„Zöld-foki Köztársaság” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
120. sor: 120. sor:
=== Nemzeti parkjai ===
=== Nemzeti parkjai ===
{{csonk-szakasz}}
{{csonk-szakasz}}
* [[Fogo Nemzeti Park]]ot ''(Parque Natural do Fogo])'' — [[Fogo|Fogónak]] középső részén.
* [[Fogo Nemzeti Park]]ot ''(Parque Natural do Fogo)'' — [[Fogo|Fogónak]] középső részén.


=== Természeti világörökségei ===
=== Természeti világörökségei ===

A lap 2012. szeptember 24., 23:22-kori változata

Zöld-foki Köztársaság
República de Cabo Verde
A Zöld-foki Köztársaság zászlaja
A Zöld-foki Köztársaság zászlaja
A Zöld-foki Köztársaság címere
A Zöld-foki Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Egység, Munka, Haladás
Nemzeti himnusz: Cântico da Liberdade

FővárosaPraia
é. sz. 15° 18′, ny. h. 23° 42′Koordináták: é. sz. 15° 18′, ny. h. 23° 42′
Államformaparlamentáris köztársaság
Vezetők
ElnökJorge Carlos Fonseca [1]
MiniszterelnökJosé Maria Neves
Hivatalos nyelvPortugál, Zöld-foki szigeti kreol
függetlenségPortugáliától
kikiáltása1975. július 5.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint555 988 fő (2020)[2]
Rangsorban164
Becsült401 343 fő (2001)
Rangsorban164
Népsűrűség101 fő/km²
GDP
Összes600 millió USD
Egy főre jutó1400 USD
Földrajzi adatok
Terület4033 km²
Rangsorban146
IdőzónaCVT (UTC-1)
Egyéb adatok
PénznemZöld-foki köztársasági escudo (CVE)
Nemzetközi gépkocsijelCV
Hívószám238
Segélyhívó telefonszám
  • 130
  • 131
  • 132
Internet TLD.cv
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

A Zöld-foki Köztársaság egy szigetállam, Afrika legnyugatibb pontjától – a Zöld-foktól – néhány száz kilométerre nyugatra, az Atlanti-óceánban. A portugál eredetű név a tengerbe nyúló foknak egykor buja növényzetére emlékeztet. Portugália gyarmata volt, 1975-ben nyerte el függetlenségét. A szigetcsoport 10 nagyobb szigete közül 9 lakott, míg 5 kisebb szigete lakatlan. A szigetek vulkanikus eredetűek. Ásványkincsekben szegény ország. A trópusi szavanna éghajlaton kávét, cukornádat, dohányt, banánt termesztenek. Fontos megélhetési forrás a halászat és a halfeldolgozás. Az Európa és Dél-Amerika között közlekedő hajók üzemanyag-felvevő helye,[3] valamint a tengeralatti kábelek gyűjtő- és elosztóközpontja. A Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP) nevű nemzetközi szervezet egyik alapító tagja.[4]

Földrajz

A Zöld-foki-szigetek domborzati térképe

Domborzat

A szigetek túlnyomóan vulkáni eredetűek, néhánynak az alapja azonban idősebb palából, feldarabolt mészkőből és dolomitból áll. Valamennyiüket keskenyebb-szélesebb síkság keretezi; a mögöttes fennsíkok vulkáni kúpokat hordoznak, melyek közül a Pico do Fogo (2829 m, Fogo) és a Topo da Coroa (1979 m, Santo Antão-sziget) emelkednek a legmagasabbra.

Vízrajz

A Zöld-foki szigetek vízrajza nagyon szegény, ezt a kevés csapadék okozza. Mégis egyes szigeteken máig megtalálhatóak azok az ősi folyók, amelyek bőségesen ellátták a szigetet az emberek megérkezése előtt; mára már az emberek torkossága miatt a legtöbb folyó kiszáradt, patak lett belőle. Szintén nagyon kevés sziget rendelkezik olyan kinccsel, mint Santo Antão: természetes, vulkanikus forrása van. Ez azért nagyon ritka, mivel a legtöbb patak időszakos, nem mindig működő. Legtöbbjük azért alakul ki, mert magasak a hegyek és mikor egy felhő a hegynek ütközik, a pára víz formájában folyik le a hegyről.

A szigetek jelentős problémája a természeti kincsek ember általi kifosztása. Mielőtt az első emberek megérkeztek volna, itt burjánzó paradicsom volt minden szigeten. Egyes szigeteken tavak tűntek el az emberek miatt.

Ennek a legjobb példája Santa Luzia-szigeten található. Azelőtt, hogy az emberek megérkeztek, ott egy édesvizű tó volt található. Ez volt a Zöld-foki szigetek utolsó tava. Az emberek nem sejtették, hogy ez a tó nem egy forrásból ered, hanem az idők során a kövek által megszűrt esővíz felgyülemlése okozta. De mivel a tó vize emberi ivásra alkalmas volt, semmi nem gátolta meg őket abban, hogy megigyák, és körülbelül 400 év alatt a tó semmivé vált. Csupán néhány kisebb patak maradt meg. A szigetet azóta természetvédelmi területté nyilvánították.

Mint tudjuk, a 10 főszigetből már csak 4 sziget rendelkezik folyamatos forrásokkal, és ha nem figyelnek az emberek eléggé a szigetek ökológiájának az érzékenységére, akkor sajnos, ezek a szigetek is el fognak sivatagosodni.

Éghajlat

A szigetcsoport éghajlatát a passzátszél határozza meg, emiatt az nagyon száraz. A relatív páratartalom 70% körüli.

Évenkénti időjárási viszonyok Hőmérséklet Csapadékmennyiség (mm)
január 24 °C 5,3 mm
február 24 °C 3,8 mm
március 25 °C 1,3 mm
április 25 °C 0,0 mm
május 25 °C 0,0 mm
június 26 °C 0,0 mm
július 27 °C 0,8 mm
augusztus 29 °C 14,1 mm
szeptember 29 °C 33,6 mm
október 29 °C 6,5 mm
november 27 °C 2,5 mm
december 25 °C 1,6 mm

A szigetek földrajzi helyzetük szerint két csoportba sorolják. A „szél felőli szigetek” csoportjának tagjai:

A „szélvédett szigetek”:

Élővilág, természetvédelem

Vannak endemikus állat- és növényfajok. Ezek legtöbbjét veszélyezteti az emberi tevékenység.

Endemikus madarak: Alexander-sarlósfecske (Apus alexandri), razói pacsirta (Alauda razae), zöldfoki nádiposzáta (Acrocephalus brevipennis), egy verébféle madár (Zöld-foki veréb); endemikus hüllő a zöldfoki óriás gekkó (Tarentola gigas).

Endemikus növények:

Nemzeti parkjai

Természeti világörökségei

Történelem

A lakatlan szigeteket 1445-ben António Fernandes fedezte fel, de szigetek felfedezőjének hivatalosan Alvise Cadamostót tekintik, aki 1456-ban járt itt. A szigeteket lakatlannak találták, és semmi sem utal korábbi lakosságra. A szigetek mai nevüket 1461-ben kapták, amikor portugál gyarmattá szervezték őket. A portugálok a szigetekről indultak útnak Nyugat-Afrikába. Kolumbusz Kristóf 1498-ban járt a szigeteken.

A szigetek első települése az 1462-ben alapított Ribeira Grande volt (ma Cidade Velha).

1532-ben lett hivatalosan Portugália gyarmata. A 16. században elindult a rabszolga-kereskedelem Afrika és Amerika között, és ennek egyik állomása a szigeteken volt; fontos vízfelvevő hely volt, ahová idővel cukornádültetvényeket is telepítettek.

1850-ben megnyitották São Vicente település kikötőjét. Ezután nagy szénbányákat nyitottak a szigeteken.

1975. július 5-én Portugália függetlenséget adott a szigeteknek. Az első államfő Aristides Pereira volt.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A Zöld-foki-szigetek demokratikus jogállam, az egyetlen olyan afrikai ország, amelynek mind politikai, mind polgári szabadságait a Freedom House éves jelentései a legjobb kategóriába értékelik.[6]

Elnökök

Név Születési évszám Hivatalban töltött idő Párt
Aristides Maria Pereira (* 1924-2011) 1975. július 8.1991. március 22. PAIGC (1980 óta PAICV)
António Mascarenhas Monteiro (* 1944) 1991. március 22.2001. március 22. MPD
Pedro de Verona Rodrigues Pires (* 1934) 2001. március 22.2011. szeptember 9. PAICV
Jorge Carlos de Almeida Fonseca (* 1950) 2011. szeptember 9. óta MPD

Miniszterelnökök

Név Születési évszám hivatalban töltött idő párt
Pedro Pires (* 1934) 1975. július 8.1991. április 4. PAIGC (1980 óta PAICV)
Carlos Veiga (* 1949) 1991. április 4.2000. október 5. MPD
Gualberto do Rosário (* 1950) 2000. október 5.2001. február 1. MPD
José Maria Neves (* 1960) 2001. február 1. óta PAICV

Politikai pártok

Párt neve Rövidítése Politikai irányvonal Alapítása
Afrikai Párt a Független Zöld-foki Szigetekért PAICV szociáldemokrata 1956-ban PAIGC néven
Független és Demokratikus Zöld-foki Unió UCID liberális 1974
Demokratikus Mozgalom MPD polgári demokrata 1990
Szociáldemokrata Párt PSD szocialista 1992
Demokratikus Összetartás Pártja PCD demokrata 1994
Demokratikus Megújulás Pártja PRD baloldali
Munka és Összetartás Pártja PTS szociáldemokrata

Közigazgatás

A Zöld-foki Köztársaság fővárosa és legnépesebb települése a Santiago-szigeten lévő Praia. A második legjelentősebb város a São Vicente-szigeten található Mindelo. 2005-ig az ország 17 közigazgatási egységre, körzetre (concelhos) volt osztva. 2005 első félévében a Zöld-foki Köztársaság országgyűlése öt új körzet bevezetéséről döntött, létrehozva a jelenlegi 22 közigazgatási egységet.

Santiago-sziget

1. Tarrafal
2. São Miguel
3. São Salvador do Mundo
4. Santa Cruz
5. São Domingos
6. Praia
7. Ribeira Grande de Santiago
8. São Lourenço dos Órgãos
9. Santa Catarina

Brava

10. Brava

Fogo

11. São Filipe
12. Santa Catarina do Fogo
13. Mosteiros

Maio

14. Maio

Boa Vista

15. Boa Vista

Sal

16. Sal

São Nicolau-sziget

17. Ribeira Brava
18. Tarrafal de São Nicolau

São Vicente-sziget

19. São Vicente

Santo Antão-sziget

22. Paul
20. Porto Novo
21. Ribeira Grande

Védelmi rendszer

Népesség

2005-ös népességdiagram

Legnépesebb települések

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Nyelvek: A hivatalos nyelv a portugál, de emellett beszélnek még kreolul is. Vallások: A lakosság 96%-a római katolikus és 4%-a törzsi vallású.

Több itteni származású ember él a szigeteken kívül diaszpórában, mint ahányan a szigeteken élnek.

Szociális rendszer

Gazdaság

A Zöld-foki Köztársaság egyik bankjegye

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

A szigetek lakossága a mezőgazdaságból él; ennek fő terménye a datolya. Cukornádat, banánt, alárendelten egyéb haszonnövényeket is termesztenek.

Halászat

A tengerparti települések megélhetésében van jelentősége; kis hajókkal, főleg a lakosság ellátására, de jut exportra is.

Ipar

A bőr- és a textilipar jelentős.

Külkereskedelem

Ország Export Import
Portugália 62,5% 43,2%
USA 15,8% 12,5%
Nagy-Britannia 11,3% n.a.
Hollandia n.a. 8,7%
egyéb ország 10,4% 35,6%

2004-es adatok

Halat, langusztát, banánt, textíliákat és félkész termékeket exportálnak.

Turizmus

A turizmus a GDP 10%-át adja. A látogatók többsége Sal szigetére érkezik, és a többi szigetre csak egynapos programokra látogat át.

Média

Televízió: Portugál nyelven sugároz a Radio Televisao Caboverdiana (RTC) és a RTP-Africa. Francia nyelven csak a TV4 Afrique

Rádióadók: Portugál nyelven az RTC, RDP sugároz, míg franciául az RFI Afrique: FM-adó Praiában, Mindelóban, Salban, Fogóban és Santo Antãoban van.

Újságok: Az ország újságjai:

  • A Semana (Praia, 1991–)
  • Expresso das Ilhas
  • Journal O Cidadao (São Vicente)
  • Jornal Horizonte (Praia, 1988–)
  • Terra Nova (São Vicente, 1975–)
  • Artiletra (São Vicente, 1991–)

Közlekedés

Belföldön a szigetek között komppal, illetve repülővel közlekedhetünk. A belföldi repülőjáratokat a TACV üzemelteti.

Művészetek

Eugénio Tavares, az egyik legismertebb költő

Költők: Sergio Frusoni, Eugénio Tavares, B. Léza, João Cleofas Martins, Ovídio Martins, Barbosa Jorge, Fortes Corsino António, Baltasar Lopes (Oswaldo Alcântara), João Vário, Oswaldo Osório, Arménio Vieira, Vadinho Velhinho, José Luís Tavares

Írók: Manuel Lopes – Movimento Claridade, Luís Romano de Madeira Melo, Germano de Almeida, Orlanda Amarilis, Jorge Vera Cruz Barbosa, Pedro Cardoso, Mário José Domingues, Daniel Filipe, Mário Alberto Fonseca de Almeida, Corsino António Fortes, Arnaldo Carlos de Vasconcelos França, António Aurélio Gonçalves, Aguinaldo Brito Fonseca, Ovídio de Sousa Martins, Osvaldo Osório, Dulce Almada Duarte, Manuel Veiga

Híres mesebeli lények: 'Ti Lobo' und 'Chibim', 'Ti Lobo'und 'Ti Pedro', Ti Ganga, Capotona.

Festők: Manuel Figueira, Luisa Queros, Tchalé Figueira, Bela Duarte, Kiki Lima, Mito

Zeneszerzők: Manuel de Novas, Vasco Martins, Jorge Fernandes Monteiro (Jotamont), Zenészek: Cesária Évora, Simentera, Terezinha Araujo, Bana, Gil Semedo, Luís Morais, Os Tubarões, Bulimundo, Lura, Celina Pereira, Boy Gé Mendes, Orlando Pantera, Tchéka, Tito Paris

Gasztronómia

Sport

Praia, a főváros

Itt született 1986. november 17-én Nani portugál válogatott labdarúgó, aki jelenleg az angol Manchester United játékosa.

Ünnepek

Dátum Ünnep
Január 1. Újév
Január 13. A demokrácia napja
Január 20. A nemzeti hősök napja
Évenként változó Karnevál
Évenként változó Nagypéntek
Évenként változó Úrnapja
Május 1. A munka ünnepe
Május 19. Praia főváros ünnepnapja
Június 1. Nemzetközi Gyermeknap
Július 5. A függetlenség napja
Augusztus 15. A Zöld-foki szigetek védőszentjének napja
November 1. Mindenszentek napja
December 25. Karácsony

Egyéb

2009 őszén a szigetcsoport négy szigetén ütötte fel a fejét a dengue-láz. A járvány a turisták által leginkább látogatott Sal szigetét elkerülte. Különösen súlyos volt a helyzet Fogo szigetén.[7]

Jegyzetek

Források

Külső hivatkozások

Commons:Category:Cape Verde
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-foki Köztársaság témájú médiaállományokat.

Újságok