1947-es magyarországi országgyűlési választás

A kékcédulás választások néven elhíresült 1947-es magyarországi országgyűlési választásokat augusztus 31-én rendezték.

A legtöbb szavazatot a magyar választások során először a kommunista párt (Magyar Kommunista Párt, MKP) szerezte meg, de a választójogi törvény megváltoztatása és a széles körű csalások ellenére sem jutott az abszolút többség közelébe. Sikeres volt azonban az a taktika, amellyel felszalámizták a korábban abszolút többséggel rendelkező pártot, a Független Kisgazdapártot (FKgP).

A szovjet megszállók fegyvereinek oltalmában így a kommunisták ezen a választáson megtették az utolsó lépések egyikét az egyeduralom megszerzése felé vezető úton. A Dinnyés Lajos vezetésével 1947. szeptember 23-án alakult kormányban már szám szerint is a kommunisták kapták a legtöbb posztot.

A választásokra 11 párt jelentkezett, de végül csak 10 indult. (Az új pártok többnyire a Baloldali Blokk által szétzúzott FKgP utódpártjai voltak abban az értelemben, hogy a kisgazda szavazatok nagy részét ők gyűjtötték be.)

Törvénymódosítás, visszaélések

Törvénymódosítás

A választásokat megelőzően, 1947. július 23-án a kommunisták nyomására módosították a választójogi törvényt (1947. évi XXII. törvénycikk). A törvényben újrarendezték a választási szabályokat és megnevezték azokat a háború előtti jobboldali szervezeteket, amelyeknek volt tagjai nem voltak választhatóak. A törvény a „Lex Sulyok” gúnynevet kapta, mert a változások következtében többek közt az ellenzék egyik vezére, Sulyok Dezső is elvesztette választhatóságát. (Pártja, a Magyar Szabadság Párt emiatt feloszlatta magát.)

A törvénymódosítás 10%-kal csökkentette a választásra jogosultak számát.

Manipulációk a névjegyzékkel

A választói névjegyzékből a kommunista irányítású belügyminisztérium a tiltakozások ellenére mintegy félmillió szavazót kihagyott, többnyire a polgári pártok és a szociáldemokraták támogatóit. Az általuk „reakciósnak” tartott polgároknak nem kézbesítették az ún. összeíró íveket, vagy ha igen, akkor teljesíthetetlen feltételekhez kötötték a választójogosultság megadását. (Példaként: a választónak kellett bizonyítania, hogy a két világháború között nem volt tagja szélsőjobboldalinak minősített szervezetnek.)

Kék cédulák

A kék háttérnyomású ideiglenes választói névjegyzékkivonattal (a hírhedt kék cédula) is lehetett szavazni a lakhelytől távol: az országot teherautókkal, vonaton (sőt kerékpáron) járó kommunisták közül sokan 15–20 alkalommal is szavaztak ugyanazon a választáson (a külön erre a célra nyomtatott kékcédulákat az MKP bocsátotta rendelkezésükre). A kutatók máig sem tudják, hány ilyen szavazat kerülhetett az urnákba, a nagyságrendet 60–120 ezerre becsülik. (Az MKP mindösszesen 1,113 millió szavazatot gyűjtött).

A csalásokat sok helyen észlelték, de csak leállítani tudták bizonyos körzetekben. A kiskunmajsai 5. szavazókör jegyzőkönyvéből: „A bizottság megállapította, hogy tömegesen érkeznek idegenek névjegyzéki kivonattal szavazásra, kik közül többeket igazolásra szólított fel. A rendőrségen megállapítást nyert, a szavazás beismerése és a nála lévő hamis névjegyzéki kivonat alapján, hogy Kiskunmajsán, már a negyedik helyen akart leszavazni. Ők is ugyanazzal az autóval érkeztek, melyik az idegeneket hozta szavazásra.”

A Magyar Függetlenségi Párt kizárása

A választás után a Magyar Függetlenségi Párt (670 ezer voks, 49 mandátum) petíciót nyújtott be a választásokat felügyelő Országos Nemzeti Bizottsághoz, amelyben kétségbe vonta a választások érvényességét és új választások kiírását követelte. A kommunisták viszont az MFP-t vádolták meg csalással. A döntés előtt Rákosi Mátyás villájába rendelte Major Ákost, az ONB kommunista elnökét és azzal fenyegette meg, hogy ha a testület nem az MKP javára dönt, azzal polgárháborúba taszítja az országot. A 13,4%-os eredményt elért Magyar Függetlenségi Párt szavazatait novemberben, a petíciós pert követően megsemmisítették, arra hivatkozva, hogy az ajánlószelvényekkel csalást követtek el, és megsemmisítették a párt mandátumait is, megváltoztatva a parlamenti erőviszonyokat.

Az induló pártok eredményei

Szervezet	Szavazatok száma	Szavazatok aránya	Mandátumok száma	Mandátumok aránya	Parlamenti szerepe
Magyar Kommunista Párt (MKP)	1 111 001	22,25%	100	24,33%	kormánypárt
Független Kisgazdapárt (FKgP)	766 000	15,34%	68	16,55%	kormánypárt
Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP)	742 171	14,86%	67	16,30%	kormánypárt
Demokrata Néppárt (DNP)	824 259	16,5%	60	14,60%	ellenzék
Magyar Függetlenségi Párt (MFP)	670 751	13,43%	49	11,92%	ellenzék
Nemzeti Parasztpárt (NPP)	413 409	8,28%	36	8,76%	kormánypárt
Független Magyar Demokrata Párt (FMDP)	262 109	5,25%	18	4,38%	ellenzék
Magyar Radikális Párt (MRP)	85 535	1,71%	6	1,46%	ellenzék
Keresztény Női Tábor (KNT)	69 363	1,39%	4	0,97%	ellenzék
Polgári Demokrata Párt (PDP)	49 740	1,00%	3	0,73%	ellenzék
Összesen	4 994 338	100%	411	100%	—

Statisztikák

A két munkáspárt (MKP, MSZDP) együtt 1,858 millió szavazatot, azaz 37,17%-ot szerzett (az 1945-ös választásokon kapott 34,4%-kal szemben). Az FKgP-vel szemben létrehozott Baloldali Blokkban szövetségesük, a Nemzeti Parasztpárt 415 ezer szavazatot, 8,3%-ot kapott, így a blokk szavazatainak aránya, 45,5% még mindig nem volt elég a többséghez.

Az FKgP 770 ezer szavazatot, 15,4%-ot kapott. Mivel korábban együtt kormányzott a Baloldali Blokkba tömörülőkkel, a volt kormánykoalíció 60,9%-ot szerzett.

Utódpártjaival együtt az FKgP ugyanakkor összesen 52%-ot kapott, azaz a csalások és az a választásokat megelőző erőteljes baloldali kampány ellenére is alig veszített valamit 57%-os 1945-ös eredményéből. A Baloldali Blokkot többletmandátumokhoz juttatta az a választásitörvény-módosításban lefektetett szabály, hogy ha a koalíció megszerzi a szavazatok 60%-át, akkor a listás helyek 75%-át oszthatják fel egymás közt. A 60%-os határt éppen csak sikerült meghaladni, és éppen a kékcédulás szavazatok segítségével. A Baloldali Blokknak ezzel a segítséggel juttatott többletmandátumokkal együtt is azonban csak 49,3%-hoz jutottak az Országgyűlésben, így a kisgazdák nélkül továbbra sem volt többségük.

A hatalmi viszonyokat azonban ekkor már nem a választási eredmények döntötték el. A Magyar Függetlenségi Párt 49 mandátumának megsemmisítése után a Baloldali Blokk pártjai már abszolút többséghez jutottak. A „felszalámizási” taktikának áldozatul esett kisgazdapárt ezek után már képtelen volt komoly ellenállást kifejteni az egyeduralomra törő kommunista párttal szemben.

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kékcédulás választások témában.

Irodalom

• Földesi Margit–Szerencsés Károly: Halványkék választás. Magyarország 1947. (Tanulmány és válogatott dokumentumok. Kairosz Kiadó, 2001.)

Külső hivatkozások

Források

• Geocities.com/Államszocializmus
• Választástörténet – 1947 (Vokscentrum.hu)
• Az 1952. évi XXII. törvény
• A kék cédulás voksolás emlékei  áthallásokkal (Magyar Hírlap, 2007. augusztus 31.)
• Előkészületek a "kékcédulás" választásokra (Magyar Hírlap, 2007. szeptember 1.)