„Ihsídidák” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a 1 link korr. |
a +Kategória:Ázsiai uralkodóházak; ±Kategória:Uralkodóházak→Kategória:Afrikai uralkodóházak (a HotCattel) |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
[[945]]-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: [[Bagdad]]ban az iráni [[Buvajhidák]] lettek az urak, ugyanekkor [[Aleppó]]t elszakították a [[moszul]]i [[Hamdánidák]], akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával. |
[[945]]-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: [[Bagdad]]ban az iráni [[Buvajhidák]] lettek az urak, ugyanekkor [[Aleppó]]t elszakították a [[moszul]]i [[Hamdánidák]], akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával. |
||
Még [[923]]-ban vásárolta meg al-Ihsíd az [[ |
Még [[923]]-ban vásárolta meg al-Ihsíd az [[Abu l-Miszk Káfúr]] nevű [[núbia]]i [[rabszolga|rabszolgát]], aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy [[946]]-ban, amikor Ibn Tugdzs meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, [[Únúdzsúr ibn al-Ihsíd|Abu l-Kászim Únúdzsúr]] ([[946]]–[[961]]), de még inkább [[Ali ibn al-Ishíd|Abu l-Haszan Ali]] ([[961]]–[[966]]) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében. |
||
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr [[966]]-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban [[968]]-ban már el is hunyt. [[Al-Mutanabbí]], a híres [[arab nyelv|arab]] költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida [[Ahmad ibn Ali ibn al-Ihsíd|Abú l-Favászim Ahmad]], Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: [[ |
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr [[966]]-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban [[968]]-ban már el is hunyt. [[Al-Mutanabbí]], a híres [[arab nyelv|arab]] költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida [[Ahmad ibn Ali ibn al-Ihsíd|Abú l-Favászim Ahmad]], Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: [[Dzsauhar asz-Szikilli]], az [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]] [[909]] óta uraló [[Fátimidák]] zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a [[Nílus]]ig jutott. Az emír [[Vezír (török)|vezírjével]] kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi [[szunniták]] kevés ellenállást tanúsítottak a radikális [[síiták|síita]] hódítókkal szemben. |
||
Dzsavhar [[972]]-ig töltötte be az egyiptomi helytartói rangot, eközben megalapította [[Kairó]] (al-Káhira, ''a győzedelmes'') városát [[Fusztát]] közelében, benne a világhírű [[Azhar-mecset]]tel. |
Dzsavhar [[972]]-ig töltötte be az egyiptomi helytartói rangot, eközben megalapította [[Kairó]] (al-Káhira, ''a győzedelmes'') városát [[Fusztát]] közelében, benne a világhírű [[Azhar-mecset]]tel. |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
{{portál|középkor}} |
{{portál|középkor}} |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Afrikai uralkodóházak]] |
||
[[Kategória:Ázsiai uralkodóházak]] |
|||
[[en:Ikhshidid dynasty]] |
[[en:Ikhshidid dynasty]] |
A lap 2012. szeptember 10., 17:28-kori változata
Arab |
إخشيديون |
Tudományos átirat |
Iẖšīdiyyūn |
Fordítás |
Iẖšīdidák |
Az Ihsídidák egy iráni török származású egyiptomi emírdinasztia tagjai voltak a 10. században, 935 és 969 között. Uralmuk Palesztinára és Szíria nagy részére is kiterjedt. Az iszmáilita Fátimidák buktatták meg őket.
Történetük
Egyiptomot 905-ben sikerült visszaszereznie az Abbászida kalifáknak a Túlúnidáktól. 935-ben nevezte ki ar-Rádí a fergánai Muhammad ibn Tugdzsot egyiptomi helytartónak, akit 939-ben a tartomány helyzetének rendezéséért megtisztelő perzsa ihsíd (herceg, fejedelem) címmel ruházott fel. Al-Ihsíd hamarosan elszakadt a Muhammad ibn Ráik befolyása alá került központi hatalomtól, és 946-ig tartó uralma során megszerezte Szíriát és Palesztinát, illetve csapatai bevonultak Mekkába és Medinába, megvetve ezzel a Hidzsáz későbbi egyiptomi függésének alapjait.
945-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: Bagdadban az iráni Buvajhidák lettek az urak, ugyanekkor Aleppót elszakították a moszuli Hamdánidák, akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával.
Még 923-ban vásárolta meg al-Ihsíd az Abu l-Miszk Káfúr nevű núbiai rabszolgát, aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy 946-ban, amikor Ibn Tugdzs meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, Abu l-Kászim Únúdzsúr (946–961), de még inkább Abu l-Haszan Ali (961–966) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében.
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr 966-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban 968-ban már el is hunyt. Al-Mutanabbí, a híres arab költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida Abú l-Favászim Ahmad, Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: Dzsauhar asz-Szikilli, az Észak-Afrikát 909 óta uraló Fátimidák zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a Nílusig jutott. Az emír vezírjével kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi szunniták kevés ellenállást tanúsítottak a radikális síita hódítókkal szemben.
Dzsavhar 972-ig töltötte be az egyiptomi helytartói rangot, eközben megalapította Kairó (al-Káhira, a győzedelmes) városát Fusztát közelében, benne a világhírű Azhar-mecsettel.
Irodalom
- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Hitti, Philip K.: History of the Arabs. New York, St. Martin's Press, 1970.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.