„Helvey Laura” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Élete |
||
2. sor: | 2. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
'''Helvey Laura''' [[1852]] december 10-én született Aradon. Szülővárosában, majd Budapesten nevelkedett, mivel nagy hajlamot érezett a szini pálya iránt, [[1867]]-ben a szini tanodába jelentkezett, ahol [[Paulay Ede]], [[Szigeti József]] és [[Gyulai Pál]] tanítványa lett, melynek elvégzése után [[1870]]-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették, melynek [[1909]]-től örökös tagja lett. Már a vizsgaelőadáson feltűnést keltett a Faust Margit szerepében. |
'''Helvey Laura''' [[1852]] december 10-én született Aradon. Szülővárosában, majd Budapesten nevelkedett, mivel nagy hajlamot érezett a szini pálya iránt, [[1867]]-ben a szini tanodába jelentkezett, ahol [[Paulay Ede]], [[Szigeti József (színész)|Szigeti József]] és [[Gyulai Pál]] tanítványa lett, melynek elvégzése után [[1870]]-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették, melynek [[1909]]-től örökös tagja lett. Már a vizsgaelőadáson feltűnést keltett a Faust Margit szerepében. |
||
Eleinte főként drámai hősnőket játszott; Desdemondt, Ophéliát, Cordeliát, Mirandát (Shakespeare színműveiben), valamint Ledért a Csongor és Tünde (Vörösmarty) bemutatóján. Fellépett Shakespeare-szerepekben is, de Molière nőalakjai álltak hozzá a legközelebb. |
Eleinte főként drámai hősnőket játszott; Desdemondt, Ophéliát, Cordeliát, Mirandát (Shakespeare színműveiben), valamint Ledért a Csongor és Tünde (Vörösmarty) bemutatóján. Fellépett Shakespeare-szerepekben is, de Molière nőalakjai álltak hozzá a legközelebb. |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
A beszéd hivatott művésze volt, mesterien bánt a hangjával, az érzelmeket, indulatokat nem hangerővel, hanem árnyalt dinamikával fejezte ki. Legsajátabb területe a modern, fölényes szellemű nagyvilági nő alakítása. Idősebb korában a Wilde-darabok öreg dámáit játszotta. |
A beszéd hivatott művésze volt, mesterien bánt a hangjával, az érzelmeket, indulatokat nem hangerővel, hanem árnyalt dinamikával fejezte ki. Legsajátabb területe a modern, fölényes szellemű nagyvilági nő alakítása. Idősebb korában a Wilde-darabok öreg dámáit játszotta. |
||
1914-ben vonult vissza, Budapesten, [[1931]] február 2-án, 79 évesen érte a halál. |
1914-ben vonult vissza, Budapesten, [[1931]] február 2-án, 79 évesen érte a halál. |
||
==Főbb szerepei== |
==Főbb szerepei== |
A lap 2012. szeptember 6., 20:48-kori változata
Helvey Laura (Arad, 1852 december 10. – Budapest, 1931 február 2) - drámai színésznő
Élete
Helvey Laura 1852 december 10-én született Aradon. Szülővárosában, majd Budapesten nevelkedett, mivel nagy hajlamot érezett a szini pálya iránt, 1867-ben a szini tanodába jelentkezett, ahol Paulay Ede, Szigeti József és Gyulai Pál tanítványa lett, melynek elvégzése után 1870-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették, melynek 1909-től örökös tagja lett. Már a vizsgaelőadáson feltűnést keltett a Faust Margit szerepében.
Eleinte főként drámai hősnőket játszott; Desdemondt, Ophéliát, Cordeliát, Mirandát (Shakespeare színműveiben), valamint Ledért a Csongor és Tünde (Vörösmarty) bemutatóján. Fellépett Shakespeare-szerepekben is, de Molière nőalakjai álltak hozzá a legközelebb.
A beszéd hivatott művésze volt, mesterien bánt a hangjával, az érzelmeket, indulatokat nem hangerővel, hanem árnyalt dinamikával fejezte ki. Legsajátabb területe a modern, fölényes szellemű nagyvilági nő alakítása. Idősebb korában a Wilde-darabok öreg dámáit játszotta.
1914-ben vonult vissza, Budapesten, 1931 február 2-án, 79 évesen érte a halál.
Főbb szerepei
- Cordélia (Sh.: Lear király)
- Céliméne (Molière: A mizantróp)
- Dóra (Sardou)
- Elza (Csiky G.: A proletárok)
- Fedora (Sardou)
- Athenais (Ohnet: A vasgyáros)
- Smithné (ifj. Dumas: Francillon)
- Pepa (Pailleron: Az egér)
- Lindené (Ibsen: Nóra)
- Langeacné (Wolff: A titok)
- Lady Markby (Wilde: Az eszményi férj)
Források és irodalom
- Magyar Életrajzi Lexikon
- Magyar Színművészeti Lexikon
- Pallas Nagy Lexikona
- Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története (I., Budapest, 1940).