Mohamed próféta

Mohamed próféta prédikáció közben

Mohamed próféta az iszlám vallás legfőbb prófétája. Teljes arab neve: محمد بن عبد الله بن عبد المطلب بن هاشم بن عبد مناف القرشي – „Muḥammad ibn ʿAbd Allāh ibn ʿAbd al-Muṭṭalib ibn Hāšim ibn ʿAbd Manāf al-Qurašī” kiejtése^ⓘ (Mekka, 570/571. április 26. – Medina, 632. június 8. ).

Mohamed fellépése korszakalkotó esemény az arabok és a világ történelmében: az általa alapított iszlám az évszázadok folyamán világvallássá fejlődött, melynek több, mint 1,3 milliárd híve vallja, hogy „Nincs más isten, csak Allah, akinek Mohamed a küldöttje”. Az iszlámban Isten küldöttjének (raszúl Alláh) és a próféták pecsétjének, azaz az utolsó prófétának tekintik, aki az Ó- és Újszövetség után tolmácsolta az emberiség számára az egy Isten végleges üzenetét, a Koránt. Emellett történeti személyiségként is jelentős: a halála előtti tíz évben egyesítette az addig széttagolt arábiai törzseket, akiket ő és utódai, a kalifák, állammá szerveztek és az új vallás nevében sikeres hódító útra indultak Ázsia és Afrika felé.

Élete a szent iratok szerint

Már a középkorban is elismerte néhány muzulmán tudós, hogy a Próféta életét illetően az iszlám nem minden ponton világos. A születési dátuma nem biztos, csak annyit lehet sejteni, hogy ez valamikor 570 körül lehetett. Ez annak tudható be, hogy először 150 évvel a halála után íródtak róla az első életrajzok, melyek ráadásul nagyrészt régi elbeszéléseken alapultak.

Mohamed, a legenda szerint, közvetlen leszármazottja volt Ábrahám prófétának, a három világvallás ősatyjának, elsőszülött fián, Iszmáelen keresztül. Mohamed tehetős családba született, a kurajs törzsbeli Abdallah és Amína fiaként, Mekka környékén, a mai Szaúd-Arábiában). Főleg a karavánok ellátásából éltek. Korán árvaságra jutott, nagybátyja, Abu Tálib nevelte fel.

Mohamed foglalkozása kereskedő volt. Huszonöt évesen feleségül vette munkaadóját, a 40 éves özvegyet, Hadídzsát, attól kezdve rengeteget utazott. Tőle hat gyermeke született: két fiú (Abdalláh és al-Kászim), akik mindannyian fiatalon hunytak el, továbbá négy lány (Rukajja, Umm Kulszúm, Zajnab és Fátima). A lányok közül Fátima volt a kedvence, akinek a férje, Ali később kalifa lett. Hadídzsa halála után még tíz felesége volt, többségüket politikai szövetségek érdekében vette el. A legkedvesebbet Ajsának hívták, ő az egyik legfontosabb szövetségesének, Abu Bakrnak a lánya volt.

Tizenöt év elteltével egyre gyakrabban tért vissza a Hira hegyre, itt jelent meg előtte Gábriel arkangyal, hogy 20 éven keresztül ismertesse vele Isten szavait. Ez 114 szúrát (fejezetet) kapott, és összességét Koránnak nevezzük. Ekkor már jelentős csoport alakult körülötte, melynek tagjai moslimunnak (aki átadja lelkét Allahnak), azaz muzulmánnak nevezték magukat. Összeütközésbe kerültek a többistenhívő Mekka lakóival, így 622-ben Medinába menekülnek (hidzsra). Ettől számítják a muzulmán időszámítást. 630-ban Mohamed győztesen tért vissza Mekkába.

Lerombolta a régi jelképeket és helyre állította a Ka'aba (Kába szentélyt), melyet állítólag Ábrahám épített. Életrajzai kiváló tömegszónokként és kivételes képességekkel megáldott hadvezérként emlékeznek rá.

Mohamed cselekedetei, tanításai

A legenda szerint magányt kereső, töprengő ember volt, gyakran voltak álmai és látomásai. 610 körül, tehát negyven éves korában, egy ájuláshoz hasonló rohamban megjelent neki Gábriel arkangyal. Rohamai és látomásai sorozatosan ismétlődtek. Mohamed sokat szenvedett tőlük és saját ördögi megszállottságának tulajdonította ezeket az időszakokat. Egy roham alkalmával, az elsőtől hat hónapra, Gábriel arkangyal azt a parancsot adta neki, hogy álljon ki az emberek elé és óvja a őket Allah haragjától, a pokol tüzétől s mindattól, ami ezt felidézheti. Gábriel tanította meg imádkozni és mutatta meg neki, mikor és hogyan kell elvégezni a rítusokat. Rohamait felesége és környezete tartotta először isteni kinyilatkoztatásnak, hívei száma azonban nagyon lassan gyarapodott.

Mohamed Mekkában

Mekkai nyilvános fellépése, ahol a világ végét és a paradicsombeli boldogságot hirdette, valamint megtérésre és jócselekedetekre hívta fel honfitársait, hogy ezáltal szabaduljanak a kárhozat veszedelmétől, nemhogy hívei számát szaporította, hanem ellenségeket szerzett neki. Kigúnyolták a régi istenektől való szakítása miatt, amiben városuk kultuszára (→Kába) nézve veszedelmet láttak. Mohamed ellenséges indulatukat azzal viszonozta, hogy az isten ítéletét még félelmetesebbnek hirdette. Szodomát és Gomorrát vette példának, magát Noénak nevezte, akit szintén kigúnyoltak az özönvíz előtt, és Mózessel hasonlította össze, aki szintén megátalkodott és konok embereknek volt kénytelen prédikálni. Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy első hívei közül egy csapat 617 tavaszán kivándorolt Abesszíniába (Etiópia), ahol a keresztény uralkodónál menedéket talált, Mohamedet pedig családjával, a hasimita ággal együtt, kiközösítették honfitársai. Követői közül ekkor újabb csapat vándorolt Abesszíniába, de Mohamed nem engedett tanításaiból. Prófétai igényekkel lépett fel, politikai terveket szőtt és vallásos rendszert igyekezett kiépíteni.

Vallását, Ábrahám vallása megújításának mondta, melynek Jézus (Isa) és János (Jahja), azaz Keresztelő Szent János a kiemelkedő prófétái.

A 619. év nehéz volt Mohamed életében. Ebben az évben halt meg felesége Hadídzsa és nagybátyja Abu Talib, akik mindketten hű támaszai voltak. Mohamed elhatározta, hogy kivándorol Mekkából. Szándékaiban látomásai megerősítették. Erre az időre esett az a látomása, melyben az angyalok és dzsinnek hódolatukat mutatják be előtte, és amelyben egy éjjel megjárja Jeruzsálemet, és megfordul a mennyországban is. Előbb rövid időre Taifba költözött, majd amikor látta Jathrib város lakóinak tanai iránt tanúsított érdeklődését, az őt felkereső 75 jathribi emberrel, az akabaí dombnál szövetséget kötött („békét békéért, vért vérért, ti az én, én a ti részetek vagyok”). 622. szeptember 24-én, híveivel együtt kivándorolt (hidzsra = a muszlim időszámítás kezdete) Jathribba (később a próféta városának = Medinának nevezik), ahol már nemcsak próféta, hanem a városnak és a körülötte fekvő törzseknek teokratikus, azaz isteni alapon való uralkodója is lesz.

Mohamed Medinában, az iszlám alapjai

Mohamed Medinában építi ki vallásrendszerét. Szakít megalkuvásaival és hirdeti a kereszténység szentháromságával, a pogányok sokistenhitével szemben, hogy egy az Isten. Itt alakul ki a vallás jellege, az iszlám, azaz a feltétlen meghajlás Allah akarata előtt (→etimológia). Itt hirdeti, hogy a kegyesség nem abban áll, hogy az ember arcát kelet vagy nyugat felé fordítja: az a kegyes, aki hisz Allahban, az utolsó ítéletben, az angyalokban, az írásban és a prófétákban; aki pénzét szeretetből megosztja hozzátartozói, az árvák, a szegények, az utazók, a koldusok és a foglyok között; aki elvégzi az imádságot és megfizeti a szegények adóját; aki megtartja azt, amit megfogadott és minden szerencsétlenségben, bajban és üldözésben állhatatos marad. Itt ölt testet prófétai öntudata és kapcsolódik bele az istenhitbe úgy, hogy próféta-volta nemcsak vallási, hanem politikai, világuralmi jogcímmé is nő. Itt proklamálja azokat a törvényeket, amelyeket Gábriel adott át számára, és azok ekkor lépnek életbe. Az ősi vérbosszú-szokás helyére a vérdíjat teszi, szabályozza az örökösödési jogot, meghatározza, hogy az igazhitűeknek legfeljebb négy feleségük lehet, megszabja a Ramadán-havi böjtöt. Imaházat is építtet, melybe az imádság idején kikiáltó (müezzin) hívja a hívőket (első müezzin neve Bilál volt), ahol azok egy előimádkozó vezetésével végzik nemcsak szavakból, hanem hozzá tartozó meghajlásokból is álló imádságukat.

Szintén Medinában ismerkedik meg alaposabban a zsidókkal és szokásaikkal. Annak érdekében, hogy megnyerje őket, elrendelte, hogy a hívők Jeruzsálem irányába fordulva végezzék mindennapi imádságaikat, és hogy Jóm kippur böjtjét is tartsák meg. A zsidók azonban nem ismerték el Mohamedet sem messiásuknak, sem prófétájuknak. Mohamed az imádkozás irányát Mekka felé helyezte, a böjtöt pedig áttette Ramadán hónapra, mert ezen a hónapon nyilatkoztatta ki a koránt.
Hasonlóan változtatta a keresztényekkel szemben is álláspontját. Végül is azt az elméletet állította fel mindkét vallással szemben, hogy Allah Mózesnek éppúgy, mint Jézusnak kinyilatkoztatta magát, azonban híveik ezeket az isteni kinyilatkoztatásokat meghamisították. Ezek az „írások birtokában levő" vallások csak elferdített formában bírják az igazságot („szamarak, akik a könyveket viszik, de nem értik mi van bennük”), a pogányokkal szemben azonban mégis előnyös helyzetben vannak, mert azok teljes sötétségben tévelyegnek.

Politikai céljait sem tévesztette szem elől. A medinaiaknak megengedte, hogy a mekkai karavánokat megtámadják, sőt a szent hónapi zarándoklatot megzavarókat is csak rendreutasításban részesítette. A mekkaiak Abu Sofján vezérlete alatt sereget állítottak fel, hogy leszámoljanak a karavánjaikat módszeresen fosztogató rablókkal, azonban Bedr kútjánál, 624 március 16-án, a medinaiaktól megsemmisítő vereséget szenvedtek. A zsákmány egyötöde a prófétáé, az árváké, szegényeké, vándoroké lett, a többit szétosztotta a harcosok között. A következő évben a mekkaiak Ohodnál arattak győzelmet a medinaiakon, és úgy határoztak, hogy Medinát ostrom alá fogják. Mohamed azonban árkok ásásával távol tartotta őket a város falaitól, így a mekkaiak eredmény nélkül vonultak el Medina alól (627).

Ezeknek az ellenségeskedéseknek a medinai zsidók voltak a legfőbb szenvedő alanyai. Miután vallási okból nem tartottak Mohameddel, egyes törzseiket száműzte, a vagyonukat pedig lefoglalta. A 627-ben kirobbant háború után az egyik zsidó törzs férfiait, mintegy 600 főt, árulás címén lemészároltatta, feleségeiket és gyermekeiket pedig rabszolgákká tette.

Mohamed győzelme

628-ban úgy határozott, hogy a szent hónapban Mekkába zarándokol. A mekkaiak fenyegető magatartást tanúsítottak vele szemben, és nem engedték be a városba. A mekkai vezetés, mivel tartottak tőle, megállapodott vele, hogy a következő évben mint zarándokot, három napra beengedik Mekkába. Hogy ez a megállapodás állandósuljon, a próféta tíz évre fegyverszünetet kötött velük. 629-ben el is zarándokolt a városba, a következő évben pedig arra hivatkozva, hogy a megegyezés valamelyik pontját a mekkaiak nem tartották be, hadsereggel indult meghódítására.

Mekka jóformán kardcsapás nélkül került Mohamed birtokába. Megtisztította a szentélyt, kidobálta a bálványokat, de a lakóknak megkegyelmezett. Még ugyanabban az évben leverte az ellene szervezkedő törzseket és a keibari zsidókat. Győzelmei hírére az arab törzsek meghódoltak előtte és követségeket küldtek hozzá. Mohamed a követeket szívesen fogadta és arra kötelezte a küldőiket, hogy bálványaik helyett Allahot imádják, az ő prófétaságát ismerjék el, a napi öt imádságot előírás szerint végezzék el és fizessék meg kincstárába az adót.

A behódolókhoz megbízottakat is küldött, akik a szükséges rítusokra megtanították őket és beszedték az őt megillető adót. A legenda szerint ebben az időben szólította fel a Bizánci Birodalom császárát, az egyiptomi helytartót és a perzsa királyt is, hogy térjenek át az iszlámra, vejét, Alit pedig 631-ben Mekkába küldte és elrendelte, hogy a mekkai szent helyekre hitetlennek nem szabad a lábát tennie. Az ellen, aki nem ad szabad vallásgyakorlatot az iszlámnak, vagy aki megtámadja az iszlámot, háborút kell viselni.

632-ben, a nagy ünnep alkalmával járt utoljára Mekkában. Ekkor mondott prédikációjában szent életre, egymás testvéri megbecsülésére hívta fel hallgatóit és a házastársak egymás iránt való kötelességeiről prédikált. Ennek a beszédnek rendkívüli jelentősége van az iszlám további alakulása, illetve a humanista erkölcstan fejlődése szempontjából is. Legkimagaslóbb és az iszlám erkölcstanára nézve legfontosabb részében, Mohamed az arab törzsrendszerrel kapcsolatos addigi társadalmi felfogást eltörli és helyébe az egyenlőség tanát helyezi: „Ó emberek! Íme Alláh eltávolította tőletek a hitetlenség korszakának híreskedését és a származásból merített pöffeszkedést. Mindnyájan Ádámtól származtok, Ádám pedig porból vette eredetét. Az arab embernek nincs semmi előbbrevalósága a nem arab fölött; Alláh csak az igaz hitet tekinti”. Ezzel akart véget vetni az arabok társadalmi életét meghatározó, felsőbbrendűségi szemléletnek és egyúttal, a törzsek folytonos torzsalkodásának is. Ezzel az összes muszlim törzsi, faji és nemzetiségi egyenlőségét hirdette, és az iszlám hit segítségével egy nemzettestté kovácsolta az arab törzseket.

632. június 8-án, 62 éves korában halt meg, legkedvesebb felesége, Aisa ölében. Ahol meghalt, Aisa házában ástak neki sírt és ott is temették el.

Források

• Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 963-208-384-9  
• Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás (1993) (ISBN 963-282-685-X)
• Karen Armstrong: Az iszlám (2005) (ISBN 963-07-7833-5)
• Goldziher Ignác: Az iszlám (1892)

Lásd még

• Iszlám
• Allah

Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Mohamed témában.

A Wikimédia Commons tartalmaz Mohamed próféta témájú médiaállományokat.

• Mohammed (béke legyen vele) Isten küldötte
• Mohammed, Isten küldötte (MEK)