„Igor Mihajlovics Gyjakonov” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
39. sor: 39. sor:
| weboldal =
| weboldal =
}}
}}
'''Igor Mihajlovics Gyjakonov''' (И́горь Миха́йлович Дья́конов, [[Szentpétervár]], [[1914]]. [[december 30.]] – Szentpétervár, [[1999]]. [[május 2.]]) [[oroszok|orosz]] [[történettudomány|történész]], az [[ókor]]i [[kaukázusi nyelvcsalád|kaukázusi nyelvek]] kutatója, és az [[ókori Kelet]] írásos emlékeinek fordítója. Angol nyelvű munkáiban ''Diakonov''' vagy '''Diakonoff''' átírást használt.
'''Igor Mihajlovics Gyjakonov''' (И́горь Миха́йлович Дья́конов, [[Szentpétervár]], [[1914]]. [[december 30.]] – Szentpétervár, [[1999]]. [[május 2.]]) [[oroszok|orosz]] [[történettudomány|történész]], az [[ókor]]i [[kaukázusi nyelvcsalád|kaukázusi nyelvek]] kutatója, és az [[ókori Kelet]] írásos emlékeinek fordítója. Angol nyelvű munkáiban '''Diakonov''' vagy '''Diakonoff''' átírást használt.


[[Norvégia|Norvégiában]] nevelkedett. Apja, Mihail Alekszejevics Gyjakonov a [[Szovjetunió]] [[oslo|oslói]] kereskedelmi képviseletében dolgozott. Anyja orvos volt, de általában csak a háztartást vezette. Bátyja, [[Mihail Mihajlovics Gyjakonov]] ([[1907]]–[[1954]]) szintén kiváló régész és történész volt. [[1938]]-ban szerezte diplomáját a Szentpétervári Egyetemen, és ugyanebben az évben az [[Ermitázs]] munkatársa lett [[Leningrád]]ban, az ókori keleti részlegen. [[Leningrád ostroma]] idején nem dolgozhatott, [[1944]]-ben a szovjet hadsereg kapitányaként tért vissza Norvégiába, így csak [[1949]]-ben jelent meg az első átfogó tanulmánya [[Asszíria|Asszíriáról]]. A közbeeső időben a Leningrádi Egyetemen [[sumerek|sumer]] és [[akkádok|akkád]] történelmet és nyelvet tanult.
[[Norvégia|Norvégiában]] nevelkedett. Apja, Mihail Alekszejevics Gyjakonov a [[Szovjetunió]] [[oslo|oslói]] kereskedelmi képviseletében dolgozott. Anyja orvos volt, de általában csak a háztartást vezette. Bátyja, [[Mihail Mihajlovics Gyjakonov]] ([[1907]]–[[1954]]) szintén kiváló régész és történész volt. [[1938]]-ban szerezte diplomáját a Szentpétervári Egyetemen, és ugyanebben az évben az [[Ermitázs]] munkatársa lett [[Leningrád]]ban, az ókori keleti részlegen. [[Leningrád ostroma]] idején nem dolgozhatott, [[1944]]-ben a szovjet hadsereg kapitányaként tért vissza Norvégiába, így csak [[1949]]-ben jelent meg az első átfogó tanulmánya [[Asszíria|Asszíriáról]]. A közbeeső időben a Leningrádi Egyetemen [[sumerek|sumer]] és [[akkádok|akkád]] történelmet és nyelvet tanult.

A lap 2012. augusztus 4., 23:38-kori változata

Igor Mihajlovics Gyjakonov
Életrajzi adatok
Született1914. december 30.
 Orosz Birodalom Szentpétervár
Elhunyt1999. május 2. (84 évesen)
 Oroszország Szentpétervár
SírhelyBogoszlovszkoje temető
Ismeretes mint
  • nyelvész
  • történész
  • armenológus
  • fordító
  • orientalista
Nemzetiségorosz
Állampolgárság Oroszország
SzüleiMikhail Dyakonov
IskoláiFaculty of Philology of Saint Petersburg State University
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Szentpétervári Egyetem
Pályafutása
Tudományos fokozata történettudományok doktora (1960)
Szakmai kitüntetések
  • Vörös Csillag-rend
  • Fellow of the British Academy
Akadémiai tagságSzovjet Tudományos Akadémia, Orosz Tudományos Akadémia, Brit Tudományos Akadémia, American Academy of Arts

Igor Mihajlovics Gyjakonov (И́горь Миха́йлович Дья́конов, Szentpétervár, 1914. december 30. – Szentpétervár, 1999. május 2.) orosz történész, az ókori kaukázusi nyelvek kutatója, és az ókori Kelet írásos emlékeinek fordítója. Angol nyelvű munkáiban Diakonov vagy Diakonoff átírást használt.

Norvégiában nevelkedett. Apja, Mihail Alekszejevics Gyjakonov a Szovjetunió oslói kereskedelmi képviseletében dolgozott. Anyja orvos volt, de általában csak a háztartást vezette. Bátyja, Mihail Mihajlovics Gyjakonov (19071954) szintén kiváló régész és történész volt. 1938-ban szerezte diplomáját a Szentpétervári Egyetemen, és ugyanebben az évben az Ermitázs munkatársa lett Leningrádban, az ókori keleti részlegen. Leningrád ostroma idején nem dolgozhatott, 1944-ben a szovjet hadsereg kapitányaként tért vissza Norvégiába, így csak 1949-ben jelent meg az első átfogó tanulmánya Asszíriáról. A közbeeső időben a Leningrádi Egyetemen sumer és akkád történelmet és nyelvet tanult.

1953-tól a Szovjet Tudományos Akadémia tagja. 1955-ben már elismert keletszakértő volt, a Szovjet Tudományos Akadémia 1955-ös nagy Világtörténetében sok fejezetet írt, többek közt Urartu teljes története az ő munkája. 1956-ban Médiáról írt nagy monográfiát. 1959-től az Ermitázs ékírásos agyagtábla-gyűjteményének kurátora volt. Később Szergej Anatoljevics Sztarosztin nyelvészcsoportjába került, ahol a kaukázusi, afroázsiai és hurro-urartui nyelvekkel foglalkozott.

Gyjakonov rengeteget publikált, élete utolsó pillanataiig dolgozott. A Cambridge University Pressnél 1999-ben jelent meg utolsó munkája; The Paths of History címmel. A Brit Tudományos Akadémia tagja, Royal Asiatic Society tiszteletbeli tagjává választotta, a Chicagói Egyetem tiszteletbeli doktora.

Források