„Camille Desmoulins” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
kékít. |
kékít. |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket. |
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket. |
||
Lapjában a ''Révolutions de France et du Brabant''-ben a rousseau-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt [[Georges Jacques Danton]]nak és [[Maximilien de Robespierre]]-nek is. Harcostársa volt [[Jean-Paul Marat|Marat]]-nak is, akivel [[Jacques Pierre Brissot|Brissot]] és [[Georges Jacques Danton|Danton]] mellett a Cordeliers-klubot alapították. |
Lapjában a ''Révolutions de France et du Brabant''-ben a [[Jean-Jacques Rousseau|rousseau]]-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt [[Georges Jacques Danton]]nak és [[Maximilien de Robespierre]]-nek is. Harcostársa volt [[Jean-Paul Marat|Marat]]-nak is, akivel [[Jacques Pierre Brissot|Brissot]] és [[Georges Jacques Danton|Danton]] mellett a Cordeliers-klubot alapították. |
||
[[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos király]] 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a Jakobinus és Cordeliers |
[[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos király]] 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a Jakobinus és Cordeliers klubok tagjai Danton és Desmoulins vezetésével, és egy köztársaságpárti mozgalom bontakozott ki, melyet egy petíció formájában kívántak átadni a hatalomnak a [[Champ-de-Mars]]-on emelt oltáron. 1791. július 17-én a nemzetőrség fegyverrel verte szét a gyülekezést, miután azok meglincseltek két embert. Ez volt a Champ-de-Mars-i sortűz. |
||
1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a |
1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a monarchia megdöntésében és a nép lincselésre hangolásában. |
||
1792 szeptemberében tagja lett a [[Nemzeti Konvent|Konventnek]] mint a [[Hegypárt]] tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A |
1792 szeptemberében tagja lett a [[Nemzeti Konvent|Konventnek]] mint a [[Hegypárt]] tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A [[Girondisták]] és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a ''Vieux cordelier''-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a hébertistákat sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra. |
||
{{Commonskat|Camille Desmoulins}} |
{{Commonskat|Camille Desmoulins}} |
||
A lap 2012. augusztus 4., 22:59-kori változata
Camille Desmoulins (ejtsd: kamil démulen 1760. március 2. - 1794. április 5.) ügyvéd, újságíró, a francia forradalom egyik kimagasló alakja volt.
Élete
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a Bastille-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket.
Lapjában a Révolutions de France et du Brabant-ben a rousseau-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt Georges Jacques Dantonnak és Maximilien de Robespierre-nek is. Harcostársa volt Marat-nak is, akivel Brissot és Danton mellett a Cordeliers-klubot alapították.
XVI. Lajos király 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a Jakobinus és Cordeliers klubok tagjai Danton és Desmoulins vezetésével, és egy köztársaságpárti mozgalom bontakozott ki, melyet egy petíció formájában kívántak átadni a hatalomnak a Champ-de-Mars-on emelt oltáron. 1791. július 17-én a nemzetőrség fegyverrel verte szét a gyülekezést, miután azok meglincseltek két embert. Ez volt a Champ-de-Mars-i sortűz.
1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a monarchia megdöntésében és a nép lincselésre hangolásában.
1792 szeptemberében tagja lett a Konventnek mint a Hegypárt tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A Girondisták és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a Vieux cordelier-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a hébertistákat sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra.
