„Ispán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: hy:Ժուպան |
|||
| 43. sor: | 43. sor: | ||
A nemesek már a 15. századtól arra törekedtek, hogy beleszólhassanak a kinevezésébe, de csak a [[Mohácsi csata |mohácsi vész]] (1526) után vált a nemesi önkormányzat tényleges tisztviselőjévé. Ekkortól a vármegye beleegyezése kellett a megválasztásához (1548. évi LXX. tc.). A kérdést az 1723. évi LVI. tc. rendezte: eszerint az alispánt a főispán négy jelöltje közül a vármegyei közgyűlés választotta. <ref name="Fogalomtár"/> |
A nemesek már a 15. századtól arra törekedtek, hogy beleszólhassanak a kinevezésébe, de csak a [[Mohácsi csata |mohácsi vész]] (1526) után vált a nemesi önkormányzat tényleges tisztviselőjévé. Ekkortól a vármegye beleegyezése kellett a megválasztásához (1548. évi LXX. tc.). A kérdést az 1723. évi LVI. tc. rendezte: eszerint az alispánt a főispán négy jelöltje közül a vármegyei közgyűlés választotta. <ref name="Fogalomtár"/> |
||
Az alispán elnökölt a testületi szervekben és a [[vármegyei törvényszék]]et (''sedriá''t) is legtöbbször ő vezette, s alkalmanként az [[úriszék]]en a megyei hatóságot képviselte, majd a 17. században kialakuló alispáni ítélőszéken is bíráskodott. Rendelkezett a megyei adminisztrációval, tisztviselőkkel, végrehajtotta a központi intézkedéseket és a vármegyei közgyűlés rendelkezéseit. |
Az alispán elnökölt a testületi szervekben és a [[vármegyei törvényszék]]et (''sedriá''t) is legtöbbször ő vezette, s alkalmanként az [[úriszék]]en a megyei hatóságot képviselte, majd a 17. században kialakuló alispáni ítélőszéken is bíráskodott. Rendelkezett a megyei adminisztrációval, tisztviselőkkel, végrehajtotta a központi intézkedéseket és a vármegyei közgyűlés rendelkezéseit. Helyettese a másodalispán volt. Baranyában 1773-tól létezett ez a tisztség.<ref name="plex">{{Pécs Lexikon|1|31}}</ref> |
||
A kiegyezés után az alispán volt a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, a vármegye közigazgatásának vezetője, a vármegyei tisztviselőkar főnöke (1870. évi XLII. tc.). Intézkedési jogköre volt minden olyan ügyben, amelyet a jogszabály nem utalt más szervek hatáskörébe. Végrehajtotta a kormány rendelkezéseit. Feladatkörét az 1886. évi XXI. tc. pontosította. Az alispánt hat évre választották. A tisztség a helyi tanácsokról szóló törvénnyel (1950. évi I. tv.) szűnt meg. |
A kiegyezés után az alispán volt a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, a vármegye közigazgatásának vezetője, a vármegyei tisztviselőkar főnöke (1870. évi XLII. tc.). Intézkedési jogköre volt minden olyan ügyben, amelyet a jogszabály nem utalt más szervek hatáskörébe. Az 1871: XXXI tc. megszüntette a másodalispáni tisztséget.<ref name="plex"/> Végrehajtotta a kormány rendelkezéseit. Feladatkörét az 1886. évi XXI. tc. pontosította. Az alispánt hat évre választották. A tisztség a helyi tanácsokról szóló törvénnyel (1950. évi I. tv.) szűnt meg.<ref name="Fogalomtár"/> |
||
== Várispán, határispán, erdőispán == |
== Várispán, határispán, erdőispán == |
||
A lap 2012. július 30., 10:04-kori változata
Az ispán (latin comes) legismertebb jelentésében a vármegye király által kinevezett első emberét jelentette a középkorban, az újkorban a tisztség neve főispán lett. Ilyen minőségében megfelelt a frank grófnak (grafio). Ispán állt a királyi udvartartás (udvarispán), a királyi kápolna (kápolnaispán), a pénzügyigazgatás különböző szintjei (harmincadispán, pénzverőispán, sókamaraispán, urburaispán) élén, de az úri nemzetségek, egyes kiváltságolt népcsoportok vezetőit (besenyők ispánja, székelyispán), a magánuradalmak első embereit is így hívták.
Az ispán szó eredete és külföldi párhuzamai
A cím legkorábbi említése 777-ből ismert, ekkor mint avar előkelő címe szerepel a kremsmünsteri apátság alapítólevelében. [1] A kifejezés az úr, elöljáró jelentésű szláv pan, span, zsupán szócsoportból származik, amely kapcsolódik a zsupa ’területi egység’ szóhoz, de a zsupán nem csak területi elöljáró értelemben volt használatos a szlávoknál. [2] Latin megfelelője a comes (gróf) volt. Zsupán formában a dunai bolgároknál és az avaroknál egyaránt előfordul, megtaláljuk a nagyszentmiklósi kincs görög betűs feliratában is. A magyarság a Kárpát-medencében talált szlávoktól vette át. A cím korai alakja spán. [1]
13. századi adatok alapján a magyar úri nemzetségek vezetőit is az ispán cím illette meg. Feltételezhető, hogy a szlávok ispánnak hívták a honfoglaló magyarok nemzetségfőit (bőit) [3], akik azután a vármegyeszervezet kiépítésekor a megye első emberei lettek. [2]
Megyésispán, főispán
A megyésispán (comes parochiae, comes castri, comes comitatus, comes provinciae) a középkori magyar közigazgatásban a vármegye élén álló, a király által kinevezett és bármikor felmenthető tisztviselő. Bírói hatalma csak a várbirtokra terjedt ki, míg közigazgatási (pl. piacfelügyelet) funkciói az egész megyére, így az udvarbirtokra is. Az Árpád-korban a várbirtok jövedelmének egyharmada illette meg. [4] [5] A várnépek tartották el szállásadási kötelezettség (descensus) címen. Erdélyben a vajda, Szlavóniában a bán nevezte ki. [1] Közigazgatási feladata mellett az ispán bírói jogokat is gyakorolt, de ez alól kivételt képeztek talán kezdettől az egyházi birtokok, amelyek az egyház és nagyon korán az udvari birtokok, amelyek az udvarispán (nádor) bírói hatáskörébe kerültek. [5]
Az ispán vezette a megyei hadsereget, amiben a hadnagy (maior exercitus) segítette. Segítségére volt még az ispáni központ gondviselője, a várnagy (maior castri) és a bíráskodásban a királybíró (iudex regius), majd a talán várbíró–udvarispán (curialis comes) végül az alispán (vice comes). A vásári rendtartásban az ispán megbízottja volt az ispán ércpecsétjét hordozó billogos, akinek feladata volt többek között az is, hogy a templom helyett a vásárt látogatót megbüntesse. [4]
Az ispán a középkorban maga választotta meg helyettesét – a 13. századig udvarispánt (curialis comes), azután alispánt (vicecomes) – a familiárisai közül. [3]
Egy ispán kezén már az Árpád-korban is több megye lehetett, egyben országos méltóságokat is betölthetett, de a 14. század közepéig önmagában is bárónak számított, és közhitelű pecséttel rendelkezett. A 14. századtól a vármegyei törvényszék (sedes iudiciaria, sedria) elnöke, részesült az itt beszedett bírságokból, a megyei vámokból és jövedelmekből. A 14. századtól a tisztségül kapott királyi birtok teljes jövedelmét élvezte honorként, és a vármegye katonai parancsnoka volt. [1]
A 16. század elejétől az ispánt általánosan főispánnak (supremus comes) hívták és egyre inkább örökölhető pozícióvá vált. [1]
Az újkori magyar közigazgatásban a főispán és az alispán tisztsége elvált egymástól. Míg az előbbit a király nevezte ki, és a királyt (illetve a kiegyezés után a kormányt) képviselte, addig az alispán a nemes vármegye közönsége által választott tisztségviselő volt, és 1870-től a törvényhatóság első tisztviselőjeként működött. Létezett még az örökös főispáni cím is, ez azonban csak egy titulus maradt, s többnyire valamely magas egyházi vagy politikai pozícióval járt együtt, illetve egyes családok bizonyos ágai kapták (igaz nem automatikusan, hanem királyi kinevezéssel).
Alispán
Az alispán (latin vicecomes) a középkori magyar vármegye ispánjának – az újkorban főispánjának – helyettese volt, első említése 1113-ból származik, mint (curialis comes), a vicecomes elnevezés csak a 14. századtól vált általánossá. Az ispán választotta ki a várjobbágyok közül, a bíráskodásban segítette őt, de az Aranybulla (1222) szerint csak a várnépek felett ítélkezhetett. Részesedett az ispánt illető jövedelemharmadból, amit általában az ispánnal kötött familiáris szerződése rögzített. [1]
A 14. század közepétől kezdve a távol lévő ispán helyett az ispán elnökölt a vármegyei törvényszéken. Az ő nevére érkeztek a királyi parancsok, s az okleveleket is ő állította ki a szolgabírókkal együtt. Vezető szerepe volt a megyei közigazgatásban és igazságszolgáltatásban. [3]
A nemesek már a 15. századtól arra törekedtek, hogy beleszólhassanak a kinevezésébe, de csak a mohácsi vész (1526) után vált a nemesi önkormányzat tényleges tisztviselőjévé. Ekkortól a vármegye beleegyezése kellett a megválasztásához (1548. évi LXX. tc.). A kérdést az 1723. évi LVI. tc. rendezte: eszerint az alispánt a főispán négy jelöltje közül a vármegyei közgyűlés választotta. [3]
Az alispán elnökölt a testületi szervekben és a vármegyei törvényszéket (sedriát) is legtöbbször ő vezette, s alkalmanként az úriszéken a megyei hatóságot képviselte, majd a 17. században kialakuló alispáni ítélőszéken is bíráskodott. Rendelkezett a megyei adminisztrációval, tisztviselőkkel, végrehajtotta a központi intézkedéseket és a vármegyei közgyűlés rendelkezéseit. Helyettese a másodalispán volt. Baranyában 1773-tól létezett ez a tisztség.[6]
A kiegyezés után az alispán volt a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, a vármegye közigazgatásának vezetője, a vármegyei tisztviselőkar főnöke (1870. évi XLII. tc.). Intézkedési jogköre volt minden olyan ügyben, amelyet a jogszabály nem utalt más szervek hatáskörébe. Az 1871: XXXI tc. megszüntette a másodalispáni tisztséget.[6] Végrehajtotta a kormány rendelkezéseit. Feladatkörét az 1886. évi XXI. tc. pontosította. Az alispánt hat évre választották. A tisztség a helyi tanácsokról szóló törvénnyel (1950. évi I. tv.) szűnt meg.[3]
Várispán, határispán, erdőispán
Várispán (comes castri) volt először is minden megyésispán, aki a vármegye várszervezete és várbirtoka által alkotott várispánság élén állt. Ez a várispánság a vármegyében lévő udvarbirtokokkal, magán- és egyházi uradalmakkal együtt alkotta a vármegyét. Várispánok voltak a határispánságok vezetői, a határispánok (comes confinii) is [1] és léteztek a korai időben belső várispánságok is a források szerint, amelyek céljáról keveset tudunk, de sejthetően ilyenekkel vette körül már Géza fejedelem Koppány somogyi szállásterületét. [7]
Az erdőispán erdőispánság élén állt.
Kamaraispán
Lásd még
Források
- ↑ a b c d e f g szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o.. ISBN 963-05-6722-9 (1994)
- ↑ a b Györffy György. 16 / Vármegyeszervezés az európai intézmények tükrében., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ a b c d e Magyar történelmi fogalomtár, szerkesztette Bán Péter, Gondolat, Budapest, 194-195. o.. ISBN 963 282 202 (1989)
- ↑ a b Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ a b Györffy György. 18 / Uralkodó osztály és világi birtok., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ a b Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 31. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ Györffy György. 9 / István trónjának biztosítása és Koppány lázadása., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2