„Háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 44. sor: | 44. sor: | ||
== Háború és az erkölcs == |
== Háború és az erkölcs == |
||
[[Fájl:My Lai massacre.jpg|jobbra|200px|bélyegkép|[[A Mỹ Lai-i mészárlás]]: halott nők és csecsemők]] |
[[Fájl:My Lai massacre.jpg|jobbra|200px|bélyegkép|[[A Mỹ Lai-i mészárlás]]: halott nők és csecsemők]] |
||
A történelem során a háború súlyos [[erkölcs]]i kérdéseket vetett fel. Ennek ellenére számos antik és néhány modern nemzet szemléletében a háború nemes dologként jelenik meg, de az idők folyamán morális érzékenység a háborúval kapcsolatosan fokozatosan emelkedett. Ma a háború egyesek számára nemkívánatos és erkölcsileg problematikus, és háborúra való felkészülés csak az országuk védelmében lehet szükséges. A [[Pacifizmus|pacifisták]] hitvallása szerint a háború természeténél fogva erkölcstelen és mindenképp elkerülendő. |
A történelem során a háború súlyos [[erkölcs]]i kérdéseket vetett fel. Ennek ellenére számos antik és néhány modern nemzet szemléletében a háború nemes dologként jelenik meg, de az idők folyamán a morális érzékenység a háborúval kapcsolatosan fokozatosan emelkedett. Ma a háború egyesek számára nemkívánatos és erkölcsileg problematikus, és háborúra való felkészülés csak az országuk védelmében lehet szükséges. A [[Pacifizmus|pacifisták]] hitvallása szerint a háború természeténél fogva erkölcstelen és mindenképp elkerülendő. |
||
A háború negatív megítélése nem mindig volt olyan széles mint manapság. [[Heinrich von Treitschke]] a háborút az emberiség legmagasabb rendű cselekvéseként látta, ahol a bátorság, becsület és a képességek többet érnek mint bármely más |
A háború negatív megítélése nem mindig volt olyan széles, mint manapság. [[Heinrich von Treitschke]] a háborút az emberiség legmagasabb rendű cselekvéseként látta, ahol a bátorság, a becsület és a képességek többet érnek, mint bármely más erőfeszítés esetén. [[Friedrich Nietzsche]] szintén úgy látta a háborút mint az „[[Emberfeletti ember|Übermensch]]” lehetőségét megmutatni bátorságát, becsületét és más erényeit. [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] véleménye szerint a háború olyan szükségszerű történelmi folyamat, amely lehetővé teszi a társadalom fejlődését. Az [[első világháború]] kitörésekor [[Thomas Mann]] ezt írta: „Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?”. Hasonló elveket képviselt számos társadalom a történelem során, kezdve [[Spárta|Spártától]] és az [[Római Birodalom|ókori rómaiaktól]] egészen az 1930-as évek [[fasiszta]] kormányaiig, illetve legutóbb a militáns iszlám képviselői. |
||
Manapság a legtöbben csak az |
Manapság a legtöbben csak az „igazságos háborút” tartják elfogadhatónak, és azt vallják, hogy a világszervezetek, köztük az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] feladata, hogy az igazságtalan (vagyis a legtöbbször hódító, [[Agresszió (nemzetközi jog)|agresszív]]) háború kitörését megakadályozza vagy befejezését elősegítse. N. J. Slabbert amerikai filozófus és politológus szerint az emberi társadalomban a háború mindig az egyes csoportok közötti konfliktusok megoldásának legkönnyebb, legkedveltebb eszköze volt, amivel párhuzamosan sosem fordított az emberiség elegendő figyelmet a béke fenntartásának konstruktív folyamatára. Meglátása szerint a háborúra rendelkezésre álló erőforrások mindig is jóval meghaladták a béke fenntartására fordítható eszközöket és a békét legtöbbször a háború szüneteként definiálták, ahelyett hogy saját jogán létező, társadalmi alaphelyzetként fogadták volna el.<ref name=autogenerated1>Slabbert, N.J., [http://www.harvardir.org/articles/1336/1/ "The Technologies of Peace"], [[Harvard International Review]], May 02, 2007.</ref> |
||
<!--Another supporter of war, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel]], favoured it as part of the necessary process required for history to unfold and allow society to progress. At the outbreak of [[World War I]], the writer [[Thomas Mann]] wrote, "Is not peace an element of civil corruption and war a purification, a liberation, an enormous hope?" This attitude has been embraced by societies from [[Sparta]] and [[Ancient Rome|Rome]] in the ancient world to the [[fascist]] states of the 1930s. |
<!--Another supporter of war, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel]], favoured it as part of the necessary process required for history to unfold and allow society to progress. At the outbreak of [[World War I]], the writer [[Thomas Mann]] wrote, "Is not peace an element of civil corruption and war a purification, a liberation, an enormous hope?" This attitude has been embraced by societies from [[Sparta]] and [[Ancient Rome|Rome]] in the ancient world to the [[fascist]] states of the 1930s. |
||
| 54. sor: | 54. sor: | ||
A [[nemzetközi jog]]ban a háborúzásnak csak két megengedett formája létezik: |
A [[nemzetközi jog]]ban a háborúzásnak csak két megengedett formája létezik: |
||
# védelmi |
# A védelmi háborúk. Amikor az egyik nemzetet vagy országot egy másik megtámadja, akkor a védekező országnak joga van megvédeni magát. |
||
# Az ENSZ [[Biztonsági Tanács]]a által jóváhagyott háborúk, amelyekben az ENSZ együttesen lép fel egy ország ellen. Ezeknek egyik példája a [[koreai háború]] vagy számos békefenntartó és béketeremtő ENSZ |
# Az ENSZ [[Biztonsági Tanács]]a által jóváhagyott háborúk, amelyekben az ENSZ együttesen lép fel egy ország ellen. Ezeknek egyik példája a [[koreai háború]] vagy számos békefenntartó és béketeremtő ENSZ-misszió. |
||
A nemzetközi jog részét képező nemzetközi hadi- és humanitárius jog a hadviselés és a háborúzás számos aspektusát igyekszik szabályozni, ezek |
A nemzetközi jog részét képező nemzetközi hadi- és humanitárius jog a hadviselés és a háborúzás számos aspektusát igyekszik szabályozni, ezek részei például a [[Genfi értekezlet (1954)|genfi egyezmények]], amelyek a háborúban bevethető fegyvereket és a [[hadifogoly|hadifoglyokra]] vonatkozó bánásmódot szabályozzák. Az egyezmények és előírások megszegését általában háborús bűnnek tartják, és a [[második világháború]] befejezése után lefolytatott [[nürnbergi per]]ek óta számos alkalommal került sor a [[háborús bűnös]]ök elleni eljárás lefolytatására. |
||
<!--[[International law]] recognizes only two cases for a legitimate war: |
<!--[[International law]] recognizes only two cases for a legitimate war: |
||
A lap 2012. július 29., 13:06-kori változata
A háború nagyméretű erőszakos összeütközés. A szemben álló felek háborúval történő érdekérvényesítése a történelem során végigvonult a törzsi háborúktól, a városállamok, nemzetek és birodalmak közötti konfliktusokig.
Célja
A háború célja a szemben álló felek érdekeinek erővel történő érvényesítése, mely lehet területszerzés, gazdasági erőforrások megszerzése/megtartása, vallási és/vagy politikai ideológia terjesztése.
Háború kezdete és vége
Egy háború a hadüzenet bejelentésével, illetve ennek hiányában az első harci érintkezést követően a hadiállapot kihirdetésével kezdődik.
A háború folyamán a harcoló felek megállapodhatnak a harcok felfüggesztésében, ezt tűzszünetnek nevezzük.
A tűzszünet hossza lehet előre meghatározott vagy határozatlan idejű is. A tűzszünet addig tart, amíg a határidő le nem jár, vagy valamelyik fél egyoldalúan meg nem szegi a megállapodást.
A háborút hivatalosan akkor tekinthetjük lezártnak, ha a harcoló felek békét kötnek egymással.
Típusai
Területi kiterjedés szerint
- globális háború (az egész Földre kiterjedő háborús helyzet, tipikusan az atomháborúra mondható, ilyen még nem volt)
- világháború
- helyi háború
- polgárháború (egy államon belüli különböző népcsoportok vagy politikai oldalak közötti fegyveres konfliktus)
- etnikai háború (olyan háború amelyet kifejezetten etnikai alapon vívnak.)
- polgárháború (egy államon belüli különböző népcsoportok vagy politikai oldalak közötti fegyveres konfliktus)
Alkalmazott haditechnika szerint
- hagyományos háború
- atom- vagy nukleáris háború
Résztvevők megítélése szerint
- igazságos (például honvédő háború, szabadságharc)
- igazságtalan
Egyéb besorolás
- hegemonikus (teljes világrend ellenőrzéséért folytatott háború)
- aszimmetrikus (a résztvevők között jelentős a technikai, katonai, társadalmi, gazdasági különbség)
- kis háború (nem vesznek részt reguláris csapatok; nincs területi és időben korlátozás; ide tartozik a gerillaháború és a terrorizmus is)
- korlátozott (csak egy bizonyos cél eléréséig folytatott háború például egy terület elfoglalása)
- totális (korlátok nélkül folytatott háború, ahol az egyik fél a másik fél teljes megsemmisítéséig kíván harcolni)
Háború szabályozása
A háborúban részt vevő államok, a harcoló felek kapcsolatát, a harcok során megengedhető, illetve nem megengedhető viselkedési formákat a genfi egyezmények tartalmazzák. A genfi egyezmények rendelkeznek a hadifoglyok, civilek, városok és épületek védelméről, a vörös kereszttel, illetve vörös félholddal jelzett épületek és személyek védelméről. A tengeri, szárazföldi és légi hadviselés szabályairól. A szabályok megsértőivel, azaz a háborús bűnök elkövetőivel szemben a hágai Nemzetközi Bíróság jár el.
Háború és az erkölcs
A történelem során a háború súlyos erkölcsi kérdéseket vetett fel. Ennek ellenére számos antik és néhány modern nemzet szemléletében a háború nemes dologként jelenik meg, de az idők folyamán a morális érzékenység a háborúval kapcsolatosan fokozatosan emelkedett. Ma a háború egyesek számára nemkívánatos és erkölcsileg problematikus, és háborúra való felkészülés csak az országuk védelmében lehet szükséges. A pacifisták hitvallása szerint a háború természeténél fogva erkölcstelen és mindenképp elkerülendő.
A háború negatív megítélése nem mindig volt olyan széles, mint manapság. Heinrich von Treitschke a háborút az emberiség legmagasabb rendű cselekvéseként látta, ahol a bátorság, a becsület és a képességek többet érnek, mint bármely más erőfeszítés esetén. Friedrich Nietzsche szintén úgy látta a háborút mint az „Übermensch” lehetőségét megmutatni bátorságát, becsületét és más erényeit. Hegel véleménye szerint a háború olyan szükségszerű történelmi folyamat, amely lehetővé teszi a társadalom fejlődését. Az első világháború kitörésekor Thomas Mann ezt írta: „Vajon a béke nem a polgári korrupció egy eleme csupán, míg a háború a megtisztulás, a felszabadulás és a remény ígéretét hordozza?”. Hasonló elveket képviselt számos társadalom a történelem során, kezdve Spártától és az ókori rómaiaktól egészen az 1930-as évek fasiszta kormányaiig, illetve legutóbb a militáns iszlám képviselői.
Manapság a legtöbben csak az „igazságos háborút” tartják elfogadhatónak, és azt vallják, hogy a világszervezetek, köztük az ENSZ feladata, hogy az igazságtalan (vagyis a legtöbbször hódító, agresszív) háború kitörését megakadályozza vagy befejezését elősegítse. N. J. Slabbert amerikai filozófus és politológus szerint az emberi társadalomban a háború mindig az egyes csoportok közötti konfliktusok megoldásának legkönnyebb, legkedveltebb eszköze volt, amivel párhuzamosan sosem fordított az emberiség elegendő figyelmet a béke fenntartásának konstruktív folyamatára. Meglátása szerint a háborúra rendelkezésre álló erőforrások mindig is jóval meghaladták a béke fenntartására fordítható eszközöket és a békét legtöbbször a háború szüneteként definiálták, ahelyett hogy saját jogán létező, társadalmi alaphelyzetként fogadták volna el.[1]
A nemzetközi jogban a háborúzásnak csak két megengedett formája létezik:
- A védelmi háborúk. Amikor az egyik nemzetet vagy országot egy másik megtámadja, akkor a védekező országnak joga van megvédeni magát.
- Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott háborúk, amelyekben az ENSZ együttesen lép fel egy ország ellen. Ezeknek egyik példája a koreai háború vagy számos békefenntartó és béketeremtő ENSZ-misszió.
A nemzetközi jog részét képező nemzetközi hadi- és humanitárius jog a hadviselés és a háborúzás számos aspektusát igyekszik szabályozni, ezek részei például a genfi egyezmények, amelyek a háborúban bevethető fegyvereket és a hadifoglyokra vonatkozó bánásmódot szabályozzák. Az egyezmények és előírások megszegését általában háborús bűnnek tartják, és a második világháború befejezése után lefolytatott nürnbergi perek óta számos alkalommal került sor a háborús bűnösök elleni eljárás lefolytatására.
Forrás
- Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-87-2
- Nemzetközi Biztonság, 1. kiadás, Zrínyi Kiadó (2007)
- Politikai kisszótár, 4. kiadás, Kossuth Könyvkiadó (1980)
- Henfried, Münkler (2004). „Háborúban vagyunk? Terroristák, partizánok és a háború új formái” (pdf). Politikatudományi Szemle (3.), 59-69. o.
Források és jegyzetek
- ↑ Slabbert, N.J., "The Technologies of Peace", Harvard International Review, May 02, 2007.
