„Tompa Miklós” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
5. sor: | 5. sor: | ||
[[1910.]] [[december 28]]-án született [[Székelyudvarhely]]en. Iskoláit szülővárosában és [[Marosvásárhely]]en végzi. Ugyanitt érettségizik [[1930]]-ban, majd jogot tanul. [[1936]]-ban [[Budapest]]re megy, a [[Nemzeti Színház]]nál tanul. [[1941]]-ben [[Kolozsvár]]ra szerződik, ahol bemutatják első rendezését, [[Németh László]] [[Villámfénynél]] című drámáját. [[1944]]-ben vendégrendezést vállal a budapesti Nemzeti Színháznál. [[1946]]-ban megszervezi a [[Székely Színház]]at. [[1948]]-ban tanítani kezd a Színművészeti Akadémián (ma [[Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem]]), [[1976]]-tól – az intézet kéttagozatossá válásától – [[1981]]-ig rektora. [[1966]]-ban távozik a Székely Színház éléről, továbbra is tanít az Akadémián és vendégrendezéseket vállal, elsősorban [[Sepsiszentgyörgy]]ön. [[1981]]-ben befejezi a főiskolai munkát, nyugdíjba megy. [[1991]]-ben Kolozsváron színpadra állítja utolsó rendezését, a ''Bernarda Alba házá''t. [[1996]]-ban hunyt el Marosvásárhelyen. |
[[1910.]] [[december 28]]-án született [[Székelyudvarhely]]en. Iskoláit szülővárosában és [[Marosvásárhely]]en végzi. Ugyanitt érettségizik [[1930]]-ban, majd jogot tanul. [[1936]]-ban [[Budapest]]re megy, a [[Nemzeti Színház]]nál tanul. [[1941]]-ben [[Kolozsvár]]ra szerződik, ahol bemutatják első rendezését, [[Németh László]] [[Villámfénynél]] című drámáját. [[1944]]-ben vendégrendezést vállal a budapesti Nemzeti Színháznál. [[1946]]-ban megszervezi a [[Székely Színház]]at. [[1948]]-ban tanítani kezd a Színművészeti Akadémián (ma [[Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem]]), [[1976]]-tól – az intézet kéttagozatossá válásától – [[1981]]-ig rektora. [[1966]]-ban távozik a Székely Színház éléről, továbbra is tanít az Akadémián és vendégrendezéseket vállal, elsősorban [[Sepsiszentgyörgy]]ön. [[1981]]-ben befejezi a főiskolai munkát, nyugdíjba megy. [[1991]]-ben Kolozsváron színpadra állítja utolsó rendezését, a ''Bernarda Alba házá''t. [[1996]]-ban hunyt el Marosvásárhelyen. |
||
A marosvásárhelyi együttes az ő igazgatásának első tíz évében vált országosan, sőt az országhatárokon túl is ismert és nagyra becsült társulattá, az erdélyi magyar színjátszás akkori reprezentatív együttesévé. Előadásaikban a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók párosultak a helyzetek, a jelenetek részletes lélektani kidolgozottságával, produkcióik a mikrorealizmus példaértékű teljesítményeinek minősülnek. A hatvanas évektől – egy régebbi vonzalomhoz visszatérve – ő rendezte Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön a leghitelesebb és leghatásosabb [[Tamási Áron]]-bemutatókat.<ref name="egy">[http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz25/215.html Magyar Színházművészeti Lexikon - Tompa Miklós]</ref> |
A marosvásárhelyi együttes az ő igazgatásának első tíz évében vált országosan, sőt az országhatárokon túl is ismert és nagyra becsült társulattá, az erdélyi magyar színjátszás akkori reprezentatív együttesévé. Előadásaikban a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók párosultak a helyzetek, a jelenetek részletes lélektani kidolgozottságával, produkcióik a mikrorealizmus példaértékű teljesítményeinek minősülnek. A hatvanas évektől – egy régebbi vonzalomhoz visszatérve – ő rendezte Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön a leghitelesebb és leghatásosabb [[Tamási Áron]]-bemutatókat.<ref name="egy">[http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz25/215.html Magyar Színházművészeti Lexikon - Tompa Miklós]</ref> |
||
Művészi pályafutása alatt a következő díjakban részesült: állami díj, a művészet érdemes mestere, Tamási Áron-díj. |
|||
[[1996]]-ban jelent meg vele egy beszélgetőkönyv, a ''Székely körvasút'', [[Bérczes László]] szerzésében-szerkesztésében, a [[Pesti Szalon Könyvkiadó]] gondozásában. |
|||
== Legfontosabb rendezései == |
== Legfontosabb rendezései == |
A lap 2012. július 15., 15:47-kori változata
Tompa Miklós (Székelyudvarhely, 1910. december 28. – Marosvásárhely, 1996. július 5.): rendező, színészpedagógus, színházigazgató, a Székely Színház (később a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata) megalapítója, Tompa László költő fia, Tompa Gábor színházi rendező édesapja.
Életút
1910. december 28-án született Székelyudvarhelyen. Iskoláit szülővárosában és Marosvásárhelyen végzi. Ugyanitt érettségizik 1930-ban, majd jogot tanul. 1936-ban Budapestre megy, a Nemzeti Színháznál tanul. 1941-ben Kolozsvárra szerződik, ahol bemutatják első rendezését, Németh László Villámfénynél című drámáját. 1944-ben vendégrendezést vállal a budapesti Nemzeti Színháznál. 1946-ban megszervezi a Székely Színházat. 1948-ban tanítani kezd a Színművészeti Akadémián (ma Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem), 1976-tól – az intézet kéttagozatossá válásától – 1981-ig rektora. 1966-ban távozik a Székely Színház éléről, továbbra is tanít az Akadémián és vendégrendezéseket vállal, elsősorban Sepsiszentgyörgyön. 1981-ben befejezi a főiskolai munkát, nyugdíjba megy. 1991-ben Kolozsváron színpadra állítja utolsó rendezését, a Bernarda Alba házát. 1996-ban hunyt el Marosvásárhelyen. A marosvásárhelyi együttes az ő igazgatásának első tíz évében vált országosan, sőt az országhatárokon túl is ismert és nagyra becsült társulattá, az erdélyi magyar színjátszás akkori reprezentatív együttesévé. Előadásaikban a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók párosultak a helyzetek, a jelenetek részletes lélektani kidolgozottságával, produkcióik a mikrorealizmus példaértékű teljesítményeinek minősülnek. A hatvanas évektől – egy régebbi vonzalomhoz visszatérve – ő rendezte Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön a leghitelesebb és leghatásosabb Tamási Áron-bemutatókat.[1] Művészi pályafutása alatt a következő díjakban részesült: állami díj, a művészet érdemes mestere, Tamási Áron-díj. 1996-ban jelent meg vele egy beszélgetőkönyv, a Székely körvasút, Bérczes László szerzésében-szerkesztésében, a Pesti Szalon Könyvkiadó gondozásában.
Legfontosabb rendezései
- Bródy Sándor: A tanítónő
- Csehov: Ványa bácsi, Sirály
- Tolsztoj: A sötétség hatalma
- Richard Nash: Az esőhozó ember
- Makszim Gorkij: Kispolgárok, A nap fiai
- Tamási Áron: Énekes madár, Csalóka szivárvány, Tündöklő Jeromos
- Móricz Zsigmond: Úri muri
- Molière: A fösvény
- Ben Jonson: Volpone
- Caragiale: Az elveszett levél
- Kós Károly: Budai Nagy Antal
- Visnyevszkij: Optimista tragédia