„Búrok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a defaultsort
JAnDbot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: hr:Buri (Južna Afrika), lt:Būrai
49. sor: 49. sor:
[[fr:Boers]]
[[fr:Boers]]
[[hi:बोअर]]
[[hi:बोअर]]
[[hr:Buri (Južna Afrika)]]
[[id:Bangsa Boer]]
[[id:Bangsa Boer]]
[[it:Boeri]]
[[it:Boeri]]
[[ka:ბურები]]
[[ka:ბურები]]
[[ko:보어인]]
[[ko:보어인]]
[[lt:Būrai]]
[[no:Boere]]
[[no:Boere]]
[[os:Буртæ]]
[[os:Буртæ]]

A lap 2012. július 10., 10:06-kori változata

Búr család 1886-ban
A három búr köztársaság a 19. században
Koncentrációs tábor 1900. körül

A búrok főleg holland és flamand, kis részt hugenotta (francia), német és fríz származású telepesek összeolvadásából létrejött etnikai csoport, akik a 17. századtól Dél-Afrikában települtek le. A „búr” szó a holland boer, azaz „paraszt” szóból származik. A búr telepesek a holland nyelvből kialakult afrikaans nyelvet beszélték, amelybe a többi etnikum nyelvének elemei is beépültek, de hatással volt rá a fekete bennszülöttek nyelve is. Mai afrikaans nyelvű leszármazottaik az afrikánerek.

Történelem

A Holland Kelet-indiai Társaság 1652-ben létesített gyarmatot Dél-Afrikában, megalapítva a mai Fokvárost (Cape Town). Ezt a francia polgári forradalom során, 1795-ben az angolok elfoglalták, majd 1806-ban, a napóleoni háborúk során bekebelezték. A 18-19. században Dél-Afrikába bevándorlók búrok protestáns, zömében református vallású holland, illetve fríz nyelvű telepesek voltak. Másrészük francia hugenotta, vagy francia származású holland protestáns volt, akiket a katolikus királyok kényszerítettek Németalföldre. Emellé bizonyos mértékig németek is alkották a búrok elődeit, de ugyanakkor a mai Belgium területéről, a hollandokkal azonos flamandok földjéről is érkeztek telepesek, milyen a flamandok is protestáns felekezethez tartoznak, s hazájuk azidőtájt spanyol tartomány volt és mint közismert a spanyol Habsburgok bigott katolikusságuk folytán üldözték a protestánsokat. Ezek összeolvadásaképp a nyelvükben ötvöződtek a holland mellett a francia, német és fríz elemek, amelyekre az afrikai bennszülöttek nyelvei is hatással voltak, így alakult ki a búr nyelv.

Az 1830-as évektől a brit bevándorlás hatására észak-északkeleti irányban tovább vándorolva elhagyták a partvidéket és a mai Oranje Szabadállam, Transvaal Köztársaság és Natal területeken telepedtek le. (Mindhárom a mai Dél-afrikai Köztársaság területén található.)

A brit gyarmatosítók a búr háborúk (1880-81 és 1899-1902) során legyőzték a búrokat. A háború folyamán, hogy megtörjék az ellenállást, felégették a búr farmokat, a nőket és a gyermekeket pedig koncentrációs táborokba zárták. A legyőzöttek egy része elhagyta az országot. Az életben maradtakat ezután háttérbe szorították a közéletben, döntő többségük vidéki birtokára visszavonulva gazdálkodással foglalkozott. A 20. század elején Dél-Afrika brit dominiumi rangot kapott, és a Brit Nemzetközösség tagja lett.

Híres búr vezetők voltak: Jan van Riebeeck, Andries Hendrik Potgieter, Andries Pretorius, Paul Kruger, Piet Joubert, Christiaan De Wet, Louis Botha, James B. Hertzog.

Történelmi búr városok: Cidade do Cabo, Johannesburg, Pretoria, Durban, Bloemfontein, Pietermaritzburg, Volksrust, Orange.

Mai leszármazottaik

A dél-afrikai lakosságnak korábban 20%-át alkotó, de mára csupán 10%-át kitevő, és korábban az ország gazdaságát irányító fehér lakosság többsége (kb. 60%-a) ma is búr származású, afrikaans nyelvű.

Az 1994-es rendszerváltásig mintegy 2,5 millió ember volt búr származású afrikáner. Az 1994-es rendszerváltás után azonban az elharapózó bűnözés hatására[1] kb. 1 millió fehér, köztük kb. 600 000 afrikáner hagyta el Dél-Afrikát. Így a búr származásúak aránya a dél-afrikai összlakosságban jelentősen csökkent. Egyes kutatók szerint a dél-afrikai búrok ellen népirtás folyik.[2],[3]

Jegyzetek