„Arator István” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. június 26., 18:30-kori változata

Arator István (Szántó István) (1541 – Olmütz, 1612) jezsuita tanár.

Élete

A győri egyházmegyében született. Valószínűleg földműves szülőktől származott, amint nevéből látszik,s amelyet korának szokása szerint latin nyelvre fordítva (Arator) is használt. Tanulmányait Bécsben folytatta s mint pap a nyitrai egyházmegye szolgálatába állt, melynek főpásztora, Bornemisza Pál, 1560-ban Rómába küldte; itt a német jezsuita papnevelő intézetben, a rend tagjai közé fölvétetvén, a próbaévek elvégezte után áldozó pap lett. 1566-ban Bécsbe, innen Nagyszombatba küldték előljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a grazi főiskolákban a bölcselettudományt tanította. 1575. elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol 1579. december 9-éig tartózkodott, mikor is Erdélybe ment s a kolozsmonostori apátságban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s hirdette a katolikus vallást a közeli kolozsvári szószékből és tanított a [[[Báthory István Elméleti Líceum|gimnáziumban]]. 1582-ben Nagyváradon találjuk, ahol négy éven át tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott Beregszászi Péterrel. 1585-ben Gyulafehérvárra helyezteték át, de a jezsuiták még abban az évben száműzettek Erdélyből. Ő ekkor a sélyei ház főnöke lett. 1600-ban a turóci prépostság znióváraljai rendházába küldték, innen 1605-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadtaták be, ahol 1612-ben meghalt.

Munkái

Egyetlen munkája, mely nyomtatásban megjelent, több kiadást ért és számos példányban maradt reánk, a gazdag tartalmú magyar szótár, melyet a Calepinus-féle soknyelvű szótárvállalatnak szolgáltatott; nem viseli ugyan nevét, de Szily Kálmán kritikai fejtegetéssel a szerzőséget neki tulajdonítja.

Kéziratban maradt egy 1600-ban készült emlékirata: Brevis et succincta descriptio qua occasione haereses in Ungaria et Transylvania fuerint invectae, quem progressum habuerint et quis modus sit eos exstirpendi. (A kézirat másolatai megvannak a budapesti egyetemi és az esztergomi prímási könyvtárban. Ism. Szalay László a Pesti Napló 1856. 252. sz.-ban.) Római katekizmusának magyar kézirata is elveszett.

Confutatio Alcorani. Olomucii 1611. 6. nov. (Arator saját irása a bécsi udvari könyvtárban. Ism. Schwandtner. Scriptores III. 322. l.)

A szentírást magyar nyelvre fordította, az ó-szövetségi könyvekkel teljesen elkészült s midőn az ujszövetség fordításához fogott, érte utol a halál; Káldy György ennek nyomán átdolgozta a magáét.

Az országos levéltárban a gyulafehérvári káptalan iratai közt Nagy Gyula fölfedezett egy kéziratban maradt magyar-latin szótár-töredéket 1580-ból, közli a M. Könyv-Szemle XII. kötetében.

Negyven évi munkáinak összes kéziratai a znió-váraljai zárdában vesztek el, midőn azt a Bocskai hajdúi 1605-ben feldúlták. Levelezéseinek és emlékiratainak 1575-től 1579 végéig terjedő gyűjteményét, melyet ő maga a vatikáni könyvtárban helyezett el, Hevenessy a 17. század végén lemásoltatta és gyűjteményébe vette föl. Innen egy ujabb másolat Széchényi Ferenc gróf gyűjteményével az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába került.

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.

Kapcsolódó szócikkek

Nagyvárad magyar irodalmi élete

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 ==Élete==
+A [[győri egyházmegye|győri egyházmegyében]] született. Valószínűleg földműves szülőktől származott, amint nevéből látszik,s amelyet korának szokása szerint [[latin nyelv]]re fordítva (Arator) is használt. Tanulmányait [[Bécs]]ben folytatta s mint pap a [[Nyitra (település)|nyitrai]] egyházmegye szolgálatába állt, melynek főpásztora, [[Bornemisza Pál]], [[1560]]-ban [[Róma|Rómába]] küldte; itt a [[Németország|német]] jezsuita papnevelő intézetben, a rend tagjai közé fölvétetvén, a próbaévek elvégezte után áldozó pap lett. [[1566]]-ban Bécsbe, innen [[Nagyszombat]]ba küldték előljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a [[graz]]i főiskolákban a bölcselettudományt tanította. [[1575]]. elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol [[1579]]. [[december 9.|december 9-éig]] tartózkodott, mikor is [[Erdély]]be ment s a [[kolozsmonostori apátság]]ban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s hirdette a katolikus vallást a közeli [[kolozsvár]]i szószékből és tanított a [[[Báthory István Elméleti Líceum|gimnáziumban]]. [[1582]]-ben [[Nagyvárad]]on találjuk, ahol négy éven át tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott [[Beregszászi Péter]]rel. [[1585]]-ben [[Gyulafehérvár]]ra helyezteték át, de a jezsuiták még abban az évben száműzettek Erdélyből. Ő ekkor a [[sélye]]i ház főnöke lett. [[1600]]-ban a turóci prépostság [[znióváralja]]i rendházába küldték, innen [[1605]]-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadtaták be, ahol [[1612]]-ben meghalt.
-A [[győr]]i egyházmegyében, Devecseren született. Valószínűleg földműves szülőktől származott, amint nevéből látszik,s amelyet korának szokása szerint [[latin nyelv]]re fordítva (Arator) is használt. {{forr|Édesapját már gyerekkorában, édesanyját, két nővérét és öccsét pedig 1555-ben vesztette el, amikor a törökök rabságba hurcolták őket.}} Tanulmányait [[Bécs]]ben folytatta s mint pap a [[Nyitra (település)|nyitrai]] egyházmegye szolgálatába állt, melynek főpásztora, [[Bornemisza Pál]], [[1560]]-ban [[Róma|Rómába]] küldte; itt a [[Németország|német]] jezsuita papnevelő intézetben, a rend tagjai közé fölvétetvén, a próbaévek elvégezte után áldozó pap lett. [[1566]]-ban Bécsbe, innen [[Nagyszombat]]ba küldték előljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a [[graz]]i főiskolákban a bölcselettudományt tanította. [[1575]]. elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol [[1579]]. [[december 9.|december 9-éig]] tartózkodott, mikor is [[Erdély]]be ment s a [[kolozsmonostor]]i apátságban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s hirdette a katolikus vallást a közeli [[kolozsvár]]i szószékből és tanított a gimnáziumban. [[1582]]-ben [[Nagyvárad]]on találjuk, ahol négy éven át tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott [[Beregszászi Péter]]rel. [[1585]]-ben [[Gyulafehérvár]]ra helyezteték át, de a jezsuiták még abban az évben száműzettek Erdélyből. Ő ekkor a [[sélye]]i ház főnöke lett. [[1600]]-ban a turóci prépostság [[znióváralja]]i rendházába küldték, innen [[1605]]-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadtaták be, ahol [[1612]]-ben meghalt.
 ==Munkái==
@@ 13. sor: / 12. sor: @@
 Confutatio Alcorani. Olomucii 1611. 6. nov. (Arator saját irása a bécsi udvari könyvtárban. Ism. Schwandtner. Scriptores III. 322. l.)
-A szentirást magyar nyelvre fordította, az ó-szövetségi könyvekkel teljesen elkészült s midőn az ujszövetség fordításához fogott, érte utol a halál; [[Káldy György]] ennek nyomán átdolgozta a magáét.
+A [[Biblia|szentírást]] magyar nyelvre fordította, az ó-szövetségi könyvekkel teljesen elkészült s midőn az ujszövetség fordításához fogott, érte utol a halál; [[Káldy György]] ennek nyomán átdolgozta a magáét.
 Az országos levéltárban a gyulafehérvári káptalan iratai közt Nagy Gyula fölfedezett egy kéziratban maradt magyar-latin szótár-töredéket [[1580]]-ból, közli a M. Könyv-Szemle XII. kötetében.
@@ 28. sor: / 28. sor: @@
 [[Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek]]
+[[Kategória:Biblia-fordítók]]