Proconsul

A proconsul az ókori Róma olyan magistratusa (tisztviselője), aki a consul távollétében kapott megbízást és aki többnyire már maga is volt consul vagy akinek consularis imperiumát (főhatalmát) egy évre meghosszabbították.

A köztársaság vége felé a provinciák annyira megszaporodtak, hogy a helytartókul kinevezett praetorok nem voltak elegendően; ekkor a lelépő consulok is proconsuli címmel vettek át egyes provinciákat, eleinte közvetlenül a consulságot követő évben, később (egy i. e. 53-ban hozott senatusi határozat értelmében) csakis öt év elteltével. Ennek következtében gyakran összetévesztik a proconsult a propraetorral és fokozatosan a provinciák összes helytartóját a proconsuli címmel illetik, ha voltak consulok vagy praetorok, ha nem.

A proconsul a provinciába való lépés első napjától kezdődően volt hivatalban. Elődjének az ettől számított harminc nap alatt el kellett hagynia a provinciát, neki magának pedig hűtlensége terhe alatt nem volt szabad a onnan távoznia. Itt a proconsul bizonyos tekintetben korlátlan jogokat gyakorolt, mindössze a provinciában élő római polgároknak volt meg az a joguk, hogy esetleges visszaélések ellen Rómában keressenek orvoslást.

Ha az általa kormányzott provinciában különös érdemeket szerzett magának, szobrot állítottak neki, sőt templomot is emeltek emlékének és a szenátushoz hálaadó feliratot menesztettek (laudationes). A császárság korában a proconsuli tisztség már tisztán közigazgatási jellegű, a katonai ügykör megszűnik.