Szabó Ferenc (zeneszerző)

Szabó Ferenc emléktáblája utolsó lakhelyén, a Hollán Ernő (akkor Fürst Sándor) utca 33. szám alatt

Szabó Ferenc (Budapest, 1902. december 27. – Budapest, 1969. november 4.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző.

Élete, munkássága

Szegény körülmények között élt, a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, miközben éjszakai munkákból tartotta fenn magát. A középiskolából – a Galilei Körben való részvétele miatt – kimaradt. Festészeti tanulmányokat is folytatott, a Tanácsköztársaság alatt a proletár tanműhelyben Uitz Béla növendéke volt. Zenével is foglalkozni kezdett, az Operaház egyik zenészéhez járt hegedűórákra – ebédhordás ellenében. 1921-től a Zeneakadémián tanult, előbb Siklós Albert, majd Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa volt. 1926-ban szerezte meg zeneszerzői diplomáját.

1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1925-től közreműködött a Szociáldemokrata Párt kulturális rendezvényeinek szervezésében. 1926-ban alapító tagja volt a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületének (Kadosa Pál, Szelényi István és Kelen Hugó társaságában). 1928-tól munkáskórusokat vezetett. 1927-től illegális kommunista pártmunkát végzett, majd 1931-ben Sallai Imre futáraként Berlinbe utazott, az emigráns magyar írók és újságírók körében végzett szervező munkát. Innen emigrált 1932 áprilisában Moszkvába, ahol elvégezte a hároméves pártegyetemet. 1938-tól a szovjet zeneszerző egyesület nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. A második világháború kitörését követően önként belépett a Vörös Hadseregbe, majd főhadnagyi rangban vett részt a budapesti harcokban is.

A főváros felszabadulása után rövid ideig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak volt a munkatársa. 1945 őszén kinevezték a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékvezető tanárává. 1950-től a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke, majd 1951-től hét évig országgyűlési képviselő volt, 1954-ben az Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tagja lett. 1958 és 1967 között, nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia igazgatója volt.

Szabó Ferenc zenéje egyszerű, világos formákból áll. Tematikus világa a magyar népdal szelleméből fakad, harmóniavilága tonális, a kodályi stílusból ered. Pályafutása elején főleg kamaraműveket írt, filmzenéket hangszerelt (Meseautó, Hyppolit, a lakáj). Az 1930-as évek elejétől kórusfeldolgozásokat is komponált, például a Munkát! Kenyeret! című dalt. 1931-ben Londonban, nagy sikerrel mutatták be egy zenei ünnepélyen a Petőfi Sándor versére készült Farkasok dala című művét, de más kórusművei, dalai is ismertté váltak Európában. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt, de komponált filmzenéket is (Lúdas Matyi, Föltámadott a tenger). Légy jó mindhalálig című operáját maga már nem tudta befejezni, Borgulya András végezte el rajta a végső simításokat. 1969. november 4-én hunyt el Budapesten.

Művei

• Színpadi művek
  • Lúdas Matyi, táncjáték, 1960
  • Légy jó mindhalálig, opera, 1969
• Vokális művek
  • Farkasok dala, 1929–1930
  • Aufbau der Stadt Traktorostroy, oratórium, 1931
  • Meghalt Lenin!, kantáta, 1933
  • Szegény ember nótái, 1946
  • Májusi ének, kantáta, 1950
  • Föltámadott a tenger, oratórium, 1955
  • Vallomás, kantáta, 1967
  • Petőfi-dalok, 1951
• Zenekari művek
  • Moldován rapszódia, 1941
  • „Hazatérés” concerto, 1948
  • Számadás, 1949
  • Ludas Matyi-szvit, 1950
  • Emlékeztető, szimfónia, 1953
  • Felszabadult melódiák, 1955
  • Balettzene, 1961
  • Elfelejtett szerenád, 1964
  • Lírai szvit, vonós zenekarra, 1936
• Kamarazenei művek
  • 1. vonósnégyes, 1926
  • Szerenád, 1926–1927
  • Vonóshármas, 1927
  • Gordonka–zongoraszonáta, 1930
  • Zongorahármas, 1931
  • Air, hegedű–zongoraduó, 1953
  • 2. vonósnégyes, 1962
  • Sonata alla rapsodia, 1964
  • Rondo, gordonka–zongora, 1972
• Szólóművek
  • Toccata, zongora, 1928
  • Szólógordonka szonáta, 1929
  • Két szólóhegedű-szonáta, 1930–1931
  • 1. zongoraszonáta, 1940–1941
  • 2. zongoraszonáta, 1947
  • Három könnyű zongoradarab, 1949
  • 3. zongoraszonáta, 1957–1961

Díjai, elismerései

• Kossuth-díj (1951, 1954)
• Érdemes művész (1952)
• Kiváló művész (1962)

Irodalom

monográfiák:

• Pernye András: Szabó Ferenc. Budapest, 1965.
• Maróthy János: Zene, forradalom, szocializmus. Szabó Ferenc útja. Budapest, 1975. Magvető K. ISBN 9632700732
• A zeneszerző Szabó. Emlékezések. Szerk. Maróthy János. Budapest, 1984. Zeneműkiadó.

egyéb irodalom:

• Boros Attila: 30 év magyar operái. Budapest, 1979. Zeneműkiadó. ISBN 9633302897
• Gál György Sándor: Új operakaluz. 2. köt. Budapest, 1978. Zeneműkiadó ISBN 9633302420
• Kodály Zoltán levelei. Szerk. Legány Dezső. Budapest, 1982. Zeneműkiadó. ISBN 9633304482
• Tokaji András: Mozgalom és hivatal. Tömegdal Magyarországon 1945–1956. Budapest, 1983. Zeneműkiadó. ISBN 9633304601

Forrás

• Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723  
• Székely András szerk.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. ISBN 9633306728
• BMC – Szabó Ferenc
• Kulúrpart – Szabó Ferenc halála