Lucifer

Gustave Doré: Lucifer illusztráció John Milton: Elveszett Paradicsom (Paradise Lost) művéhez

Sátán-Lucifer-ördög ábrázolás a Codex Gigasból, 13. század (Svéd Nemzeti Könyvtár)

Szófejtés

Lucifer egy latin szóösszetétel a lux,lucis (fény) és fero (hozni) szavakból, jelentése így „fényhozó”. Legelőször görög és római költők használták a Vénusz bolygó jelzőjeként.

Az Újszövetségben

A Jézus Krisztusnak nevében:

2Pt.1:19 "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és Hajnalcsillag (Lucifer) kél fel szívetekben;"

Innen magyarázható Lucifer püspök neve például, enélkül nehezen volna érthető, hogy keresztény püspök ezt a sátánnal azonosított nevet válassza püspöki működéséhez.

Az Ószövetségben

Szent Jeromos, amikor a Septuaginta alapján elkészítette a latin nyelvű Bibliát (Vulgata), ezt a szót használta a phosphoros (hajnalhozó) fordításaként, többek között az Ézsaiás könyvében is (14:12), ahol Babilon királyára utal. Tertullianus és Origenes elbeszéléseikben a szöveget átértelmezve adták vissza, és a Lucifer szót tulajdonnévnek, az egyik arkangyal nevének olvasták. Lucifer az egyik legfőbb angyal volt, aki fellázadt Isten ellen, ezért kitaszították a mennyből; Sátánnal és az ördöggel azonosították, az őt követő angyalokat pedig a démonokkal. Ebben a jelentésében a szót I. Gergely pápa honosította meg. Lucifer az emberi felvilágosítást is jelképezi, minthogy a kigyó a halhatatlanság és az isteni tudás fájáról való gyümölcs leszedésére biztatta Évat, az isteni tilalommal szembeszállva, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy Isten az embert sötétségben akarta hagyni, hanem hogy az egy isteni feladat kellett volna maradjon.

Lucifer a héber Bibliában (Torah)

A héber Bibliában Ézsaiás 14:12-ben a helel ben-shachar (הילל בן שחר) kifejezés szerepel. Helel a Vénusz bolygó héber neve, ben-shachar jelenése „a hajnal fia”. Ézsaiás minden bizonnyal egy népszerű korabeli legendára utal, ami a hajnalcsillaghoz kötődik, és a túlzott büszkeség veszélyeire figyelmeztet (egy hasonló történet Phaetóné a görög mitológiában).

A későbbi zsidó hagyomány sokat foglalkozik az angyalok bukásával, akiket Samhazai és Azazel vezetett. A történetnek többféle befejezése is van; a Midrás egyik legendájában Samhazai csillagként függve marad félúton a menny és a föld között. Helel-Lucifer legendáját az i. e. 1. században kapcsolták össze Sátánnal; ez megfigyelhető például az Ádám és Éva könyve vagy a szláv Énókh könyve című apokrif iratokban. Az utóbbi szerint Sátán-Satanielt túlzott büszkeségéért levetették a mennyből, és azóta a levegőben repül a mélység felett.

Lásd még

• Az ember tragédiája

Forrás

A Wikimédia Commons tartalmaz Lucifer témájú médiaállományokat.

• Ruff Tibor: Angyalok pedig vannak – Tanulmány
• Honnan ered a világban tapasztalható rossz? – Tanulmány
• Tolnai világlexikona, Budapest, 1928