„Teremin” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
rejtett szöveg ki
a jelenidő
2. sor: 2. sor:


== Jellemzői ==
== Jellemzői ==
A teremint 1919-ben találta fel [[Léon Theremin]] (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен) orosz fizikus. Egyedi volt abban a tekintetben, hogy ez volt az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehetett megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintette volna.
A teremint 1919-ben találta fel [[Léon Theremin]] (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен) orosz fizikus. Egyedi abban a tekintetben, hogy ez az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené.


[[Fájl:Barbara Buchholz playing TVox.jpg|thumb|right|upright=1.0|[[Barbara Buchholz]] a TVox modellen játszik.]]Felépítése egyszerű: két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciás [[oszcillátor]] és egy [[antenna]] alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170 kHz-es [[Frekvencia|frekvencián]], a másik, amihez egy antenna csatlakozik, 168 és 170 kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jel [[Interferencia|interferenciája]], a hallható hang frekvenciatartományába eső [[Lebegés (hangtan)|lebegése]] hozza létre az elektromos jelet, amely [[erősítő]]n keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve. Egy másik hasonló elven működő antenna a hangerő szabályozására szolgál.
[[Fájl:Barbara Buchholz playing TVox.jpg|thumb|right|upright=1.0|[[Barbara Buchholz]] a TVox modellen játszik.]]Felépítése egyszerű: két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciás [[oszcillátor]] és egy [[antenna]] alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170 kHz-es [[Frekvencia|frekvencián]], a másik, amihez egy antenna csatlakozik, 168 és 170 kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jel [[Interferencia|interferenciája]], a hallható hang frekvenciatartományába eső [[Lebegés (hangtan)|lebegése]] hozza létre az elektromos jelet, amely [[erősítő]]n keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve. Egy másik hasonló elven működő antenna a hangerő szabályozására szolgál.

A lap 2012. május 23., 04:37-kori változata

A teremin vagy theremin az egyik legelső elektronikus hangszer.

Jellemzői

A teremint 1919-ben találta fel Léon Theremin (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен) orosz fizikus. Egyedi abban a tekintetben, hogy ez az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené.

Barbara Buchholz a TVox modellen játszik.

Felépítése egyszerű: két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciás oszcillátor és egy antenna alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170 kHz-es frekvencián, a másik, amihez egy antenna csatlakozik, 168 és 170 kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jel interferenciája, a hallható hang frekvenciatartományába eső lebegése hozza létre az elektromos jelet, amely erősítőn keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve. Egy másik hasonló elven működő antenna a hangerő szabályozására szolgál.

A tereminen úgy lehet zenélni, hogy a zenész a kezeit mozgatja a két antenna körül, az egyikkel a hang frekvenciáját (magasságát), a másikkal amplitudóját (a hangerőt) szabályozza.

A teremin portamento, glissando, tremolo és vibrato effektusokat megvalósító hangzását gyakran a különleges, szürreális, „földönkívüli”, jelzőkkel illetik, főleg azért, mert a Spellbound, The Lost Weekend és a The Day the Earth Stood Still filmek zenéjében is ilyen hangvilágot hoztak létre vele. A teremint használták a 20. századi modern komolyzenében, valamint olyan népszerűbb műfajokban is mint a pop és a rock.

Más hangszerek, például az Ondes-Martenot hasonló elven működnek, de annál a hangszer billentyűzetét meg kell érinteni a hang előállításához.

További információk

  • Eyck, Carolina. The Art of Playing the Theremin. Berlin: SERVI Verlag. ISBN 3-933757-08-8 (2006) 
  • Glinsky, Albert. Theremin: Ether Music and Espionage. Urbana, Illinois: University of Illinois Press. ISBN 0-252-02582-2 (2000) 
  • Najmányi, László. Theremin. Budapest: Enciklopédia Kiadó. ISBN 963-9655-04-X (2006) 
Commons:Category:Theremin
A Wikimédia Commons tartalmaz Theremin témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Teremin&oldid=11745605”