„Keve vármegye” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Földrajzi kiterjedése: nyelvezet |
pallasz szócikk nyelvezetének átdolgozása |
||
10. sor: | 10. sor: | ||
== Történelme == |
== Történelme == |
||
[[Anonymus]] (44. fej.) szerint a honfoglaló magyarok elől [[Glád vezér]] [[Kevevára|Keve várába]] menekült, de csakhamar feladta a várat. A görögországi hadjáratokból 1073-ban visszatérő [[I. László magyar király|László]] és Géza hercegek, [[Thuróczy-krónika|Thuróczy krónikája]] szerint, itt váltak el egymástól. 1201 |
[[Anonymus]] (44. fej.) szerint a honfoglaló magyarok elől [[Glád vezér]] [[Kevevára|Keve várába]] menekült, de csakhamar feladta a várat. A görögországi hadjáratokból 1073-ban visszatérő [[I. László magyar király|László]] és Géza hercegek, [[Thuróczy-krónika|Thuróczy krónikája]] szerint, itt váltak el egymástól. 1201-ben már mint vármegyét, sőt 1238-ban egyúttal, mint [[várispánság]]ot említik. 1223. [[III. Honorius pápa]] Margitot, [[III. Béla magyar király|III. Béla]] leányát, [[Kevevára]] és az egész vármegye úrnőjének nevezi; ezen Keve alatt azonban a [[Pétervárad]] és [[Újlak (Horvátország)|Ilok]] közt levő Kőt v. Bánmonostort kell érteni. |
||
Keve vármegye első ismert [[ispán]]ja (comese) [[Achilleus (országbíró)|Achileus]] országbíró. A vármegye székvárosában, Kevében, többször megfordult [[IV. László magyar király|IV. László]] és [[I. Lajos magyar király|I. (Nagy) Lajos]] király |
Keve vármegye első ismert [[ispán]]ja (comese) [[Achilleus (országbíró)|Achileus]] országbíró. A vármegye székvárosában, Kevében, többször megfordult [[IV. László magyar király|IV. László]] és [[I. Lajos magyar király|I. (Nagy) Lajos]] király. Ennek a körülménynek és szerencsés fekvésének tulajdonítható, hogy a királyi városok közé emelkedett. 1392-ben már, mint ilyet említik. Várának fenntartását és védelmét [[Zsigmond magyar király]] 1435-ben a város lakosainak kötelességévé tette. Míg 1439-ben a megye rác lakosai Murád szultán 130,000 főnyi serege elől elszöktek, a magyarok otthon maradtak s ezeknek kiváltságait 1453-ban [[V. László magyar király|V. László]] meg is erősítette; ugyanakkor azonban gondoskodott a [[Csepel-sziget]]ére menekült kevei rácokról is, kiknek [[Ráckeve|Ábrahámteleke]] nevű gyarmatát utóbb Kis- vagy [[Ráckeve|Rác-Kevének]] nevezték. |
||
⚫ | Várai azonban csakhamar pusztulásnak indultak, mindamellett, hogy Keve katonai megerősítését az 1478-iki országgyűlés is elrendelte. [[1439]]-től fogva a főispánjainak neveit sem ismerjük. Az 1551-as török hadjárat úgy látszik teljesen megsemmisítette a vármegyét és csakhamar Kevét is, mely azonban a török hódítás második felében Kubin néven kezdett szerepelni. A törökök kiűzetése után nevét teljesen elveszítette a vármegye, és katonai igazgatás alá jutott. A [[katonai határőrvidék]] feloszlatásával az 1876. évi XXXIII. t.-c. részint Temes, részint Torontál vármegyéhez csatolta, noha 1872-ban a Magyar Tudományos Akadémia is folyamodott visszaállításért. |
||
⚫ | Várai azonban csakhamar pusztulásnak indultak, mindamellett, hogy Keve katonai megerősítését az 1478-iki országgyűlés is elrendelte. [[1439]]-től fogva a főispánjainak neveit sem ismerjük. 1551 |
||
== Ismert főispánjai == |
== Ismert főispánjai == |
||
{| |
{| |
A lap 2012. május 21., 21:29-kori változata
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
Keve vármegye egyike volt Magyarország első vármegyéinek. Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Kevevára központtal, a mai Vajdaság déli részén.[1]. A törökökkel vívott háborúk során szűnt meg létezni legkésőbb valamikor az 1540-es években, mivel területe az elsők között került török hódoltság alá. Az 1876-os vármegyerendezés során felvetődött újbóli megszervezésének ötlete (még a Magyar Tudományos Akadémia is az ötlet mögé állt), ám ez végül mégsem történt meg.
Földrajzi kiterjedése
Területe a mai Vajdaság legdélibb részére terjedt ki. Az egykori Torontál és Temes vármegye déli részén, a Duna baloldalán, keleten a Karas torkolatáig, nyugaton a Dunáig és a Temesig terjedt. Középső részét a terméketlen és néptelen Maksond mezeje foglalta el, melynek csak egy része volt az alibunári és delibláti mocsaras, homokos vidék.
Hunyadi János az ország déli részének védelme közben többször tartózkodott e vidéken, hol Kevén kívül a vármegye területén még két vár, Dombó és Tornistya, Kevén kívül két város, Barlod és Pancsaly (a mai Pancsova) és 66 helység állt.
Történelme
Anonymus (44. fej.) szerint a honfoglaló magyarok elől Glád vezér Keve várába menekült, de csakhamar feladta a várat. A görögországi hadjáratokból 1073-ban visszatérő László és Géza hercegek, Thuróczy krónikája szerint, itt váltak el egymástól. 1201-ben már mint vármegyét, sőt 1238-ban egyúttal, mint várispánságot említik. 1223. III. Honorius pápa Margitot, III. Béla leányát, Kevevára és az egész vármegye úrnőjének nevezi; ezen Keve alatt azonban a Pétervárad és Ilok közt levő Kőt v. Bánmonostort kell érteni.
Keve vármegye első ismert ispánja (comese) Achileus országbíró. A vármegye székvárosában, Kevében, többször megfordult IV. László és I. (Nagy) Lajos király. Ennek a körülménynek és szerencsés fekvésének tulajdonítható, hogy a királyi városok közé emelkedett. 1392-ben már, mint ilyet említik. Várának fenntartását és védelmét Zsigmond magyar király 1435-ben a város lakosainak kötelességévé tette. Míg 1439-ben a megye rác lakosai Murád szultán 130,000 főnyi serege elől elszöktek, a magyarok otthon maradtak s ezeknek kiváltságait 1453-ban V. László meg is erősítette; ugyanakkor azonban gondoskodott a Csepel-szigetére menekült kevei rácokról is, kiknek Ábrahámteleke nevű gyarmatát utóbb Kis- vagy Rác-Kevének nevezték.
Várai azonban csakhamar pusztulásnak indultak, mindamellett, hogy Keve katonai megerősítését az 1478-iki országgyűlés is elrendelte. 1439-től fogva a főispánjainak neveit sem ismerjük. Az 1551-as török hadjárat úgy látszik teljesen megsemmisítette a vármegyét és csakhamar Kevét is, mely azonban a török hódítás második felében Kubin néven kezdett szerepelni. A törökök kiűzetése után nevét teljesen elveszítette a vármegye, és katonai igazgatás alá jutott. A katonai határőrvidék feloszlatásával az 1876. évi XXXIII. t.-c. részint Temes, részint Torontál vármegyéhez csatolta, noha 1872-ban a Magyar Tudományos Akadémia is folyamodott visszaállításért.
Ismert főispánjai
|
|
Források
- ↑ Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Keve vármegye In: Katolikus lexikon