„Harmatos hegyékesség” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ru:Седмичник европейский |
a r2.7.2) (Bot: következő eltávolítása: da:Skovstjerne |
||
34. sor: | 34. sor: | ||
[[en:Trientalis europaea]] |
[[en:Trientalis europaea]] |
||
[[da:Skovstjerne]] |
|||
[[de:Siebenstern]] |
[[de:Siebenstern]] |
||
[[et:Harilik laanelill]] |
[[et:Harilik laanelill]] |
A lap 2012. május 21., 13:51-kori változata
Harmatos hegyékesség | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Trientalis europaea L. | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Harmatos hegyékesség témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Harmatos hegyékesség témájú médiaállományokat és Harmatos hegyékesség témájú kategóriát. |
A harmatos hegyékesség vagy Európa hegyékessége (Trientalis europaea) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az hangavirágúak (Ericales) rendjéhez, ezen belül a kankalinfélék (Primulaceae) családjához tartozó faj.
Elterjedése
A harmatos hegyékesség főleg Észak-Európa és Közép-Európa egyes részein található meg.
Megjelenése
A harmatos hegyékesség kecses alakú évelő növény, vékony, 5-20 centiméter magas, felálló szárral. Ép szélű, különböző nagyságú levelei fordított lándzsa alakúak, hosszúságuk elérheti a 8 centimétert, de gyakran 5 centiméternél kisebbek. A szár csúcsán laza rozettában helyezkednek el, hónaljukból többnyire 1, ritkán 2 vagy 3 karcsú kocsány ered, egy-egy virággal. A lapos, fehér virágok körülbelül 1,5 centiméter átmérőjűek, pártacimpáik száma 7, olykor 5-6 vagy legfeljebb 9.
Életmódja
A harmatos hegyékesség a lucosok és az erdeifenyvesek lakója, de a lomberdőkben, a nyírlápokon és a fenyéreken is megtalálható. Humuszos, mészben szegény talajokon nő, 1700 méter magasságig.
A virágzási ideje június-július között van.
Forrás
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6