Kereskedelmi Világszervezet

A WTO jelenlegi tagországai

A WTO lehetséges további jelentéseiről lásd WTO (egyértelműsítő lap)

A Kereskedelemi Világszervezet, rövidítve WTO (World Trade Organization) egy multilaterális kereskedelmi szervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja az úgynevezett tarifális kereskedelmi akadályok (vámok, exportszubvenciók) és a nem tarifális kereskedelmi akadályok (beviteli engedélyek) fokozatos leépítése illetve megszüntetése révén. A WTO 1995. január 1-jén jött létre az 1947-ben megkötött GATT (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) utódaként. A létrehozásáról szóló nemzetközi szerződés 1994. április 16-án, Marrakeshben, Marokkóban került aláírásra.

Tagok

A WTO-nak jelenleg 154 ország tagja, utoljára 2011. december 15-én Oroszország lépett be. Tagja még az Európai Unió is, 1995. január 1. óta szerepel a listán. A huszonhét tagállam képviselője az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa, Peter Benjamin Mandelson.

A WTO főigazgatója Pascal Lamy.

A WTO kétharmadát a fejlődő országok teszik ki, akik az eddigi tapasztalat alapján csoportokba tömörülnek az értekezleteken. Az egyik legjelentősebb tömörülés a mexikói Cancún városában tartott WTO-értekezleten alakult ki, ez a G-20 elnevezést kapta. A „húszak csoportja” többek között az agrárszubvenciók leépítését tűzte ki célul.

Célok

A WTO céljai között szerepel az életszínvonal, a teljes foglalkoztatás, a jövedelmek és kereslet folyamatos növelésének biztosítása, továbbá a termelés és kereskedelem bővítése oly módon, hogy a világ erőforrásainak felhasználása optimális legyen. Ezen célok elérése érdekében a Kereskedelmi Világszervezet a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok jelentős mértékű leépítésén és a diszkriminatív elbánás felszámolásán munkálkodik. A kereskedelemliberalizáció közgazdasági megindoklása a szabadkereskedelem sokrétű előnyein alapul.

Alapelvek

• Kölcsönösség (reciprocitás) elve: a tárgyalások során elért különféle kereskedelmi könnyítések viszonosságon alapulnak. Erre egyrészt azért van szükség, mert a saját nemzeti piac védelmének leépítése – bizonyos közgazdaságtani nézetek felfogásával ellentétben – a politikusok és egyes nemzetek szemszögéből nem feltétlen jelent előnyt. A politikusok sokkal inkább a más országokba való könnyített exportlehetőségekre hajlamosak fókuszálni. Másrészt a kölcsönösség elve alapján a társadalom is inkább hajlamos elfogadni a saját nemzeti piac védelmének feladását.

• Engedmények intézményesítése: a WTO írásos szerződésekben rögzíti a világ országai között elért kereskedelmi könnyítéseket, így ezek számon kérhetővé és ezáltal kötelező érvényűekké válnak. Az intézményesítés egyben azt is megnehezíti, hogy esetleges belpolitikai nyomástól vezéreltetve a politikusok utólag visszavonják egy-egy országnak vagy országcsoportnak tett kereskedelmi engedményeiket és újra elkezdjék védeni nemzeti piacaikat.

Így megoldhatóvá válik a nemzetközi kapcsolatokra oly jellemző fogolydilemma (mindkét résztvevő jobban jár, ha kooperál a másikkal – viszont egyiknek sem áll érdekében megtenni az első lépést, mert az csak akkor hoz neki hasznot, ha a másik utána ugyanígy cselekszik) és a "relativ gains problem" (csak addig éri meg egy országnak kooperálni, amíg senki nem tud nagyobb előnyre szert tenni ebből a kooperációból, mint ő maga). Más szóval a Kereskedelmi Vilagszervezet tevékenysége nem más, mint különféle külkereskedelmi engedmények meghatározott szabályok szerint történő és szerződésben biztosított cseréje. A tárgyalások során természetesen minden állam a saját nemzeti érdekeit próbálja meg érvényesíteni (például bizonyos kulcsfontosságúnak ítélt gazdasági szektorokat védeni), emiatt hosszú évekig elhúzódnak az egyes tárgyalási fordulók.

Tárgyalási fordulók (miniszteri konferenciák)

• "Kennedy-forduló" (1964-1967): itt elsősorban dömpingellenes intézkedésekről szóltak a tárgyalások.
• "Tokió-forduló" (1973-1979): a GATT tevékenységét kiterjesztették a nem tarifás kereskedelmi akadályok területére is (ez alatt beviteli korlátozásokat, exportszubvenciókat, negatív diszkriminációt és dömpinget értenek)
• "Uruguay-forduló" (1986-1993), a WTO létrehozatala (1995): itt a nemzetközi kooperációt a kereskedelempolitika egész területére kiterjesztették. Az áruk és szolgáltatások kereskedelmére, valamint a szellemi tulajdon védelmére vonatkozóan alapszabályokat fogadtak el.

Az 1986-ban kezdődő forduló helyszíne Punta del Este

• "Doha-forduló" (2001-2006): az itt elfogadott Doha-menetrend (Doha Development Agenda) a nemzetközi kereskedelem erősítését, a piacok további megnyitását, valamint a fejlődő országok világkereskedelembe történő erősebb integrációját hivatott elősegíteni.

Források

• Weltpolitik.net – WTO
• A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium információi a WTO-ról
• A német gazdasági minisztérium információi a WTO-ról