„Goldberger Textilipari Gyűjtemény” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a A lecserélt fotót visszacseréltem |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Óbuda –> Óbuda (városrész) |
||
| 31. sor: | 31. sor: | ||
Egy [[textilipar]]i ipartörténeti múzeum létrehozásának gondolatát a [[Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület]] vetette fel az [[1960-as évek]]ben. 1968-ban, a textilipar államosításának 20. évfordulója alkalmából tartott egyesületi rendezvényen fogalmazódott meg ez az igény, amit az akkori Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete is felkarolt.<ref name=autogenerated1>{{cite web|url=http://www.deltasoft.hu/tmte/textiltechnika/2002_5/textilmuzeum.html|author=Vajk Éva|title=A Textilmúzeum elmúlt harminc éve|accessdate=2012-5-9}}</ref> Az akkori textil- és ruhaipari vállalatok és intézetek vállalatok nagy örömmel fogadták a gondolatot és gyűjteni kezdték a textilipar tárgyi és írásos emlékeit. |
Egy [[textilipar]]i ipartörténeti múzeum létrehozásának gondolatát a [[Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület]] vetette fel az [[1960-as évek]]ben. 1968-ban, a textilipar államosításának 20. évfordulója alkalmából tartott egyesületi rendezvényen fogalmazódott meg ez az igény, amit az akkori Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete is felkarolt.<ref name=autogenerated1>{{cite web|url=http://www.deltasoft.hu/tmte/textiltechnika/2002_5/textilmuzeum.html|author=Vajk Éva|title=A Textilmúzeum elmúlt harminc éve|accessdate=2012-5-9}}</ref> Az akkori textil- és ruhaipari vállalatok és intézetek vállalatok nagy örömmel fogadták a gondolatot és gyűjteni kezdték a textilipar tárgyi és írásos emlékeit. |
||
Eredetileg az [[Óbuda|óbudai]] Zichy-kastélyt szemelték ki a leendő múzeum helyszínéül, később a volt óbudai zsinagógát szánták erre a célra és az akkor összegyűlt tárgyakat ott is raktározták el. Később azonban szakértők azt állapították meg, hogy ez az épület nem igazán alkalmas erre a célra és 1975-ben a volt Első Magyar Gyapjúmosó-gyár angyalföldi szövödéjének régi épületét jelölték ki a múzeum számára, ahol 1974-ben megszűnt a termelés. Az épület átalakítása 1986-ban fejeződött be, ekkor nyílhatott meg a múzeum.<ref name=autogenerated1></ref> Ehhez a vállalatok jelentős segítséget adtak, például az akkor még működőképes régi gépek újbóli üzembe helyezésével. [[1992]]-ig működött ezen a helyen a múzeum. |
Eredetileg az [[Óbuda (városrész)|óbudai]] Zichy-kastélyt szemelték ki a leendő múzeum helyszínéül, később a volt óbudai zsinagógát szánták erre a célra és az akkor összegyűlt tárgyakat ott is raktározták el. Később azonban szakértők azt állapították meg, hogy ez az épület nem igazán alkalmas erre a célra és 1975-ben a volt Első Magyar Gyapjúmosó-gyár angyalföldi szövödéjének régi épületét jelölték ki a múzeum számára, ahol 1974-ben megszűnt a termelés. Az épület átalakítása 1986-ban fejeződött be, ekkor nyílhatott meg a múzeum.<ref name=autogenerated1></ref> Ehhez a vállalatok jelentős segítséget adtak, például az akkor még működőképes régi gépek újbóli üzembe helyezésével. [[1992]]-ig működött ezen a helyen a múzeum. |
||
A múzeum jelenlegi helyszínét, a volt [[Goldberger Leó|Goldberger]]-gyár egyik eredeti épületét [[Endrei Walter]] technikatörténész professzor és a városvédő tevékenységéről ismert [[Ráday Mihály]] kezdeményezésére választották ki. A megvalósításban nagy segítséget nyújtott Vég László, korábbi könnyűipari miniszterhelyettes, később a [[Pamutnyomóipari Vállalat]] (PNYV) vezérigazgatója. Ezen a helyen 1972-ben kezdődött meg az épület helyrehozatala és múzeummá alakítása, majd 1999-ben nyílt meg a múzeum a nagyközönség részére is.<ref name=autogenerated1></ref> |
A múzeum jelenlegi helyszínét, a volt [[Goldberger Leó|Goldberger]]-gyár egyik eredeti épületét [[Endrei Walter]] technikatörténész professzor és a városvédő tevékenységéről ismert [[Ráday Mihály]] kezdeményezésére választották ki. A megvalósításban nagy segítséget nyújtott Vég László, korábbi könnyűipari miniszterhelyettes, később a [[Pamutnyomóipari Vállalat]] (PNYV) vezérigazgatója. Ezen a helyen 1972-ben kezdődött meg az épület helyrehozatala és múzeummá alakítása, majd 1999-ben nyílt meg a múzeum a nagyközönség részére is.<ref name=autogenerated1></ref> |
||
| 38. sor: | 38. sor: | ||
Az [[1992]]-ben létrejött ''Textil- és Textilruházati Ipartörténeti [[Múzeum]]i [[Alapítvány]]'' (Textilmúzeum Alapítvány) megszerezte a felszámolt ''Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat'' (az [[1948]]-as [[államosítás]]ig: ''[[Goldberger Leó|Goldberger]]-gyár'') részét képező Lajos u. 136-138. alatti műemlék épületeket és azokat a múzeum részére felújíttatta. |
Az [[1992]]-ben létrejött ''Textil- és Textilruházati Ipartörténeti [[Múzeum]]i [[Alapítvány]]'' (Textilmúzeum Alapítvány) megszerezte a felszámolt ''Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat'' (az [[1948]]-as [[államosítás]]ig: ''[[Goldberger Leó|Goldberger]]-gyár'') részét képező Lajos u. 136-138. alatti műemlék épületeket és azokat a múzeum részére felújíttatta. |
||
A [[18. század]]ban épült házakat [[1784]]-ben [[Goldberger Leó|Goldberger Ferenc]] textilkereskedő vásárolta meg és itt alakította ki [[kékfestő]] manufaktúráját. A kis családi műhelyből az ország egyik legnagyobb, bő 200 évet megélt textilkombinátja lett, de a két törzsépület végig az [[ |
A [[18. század]]ban épült házakat [[1784]]-ben [[Goldberger Leó|Goldberger Ferenc]] textilkereskedő vásárolta meg és itt alakította ki [[kékfestő]] manufaktúráját. A kis családi műhelyből az ország egyik legnagyobb, bő 200 évet megélt textilkombinátja lett, de a két törzsépület végig az [[Óbuda (városrész)|óbudai]] gyár része maradt. Ezek földszinti termeiben működik [[1999]] óta a Textilmúzeum. |
||
[[Fájl:Textil-museum-bp2.jpg|bélyegkép|280px|Részlet a kiállításból]] |
[[Fájl:Textil-museum-bp2.jpg|bélyegkép|280px|Részlet a kiállításból]] |
||
== Állandó kiállítások == |
== Állandó kiállítások == |
||
A lap 2012. május 12., 14:38-kori változata
| Textilmúzeum | |
 | |
| A Textilmúzeum épülete | |
| A múzeum adatai | |
| Teljes neve | Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum |
| Elhelyezkedés | Budapest Magyarország |
| Cím | Budapest, III. kerület Lajos utca 136-138. |
| Alapítva | 1975 |
| Megnyílt | 1986. december 3. |
| Elhelyezkedése | |
 Textilmúzeum
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 32′ 09″, k. h. 19° 02′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 09″, k. h. 19° 02′ 36″ | |
 | |
| A Textilmúzeum weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Textilmúzeum témájú médiaállományokat. | |
A Textilmúzeum, teljes nevén: Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum, Budapest III. kerületének önkormányzata által fenntartott szakmúzeum.[Megj. 1][1]
Története
Egy textilipari ipartörténeti múzeum létrehozásának gondolatát a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület vetette fel az 1960-as években. 1968-ban, a textilipar államosításának 20. évfordulója alkalmából tartott egyesületi rendezvényen fogalmazódott meg ez az igény, amit az akkori Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete is felkarolt.[2] Az akkori textil- és ruhaipari vállalatok és intézetek vállalatok nagy örömmel fogadták a gondolatot és gyűjteni kezdték a textilipar tárgyi és írásos emlékeit.
Eredetileg az óbudai Zichy-kastélyt szemelték ki a leendő múzeum helyszínéül, később a volt óbudai zsinagógát szánták erre a célra és az akkor összegyűlt tárgyakat ott is raktározták el. Később azonban szakértők azt állapították meg, hogy ez az épület nem igazán alkalmas erre a célra és 1975-ben a volt Első Magyar Gyapjúmosó-gyár angyalföldi szövödéjének régi épületét jelölték ki a múzeum számára, ahol 1974-ben megszűnt a termelés. Az épület átalakítása 1986-ban fejeződött be, ekkor nyílhatott meg a múzeum.[2] Ehhez a vállalatok jelentős segítséget adtak, például az akkor még működőképes régi gépek újbóli üzembe helyezésével. 1992-ig működött ezen a helyen a múzeum.
A múzeum jelenlegi helyszínét, a volt Goldberger-gyár egyik eredeti épületét Endrei Walter technikatörténész professzor és a városvédő tevékenységéről ismert Ráday Mihály kezdeményezésére választották ki. A megvalósításban nagy segítséget nyújtott Vég László, korábbi könnyűipari miniszterhelyettes, később a Pamutnyomóipari Vállalat (PNYV) vezérigazgatója. Ezen a helyen 1972-ben kezdődött meg az épület helyrehozatala és múzeummá alakítása, majd 1999-ben nyílt meg a múzeum a nagyközönség részére is.[2]
A múzeum épülete
Az 1992-ben létrejött Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeumi Alapítvány (Textilmúzeum Alapítvány) megszerezte a felszámolt Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat (az 1948-as államosításig: Goldberger-gyár) részét képező Lajos u. 136-138. alatti műemlék épületeket és azokat a múzeum részére felújíttatta.
A 18. században épült házakat 1784-ben Goldberger Ferenc textilkereskedő vásárolta meg és itt alakította ki kékfestő manufaktúráját. A kis családi műhelyből az ország egyik legnagyobb, bő 200 évet megélt textilkombinátja lett, de a két törzsépület végig az óbudai gyár része maradt. Ezek földszinti termeiben működik 1999 óta a Textilmúzeum.
Állandó kiállítások
A múzeum gazdag szakkönyvtárral is rendelkezik. Az állandó kiállítások mellett gyakran rendeznek itt időszakos kiállításokat is mai textilművészek, gyűjtők anyagaiból és a szakmához fűződő más alkalmakkor.
Goldberger emlékblokk
A kiállítás a korabeli fotók, újságcikkek, textíliák mintakönyveinek bemutatásával Goldbergerék vállalkozásának állít emléket.
A tamási tutyi-műhely
A tutyi – a hazai németség által viselt házi papucs – készítése Tamásiban, az utolsó textilipari manufaktúrák egyikében 1991-ig folyt, gépei ma már a kiállításon láthatók. A bemutatott fából készült ún. Jenny fonógép még valószínűleg a múlt századfordulón készült. A műhely a tutyi alapanyagát géppel kötött gyapjúkelméből készítette, az erre szolgáló síkkötőgép szintén a kiállítás része.
A textilnyomás története
A textilipar egyik fontos ágazata a textilnyomás. Ennek technikai fejlődéséből villant fel részleteket a kiállítás: a hagyományos kékfestéstől; a kézi nyomást felváltó, de még szakaszosan működő dúcnyomógépen, az úgynevezett perotin-on át; a hengernyomógépig, amely Európa-szerte forradalmasította az iparág technológiáját.
Ipartörténeti jelentőségű tárgyak
Ipartörténeti különlegesség az 1912-ben készült, ma is működő, lyukszalaggal vezérelt jacquard-selyemszövőgép.
Lee-rendszerű kötőgép
Ugyancsak ipartörténeti jelentőségű az az 1895-ből származó favázas, Lee-rendszerű kötőgép, amely eredetileg a hódmezővásárhelyi Kokron gyárban működött.[3]
Válogatás makettekből
A nagyméretű textilipari gépek helyett makettek és másolatok érzékeltetik a szövés, a fonás, a kártolás, a konfekciógyártás stb. szerteágazó tevékenységeit. Köztük az Óbudán épült első hazai textilgyár, az ún. filatórium vagy selyemcérnázó makettje is látható.
Megjegyzés
- ↑ A Textilmúzeum Alapítvány finanszírozási gondok miatt 2011 novemberében adta át a fenntartói jogot a helyi önkormányzatnak, amely 2012-től az intézményt az Óbudai Múzeum keretein belül működteti.
Források
- ↑ A Textil Múzeum új gazdája Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata. Hírek. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
- ↑ a b c Vajk Éva: A Textilmúzeum elmúlt harminc éve. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ Lázár Károly (2002). „Lee-rendszerű kötőgép a Textilmúzeumban”. Magyar Tetiltechnika 55 (5), 153-160. o.
