„526-os antiokheiai földrengés” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
42. sor: 42. sor:


==A földrengés a történeti forrásokban==
==A földrengés a történeti forrásokban==
Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az [[Orontész]] folyó szigetén álló, [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] által alapított ''[[Domus Aurea (Antiokheia)|Domus Aurea]]'', az antiókiai pátriárka [[székesegyház|katedrális]]a maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}} A [[6. század]] első évtizedeiben dolgozó [[Marcellinus comes]] ''Annales''e szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} A [[11. századi]] [[Kedrénosz György]] szerint a tűzvész hat napig pusztított,{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.{{refhely|Malalas 1986|239. o.}}{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}}
Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az [[Orontész]] folyó szigetén álló, [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] által alapított ''[[Domus Aurea (Antiokheia)|Domus Aurea]]'', az antiókiai pátriárka [[székesegyház|katedrális]]a maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}} A [[6. század]] első évtizedeiben dolgozó [[Marcellinus comes]] ''Annales''e szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} A [[11. század]]i [[Kedrénosz György]] szerint a tűzvész hat napig pusztított,{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.{{refhely|Malalas 1986|239. o.}}{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}}


Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.{{refhely|Malalas 1986|239. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A szintén kortárs történetíró [[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]] 300 ezer áldozatról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Későbbi forrásokban (''Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens'', [[Nikiui János]], [[Girgis Bar Hebraeus]]) a 255 ezres szám szerepel.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}}
Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.{{refhely|Malalas 1986|239. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A szintén kortárs történetíró [[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]] 300 ezer áldozatról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Későbbi forrásokban (''Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens'', [[Nikiui János]], [[Girgis Bar Hebraeus]]) a 255 ezres szám szerepel.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}}


Az antiókiai pátriárka, Euphrasziosz összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|46-47. o.}}
Az antiókiai pátriárka, Euphrasius összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|46-47. o.}}


Antiókia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, [[Seleucia Pieria|Seleucia Pieriában]] is omlottak össze épületek.{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}
Antiókia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, [[Seleucia Pieria|Seleucia Pieriában]] is omlottak össze épületek.{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}
52. sor: 52. sor:
==A katasztrófa után==
==A katasztrófa után==
Malalasz szerint [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus császár]] a katasztrófa híre hallattán levette [[diadém]]ját és [[palást]]ját, később pedig nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye ([[klamisz]]) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.{{refhely|Malalas 1986|241-242. o.}}{{refhely|Meier 2007|257. o.}}
Malalasz szerint [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus császár]] a katasztrófa híre hallattán levette [[diadém]]ját és [[palást]]ját, később pedig nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye ([[klamisz]]) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.{{refhely|Malalas 1986|241-242. o.}}{{refhely|Meier 2007|257. o.}}

Euphrasius pátriárka utódjának a város lakosai [[Antiókiai Ephraim]]ot választották, aki vonakodva fogadta el a posztot. Ő felügyelte a ''Domus Aurea'' és más épületek újjáépítését,{{refhely|Martindale 1980|395. o.}}{{refhely|Andrade 2009|225. o.}} amelyet [[528]] novemberében egy újabb nagyobb erejű, de jóval kevesebb áldozatot követelő [[528-as antiókiai földrengés|földrengés]] szakított meg.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}}


Malalasz arról is beszámol, hogy az [[utórengés]]ek még másfél évig folytatódtak.{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}
Malalasz arról is beszámol, hogy az [[utórengés]]ek még másfél évig folytatódtak.{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}}
61. sor: 63. sor:


==Források==
==Források==
*{{hely|Andrade 2009}} {{cite journal |last=Andrade |first=Nathanael J. |title=The Syriac life of John of Tella and the frontier ''Politeia'' |journal=Hugoye: Journal of Syriac Studies |volume=12 |issue=2 |pages=199–234 |year=2009 |url=http://www.bethmardutho.org/index.php/hugoye/volume-index/431.html |id=ISSN 1097-3702 }}
*{{hely|Çaktı et al. 2011}} {{cite web |url=http://www.koeri.boun.edu.tr/depremmuh/Projeler-Bilgi/poster_EGU2011-antakya.pdf |title=Antakya Basin Strong Ground Motion Network |last=Çaktı |first=Eser |coauthors=Murat Bikçe, Oğuz Özel, Cemal Geneş, Selçuk Kaçın & Yavuz Kaya |format=PDF |year=2011 |accessdate=2012-05-09 }}
*{{hely|Çaktı et al. 2011}} {{cite web |url=http://www.koeri.boun.edu.tr/depremmuh/Projeler-Bilgi/poster_EGU2011-antakya.pdf |title=Antakya Basin Strong Ground Motion Network |last=Çaktı |first=Eser |coauthors=Murat Bikçe, Oğuz Özel, Cemal Geneş, Selçuk Kaçın & Yavuz Kaya |format=PDF |year=2011 |accessdate=2012-05-09 }}
*{{hely|Chronicle of Zuqnin}} {{cite book |last= |first= |authorlink= |coauthors= |editor= |others=ford. Witold Witakowski |url=http://books.google.hu/books?id=8mJttYrBJL8C&pg=PA45 |title=Chronicle: Known Also as the Chronicle of Zuqnin, III. |year=1996 |publisher=Liverpool University Press |location=Liverpool |language=angol |id=ISBN 9780853237600 }}
*{{hely|Chronicle of Zuqnin}} {{cite book |last= |first= |authorlink= |coauthors= |editor= |others=ford. Witold Witakowski |url=http://books.google.hu/books?id=8mJttYrBJL8C&pg=PA45 |title=Chronicle: Known Also as the Chronicle of Zuqnin, III. |year=1996 |publisher=Liverpool University Press |location=Liverpool |language=angol |id=ISBN 9780853237600 }}
*{{hely|Erol & Pirazzoli 1992}} {{cite journal |author=O. Erol & P. A. Pirazzoli |year=1992 |month=november |title=Seleucia Pieria: an ancient harbour submitted to two successive uplifts |journal=International Journal of Nautical Archaeology |volume=21 |issue=4 |pages=317-327 |doi=10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x |id=ISSN 1057-2414 |url=http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x/abstract |accessdate=2012-05-09 }}
*{{hely|Erol & Pirazzoli 1992}} {{cite journal |author=O. Erol & P. A. Pirazzoli |year=1992 |month=november |title=Seleucia Pieria: an ancient harbour submitted to two successive uplifts |journal=International Journal of Nautical Archaeology |volume=21 |issue=4 |pages=317-327 |doi=10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x |id=ISSN 1057-2414 |url=http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x/abstract |accessdate=2012-05-09 }}
*{{hely|Malalas 1986}} {{cite book |last=Malalas |first=John |authorlink=Malalasz János |others=ford. Elizabeth Jeffreys, Michael Jeffreys & Roger Scott; közreműködött Brian Croke, Jenny Ferber, Simon Franklin, Alan James, Douglas Kelly, Ann Moffatt & Ann Nixon |url= |title=The Chronicle of John Malalas |year=1986 |publisher=Australian Association for Byzantine Studies |location=Melbourne |language=angol |id=ISBN 9780959362626 |oclc=15697279 }}
*{{hely|Malalas 1986}} {{cite book |last=Malalas |first=John |authorlink=Malalasz János |others=ford. Elizabeth Jeffreys, Michael Jeffreys & Roger Scott; közreműködött Brian Croke, Jenny Ferber, Simon Franklin, Alan James, Douglas Kelly, Ann Moffatt & Ann Nixon |url= |title=The Chronicle of John Malalas |year=1986 |publisher=Australian Association for Byzantine Studies |location=Melbourne |language=angol |id=ISBN 9780959362626 |oclc=15697279 }}
*{{hely|Martindale 1980}} {{cite book |last=Martindale |first=J. R. |title=The Prosopography of the Later Roman Empire |url=http://books.google.co.uk/books?id=G5W6vCO_pYUC |accessdate=2012-05-11 |year=1980 |publisher=Cambridge University Press |location=Cambridge |id=ISBN 9780521201599 }}
*{{hely|McBeath & Gheorghe 2007}} {{cite journal |author=A. McBeath & A. D. Gheorghe |year=2007 |month= |title=Meteor Beliefs Project: Notes from some early medieval annals |journal=Journal of the International Meteor Organization |volume=35 |issue=6 |pages=139-142 |doi= |id=ISSN 1016-3115 |url=http://adsabs.harvard.edu/full/2007JIMO...35..139M |format= |accessdate=2012-05-11 }}
*{{hely|McBeath & Gheorghe 2007}} {{cite journal |author=A. McBeath & A. D. Gheorghe |year=2007 |month= |title=Meteor Beliefs Project: Notes from some early medieval annals |journal=Journal of the International Meteor Organization |volume=35 |issue=6 |pages=139-142 |doi= |id=ISSN 1016-3115 |url=http://adsabs.harvard.edu/full/2007JIMO...35..139M |format= |accessdate=2012-05-11 }}
*{{hely|Meier 2007}} {{cite journal |last=Meier |first=M. |year=2007 |title=Natural Disasters in the Chronographia of John Malalas: Reflections on their Function - An Initial Sketch |journal=The Medieval History Journal |volume=10 |issue=1-2 |pages=237–266 |doi=10.1177/097194580701000209 |url=http://mhj.sagepub.com/content/10/1-2/237.full.pdf+html |accessdate=2012-05-09}}
*{{hely|Meier 2007}} {{cite journal |last=Meier |first=M. |year=2007 |title=Natural Disasters in the Chronographia of John Malalas: Reflections on their Function - An Initial Sketch |journal=The Medieval History Journal |volume=10 |issue=1-2 |pages=237–266 |doi=10.1177/097194580701000209 |url=http://mhj.sagepub.com/content/10/1-2/237.full.pdf+html |accessdate=2012-05-09}}

A lap 2012. május 11., 18:18-kori változata

526-os antiókiai földrengés
Antiókia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Antiókia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Dátum526. május vége, valószínűleg május 28.
Felületi hullám magnitúdó7.0[1] Ms
IntenzitásVIII-IX[2]
Érintett országokBizánci Birodalom
Károk, áldozatoka város összes épülete elpusztult, legalább 250 ezren haltak meg[3]
Az epicentrum elhelyezkedése
526-os antiókiai földrengés (Törökország)
526-os antiókiai földrengés
526-os antiókiai földrengés
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″

Az 526-os antiókiai földrengés egy május végi napon, valószínűleg május 28-án, déltájt sújtott le a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb városára és környékére. A földrengésben és az azt követő napokig tartó tűzvészben Antiókia összes épülete elpusztult és legalább 250 ezer ember halt meg.

A térség szeizmológiája

A ma Törökországhoz tartozó Antakya városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek közötti törésvonalak találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az i. e. 3. században alapított települést 150 évenként pusztító, a Mercalli-skálán IX-X fokozatú földrengések rázták meg.[4]

A földrengés pontos dátuma

Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.[5] és 29.[1] Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),[6] Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.[7]

A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő Malalasz János történetíró Krónikájának (Chronographia) 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az áldozócsütörtök ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”)[8] A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a Szent Kereszt jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…”[9][10] A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban[11] csupán ennyi szerepel, a Chronographia elveszett, de későbbi művekből rekonstruált egyházi szláv nyelvű fordítása[12] azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).[13][14]

A földrengés a történeti forrásokban

Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az Orontész folyó szigetén álló, Nagy Konstantin által alapított Domus Aurea, az antiókiai pátriárka katedrálisa maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.[15] A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.[16] A 6. század első évtizedeiben dolgozó Marcellinus comes Annalese szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.[17] A 11. századi Kedrénosz György szerint a tűzvész hat napig pusztított,[18] Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.[19][20]

Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.[21][22] A szintén kortárs történetíró Prokopiosz 300 ezer áldozatról beszél.[23] Későbbi forrásokban (Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens, Nikiui János, Girgis Bar Hebraeus) a 255 ezres szám szerepel.[24]

Az antiókiai pátriárka, Euphrasius összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.[25]

Antiókia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, Seleucia Pieriában is omlottak össze épületek.[26][27]

A katasztrófa után

Malalasz szerint Justinianus császár a katasztrófa híre hallattán levette diadémját és palástját, később pedig nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye (klamisz) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.[28][29]

Euphrasius pátriárka utódjának a város lakosai Antiókiai Ephraimot választották, aki vonakodva fogadta el a posztot. Ő felügyelte a Domus Aurea és más épületek újjáépítését,[30][31] amelyet 528 novemberében egy újabb nagyobb erejű, de jóval kevesebb áldozatot követelő földrengés szakított meg.[32]

Malalasz arról is beszámol, hogy az utórengések még másfél évig folytatódtak.[33][34]

A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7-0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott[35]

Jegyzetek

Források