„KV–85” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
30. sor: | 30. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
A KV-sorozat fejlesztése során egyre vastagabb páncélzatot kaptak, amit a motorerő növekedése nem követett. Ezért a KV-k a harcban már nem tudták követni a T–34-eseket. Az utolsó KV–1-eseket könnyített páncélzattal, KV–1SZ (''szkorosztnvij'' = gyors) néven gyártották. [[1942]] augusztusában kerültek a keleti frontra az első német [[Panzerkampfwagen VI|Tigris harckocsik]]. A négy darab elsőként bevetett járműből egy elakadt és a szovjetek kezébe került. A harckocsi átvizsgálása után döntöttek a KV alvázak átalakításáról, erősebb fegyverrel felszereléséről. Ugyanekkor a [[T–34]]-es harckocsi is 85 mm-es löveget kapott, ez lett a [[T–34/85]] típus. Védelmét megerősítették, az áttervezett, öntött torony páncélzatát 110 mm-esre növelték. Mégis 1942 második felétől szünetelt a szovjet nehézharcskocsi program, és a [[kurszki csata]] során gyakorlatilag nem is volt szovjet nehézpáncélos egység, csak közepes harckocsik álltak szemben a német Tigrisekkel és Párducokkal. |
A KV-sorozat fejlesztése során egyre vastagabb páncélzatot kaptak, amit a motorerő növekedése nem követett. Ezért a KV-k a harcban már nem tudták követni a T–34-eseket. Az utolsó KV–1-eseket könnyített páncélzattal, KV–1SZ (''szkorosztnvij'' = gyors) néven gyártották. [[1942]] augusztusában kerültek a keleti frontra az első német [[Panzerkampfwagen VI|Tigris harckocsik]]. A négy darab elsőként bevetett járműből egy elakadt és a szovjetek kezébe került. A harckocsi átvizsgálása után döntöttek a KV alvázak átalakításáról, erősebb fegyverrel felszereléséről. Ugyanekkor a [[T–34]]-es harckocsi is 85 mm-es löveget kapott, ez lett a [[Harckocsi|T–34/85]] típus. Védelmét megerősítették, az áttervezett, öntött torony páncélzatát 110 mm-esre növelték. Mégis 1942 második felétől szünetelt a szovjet nehézharcskocsi program, és a [[kurszki csata]] során gyakorlatilag nem is volt szovjet nehézpáncélos egység, csak közepes harckocsik álltak szemben a német Tigrisekkel és Párducokkal. |
||
A sürgősséggel lefolytatott műszaki fejlesztés során a harckocsi műszaki paraméterei részben változatlanok maradtak, így az oldalankénti hat futógörgős, torziós rugókra függesztett futómű és a hátsó lánchajtókerék is megmaradt. Oldalstabilitása továbbra is 30° volt. A lánctalp szélesítésével elérték, hogy a 9,5 N/cm² fajlagos talajnyomás 8,5 N/cm²-re csökkent. A lépcsőmászóképesség 0,71 méterről 1,2 méterre növekedett. Az árokáthidaló képesség a nehezebb és hosszabb löveg miatt kissé csökkent, 2,9 méterről 2,8 méterre. A mászóképesség 30°. |
A sürgősséggel lefolytatott műszaki fejlesztés során a harckocsi műszaki paraméterei részben változatlanok maradtak, így az oldalankénti hat futógörgős, torziós rugókra függesztett futómű és a hátsó lánchajtókerék is megmaradt. Oldalstabilitása továbbra is 30° volt. A lánctalp szélesítésével elérték, hogy a 9,5 N/cm² fajlagos talajnyomás 8,5 N/cm²-re csökkent. A lépcsőmászóképesség 0,71 méterről 1,2 méterre növekedett. Az árokáthidaló képesség a nehezebb és hosszabb löveg miatt kissé csökkent, 2,9 méterről 2,8 méterre. A mászóképesség 30°. |
A lap 2012. május 5., 09:43-kori változata
KV–85 | |
Szentpéterváron kiállított KV–85-ös | |
Típus | harckocsi |
Fejlesztő ország | Szovjetunió |
Harctéri alkalmazás | |
Alkalmazó országok | Szovjetunió |
Szolgálatban | 1943–1945 |
Gyártási időszak | 1943–1944 |
Gyártási darabszám | 148 |
Háborús részvétel | II. vh. |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 4 fő |
Hosszúság | 8,6 m |
Szélesség | 3,25 m |
Magasság | 2,83 m |
Tömeg | 46 t |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | 40–100 mm |
Elsődleges fegyverzet | D-5T 85 mm-es L/52 harckocsiágyu |
Másodlagos fegyverzet | 3 db 7,62 mm-es DP golyószóró |
Műszaki adatok | |
Motor | V12 dieselmotor |
Teljesítmény | 600 LE (441 kW) |
Felfüggesztés | torziósrugók |
Sebesség | 42/12 km/h (közút/terep) km/h |
Fajlagos teljesítmény | 13 LE/t |
Hatótávolság | 330 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz KV–85 témájú médiaállományokat. |
A KV–85 harckocsi a második világháború során kifejlesztett szovjet típus, az egyik válasz a német nehézharckocsi programra. Alapja a KV–1 harckocsi, amelynek tornyát átalakították a 76,2 mm-es helyett 85 mm-es harckocsiágyu hordozására. Neve Kliment Jefremovics Vorosilovra utal. A KV–85-ös csak a legszükségesebb átalakításokkal rendelkezett, már 1943 nyarán megjelent a harctereken. Átmeneti típusnak szánták, amíg a teljesen áttervezett, új nehézharckocsik gyártása beindul. Váltótípusa a ISZ–1 lett, amelyet már 1943 végétől gyártottak.
Története
A KV-sorozat fejlesztése során egyre vastagabb páncélzatot kaptak, amit a motorerő növekedése nem követett. Ezért a KV-k a harcban már nem tudták követni a T–34-eseket. Az utolsó KV–1-eseket könnyített páncélzattal, KV–1SZ (szkorosztnvij = gyors) néven gyártották. 1942 augusztusában kerültek a keleti frontra az első német Tigris harckocsik. A négy darab elsőként bevetett járműből egy elakadt és a szovjetek kezébe került. A harckocsi átvizsgálása után döntöttek a KV alvázak átalakításáról, erősebb fegyverrel felszereléséről. Ugyanekkor a T–34-es harckocsi is 85 mm-es löveget kapott, ez lett a T–34/85 típus. Védelmét megerősítették, az áttervezett, öntött torony páncélzatát 110 mm-esre növelték. Mégis 1942 második felétől szünetelt a szovjet nehézharcskocsi program, és a kurszki csata során gyakorlatilag nem is volt szovjet nehézpáncélos egység, csak közepes harckocsik álltak szemben a német Tigrisekkel és Párducokkal.
A sürgősséggel lefolytatott műszaki fejlesztés során a harckocsi műszaki paraméterei részben változatlanok maradtak, így az oldalankénti hat futógörgős, torziós rugókra függesztett futómű és a hátsó lánchajtókerék is megmaradt. Oldalstabilitása továbbra is 30° volt. A lánctalp szélesítésével elérték, hogy a 9,5 N/cm² fajlagos talajnyomás 8,5 N/cm²-re csökkent. A lépcsőmászóképesség 0,71 méterről 1,2 méterre növekedett. Az árokáthidaló képesség a nehezebb és hosszabb löveg miatt kissé csökkent, 2,9 méterről 2,8 méterre. A mászóképesség 30°.
A löveg egy 1939-ben tervezett páncéltörő fegyver, amelynek csőszájfék nélküli változatát építették a toronyba. A harckocsiba 71 darab gránátot lehetett bemálházni.
Források
- Bombay-Gyarmati-Turcsányi. Harckocsik. Zrínyi Kiadó. ISBN 963-327-332-3 (évszám nélkül)
- Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945)