„Peter Gustav Lejeune Dirichlet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 12. sor: | 12. sor: | ||
A [[számelmélet]]ben bebizonyította a ma [[Dirichlet-tétel]]nek nevezett állítást, miszerint bármely, természetes számokból álló <math>a, a+b, a+2b, a+3b, ..., a + nb,\dots</math> [[számtani sorozat]]ban végtelen sok [[prímszám]] van, ha ''a''-nak és ''b''-nek nincs (1-től különböző) közös osztója ([[relatív prím]]ek). |
A [[számelmélet]]ben bebizonyította a ma [[Dirichlet-tétel]]nek nevezett állítást, miszerint bármely, természetes számokból álló <math>a, a+b, a+2b, a+3b, ..., a + nb,\dots</math> [[számtani sorozat]]ban végtelen sok [[prímszám]] van, ha ''a''-nak és ''b''-nek nincs (1-től különböző) közös osztója ([[relatív prím]]ek). |
||
Számelméleti kutatásai rengeteg [[absztrakt algebrai]] eredmény kidolgozására inspirálták. Nagy szerepe volt az [[algebrai számelmélet]] kidolgozásában, illetve a [[Galois-elmélet]] modern, testleképezések (izomorfizmusok, automorfizmusok) segítségével való formába öntésében, valamint Garret Birkhoff mellett ő volt a [[hálóelmélet]] kidolgozója. |
Számelméleti kutatásai rengeteg [[absztrakt algebrai]] eredmény kidolgozására inspirálták. Nagy szerepe volt az [[algebrai számelmélet]] kidolgozásában, illetve a [[Galois-elmélet]] modern, testleképezések (izomorfizmusok, automorfizmusok) segítségével való formába öntésében, valamint Garret Birkhoff mellett ő volt a [[hálóelmélet]] kidolgozója. Fő műve egy számelméleti jellegű, habár a számelmélet „ürügyén” több más témával is foglalkozó, posztumusz (1863) megjelent monográfia, a ''Vorlesungen'' (ber Zahlentheorie). |
||
Egyik első megfogalmazója volt a modern, elvont, „nemkívánatos” (nehezen kezelhető, értelmezhető) szemléletes tartalmától (mozgás, változás) „megtisztított” függvényfogalomnak, amely a függvényt mint egyértelmű hozzárendelést (relációt) definiálja. |
Egyik első megfogalmazója volt a modern, elvont, „nemkívánatos” (nehezen kezelhető, értelmezhető) szemléletes tartalmától (mozgás, változás) „megtisztított” függvényfogalomnak, amely a függvényt mint egyértelmű hozzárendelést (relációt) definiálja. |
||
A lap 2012. április 28., 10:26-kori változata
Peter Gustav Lejeune Dirichlet (Francia Császárság, ma: Németország, Düren, 1805. február 13. – Hannover, Göttingen, 1859. május 5.) német matematikus. Fontos eredményeket ért el számelméletben, az analízisben és a mechanikában.
Élete
A Breslaui (1827) és a Berlini Egyetemen (1828-1855) tanított, majd 1855-ben Karl Friedrich Gauss örökébe lépett a Göttingeni Egyetemen.
Munkássága
Számos, ma az ő nevével megjelölt eredménye volt a matematika jó néhány ágában.
A számelméletben bebizonyította a ma Dirichlet-tételnek nevezett állítást, miszerint bármely, természetes számokból álló számtani sorozatban végtelen sok prímszám van, ha a-nak és b-nek nincs (1-től különböző) közös osztója (relatív prímek).
Számelméleti kutatásai rengeteg absztrakt algebrai eredmény kidolgozására inspirálták. Nagy szerepe volt az algebrai számelmélet kidolgozásában, illetve a Galois-elmélet modern, testleképezések (izomorfizmusok, automorfizmusok) segítségével való formába öntésében, valamint Garret Birkhoff mellett ő volt a hálóelmélet kidolgozója. Fő műve egy számelméleti jellegű, habár a számelmélet „ürügyén” több más témával is foglalkozó, posztumusz (1863) megjelent monográfia, a Vorlesungen (ber Zahlentheorie).
Egyik első megfogalmazója volt a modern, elvont, „nemkívánatos” (nehezen kezelhető, értelmezhető) szemléletes tartalmától (mozgás, változás) „megtisztított” függvényfogalomnak, amely a függvényt mint egyértelmű hozzárendelést (relációt) definiálja.
A Dirichlet-probléma
Dirichlet 1837-ben vetette fel a függvény modern fogalmát: az y = f(x) függvényben minden egyes x-hez egyetlen y tartozik. A mechanikában a rendszerek egyensúlyával és a potenciálelmélettel foglalkozott. Ez vezette el az előírt peremértékű harmonikus függvények problémájához, a ma Dirichlet-problémának nevezett kérdéshez.
Művei
Összegyűjtött műveit két kötetben adták közre: Gesammelte Werke (1889, 1897).
Forrás
- Dörrie, Heinrich: A diadalmas matematika. Bp., Gondolat, 1963.
- Wussin-Arnold: Biographien bedeutener Mathematiker. Berlin, 1983.
