Tiszaföldvár

Tiszaföldvár
A római katolikus Szent István templom
Tiszaföldvár címere Tiszaföldvár zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Jász-Nagykun-Szolnok
Kistérség	Kunszentmártoni
Jogállás	város
Polgármester	Hegedűs István (Független)
Irányítószám	5430
Körzethívószám	56
Testvértelepülései	Lista Mielec Gräfenberg Hérimoncourt Bácsföldvár
Népesség
Teljes népesség	10 039 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	142,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	80,34 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 59′, k. h. 20° 15′46.983333333333, 20.25
Tiszaföldvár Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképén
Tiszaföldvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszaföldvár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tiszaföldvár város Jász-Nagykun-Szolnok megye Kunszentmártoni kistérségében.

Fekvése

Tiszaföldvár a Közép-Tiszavidékhez tartozó Nagykunság Szolnok-Túri-sík kistájegységében, Szolnoktól délre, a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet alsó szakaszán a Tisza folyó középső szakaszán, a bal parton, a Tiszazug északi részén fekszik. A várostól legközelebb északra Martfű, délre Cibakháza, keletre Mezőhék található.

Története

A város területe feltehetően már sok ezer év óta árvízmentes, már az újkőkortól kezdve kimutathatók az ember megtelepedésének nyomai.

Az első írásos adat a településről 1467-ből származik. A Thyzafeudwar-ként említett falut és a hozzá tartozó Marthjenőt a dunaföldvári apát birtokolta.
Tiszaföldvár legrégibb része a nevében a török kor emlékét őrző Tabán. Az 1571. évi török összeírás szerint az akkori Földvár 250-300 lakosú, közepes méretű falu volt.

A magaslati fekvés és a falut két oldalról határoló Tisza mocsarai jól védhetővé tették. Bél Mátyás 1735-ben így írta le: „Egykor török végvár volt itt, vízzel övezett kettős árokkal, mindkét árok mély, meredek mederben.” A települést déli irányból védő árokrendszert a mai Sánc utca vonalában, csak a XX. század elején temették be.

A hódoltság idején Földvár földesurai gyakran cserélődtek. Kisebb megszakításokkal lakott település maradt, de 1596. évi török, illetve az 1658. évi tatár pusztítások nyomán hosszabb—rövidebb időre elnéptelenedett. A zűrzavaros viszonyok ellenére a vallási élet élénk volt a településen. A reformáció ide is eljutott, és 1642-ben már kálvinista prédikátora volt a falunak, 1673-ban kálvinista templomot is építettek.

A felszabadító harcok során ismét elpusztult a falu, és csak az 1690-es évekre települt ideiglenesen újra. A Rákóczi-szabadságharc alatt az egész Kunságot így Földvárt is felégették a császári zsoldban harcoló rácok.

Református templom a főtéren

1722-ben különböző vallású lakók telepítették újra Földvárt. Heves megyéből 23 református jobbágy érkezett Karcag, Kisújszállás és Kunmadaras falvakból.

A község 1755-től az aszódi báró Podmaniczky család tulajdonában volt, akik támogatták a jobbágyok letelepedését. A megélhetést a szántóföldek, a szőlő és főként az állattartás jelentette.

1808-tól a földvári birtokon báró Podmaniczky II. János, a széles látókörű birtokos megnövelte az állatállományt, hatékonyabbá tette a gabonatermelést. Híressé vált a tiszaföldvári ménes.

A község is megerősödött, de néha mégis éhínség pusztított. A földesúr ezért 1837-ben létrehozta a Szükség Hombárt, amely a tehetősebb gazdák adományainak segítségével a szűkebb esztendőkben is képes volt biztosítani a rászorulók ellátását.

1846-ban a határból 5500 hold szántó és legelő került a lakosság tulajdonába.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején mintegy ötven földvári harcolt a honvédseregben. 1849-ben a szolnoki csatát megelőzően a környék Damjanich és Leiningen tábornokok seregének felvonulási területe volt. Fontos tanácskozások színhelye lett a földvári tiszttartói ház. 1849. március 15-én itt tartózkodott Kossuth Lajos is, ennek emlékét a helyi védelem alatt álló tiszttartó ház falán elhelyezett emléktábla is őrzi.

A forradalom után nehezebb évek következtek. Az 1860-as ínséges időszakot a Szükség Hombár segítségével vészelték át, sőt a vagyont megforgatva növelni tudták a bevételeket. Ebből fejlődött ki később a Takarékmagtár, majd 1898-1947-ig a Polgári Társulati Alap, mint a tőkés társulás és vállalkozás sajátos formája.
A Takarékmagtár téglagyárat és vágóhidat létesített, 1897-ben megnyitotta gőzfürdőjét. Vagyonát 100 év alatt 4000 P-ről 120 000 P-re gyarapította, miközben minden jó ügyet támogatott.

A Martfűvel és Homokkal egyesített Tiszaföldvár 1886-ben járási székhely lett. A vasút és a közút kiépítése bekapcsolta a települést az ország vérkeringésébe. A Tisza szabályozása révén nőtt a szántóterület. Bővült a szőlő és gyümölcstermelés, a termesztett kultúrnövények köre.

Az első világháború súlyosan érintette Tiszaföldvárt. 313 földvári vesztette életét a csatatereken. A román csapatok 1919. április 30-án megszállták és szinte minden terményt és megmaradt értéket magukkal vittek.

A két világháború közti időszakban a növekvő mezőgazdasági termelés, és a termékértékesítő szövetkezetek javítottak a lakosság életminőségén.

A második világháború idején 1944 őszére sokan elmenekültek az ország nyugati részébe. A település 1944. október 6. és 1945. január 6. között többször volt hol a német, hol a szovjet csapatok birtokában.

A háborút követő években politikai okokból kitelepítettek is érkeztek a földvári szőlőkbe.

A háborút követő években megtörtént a jelentősebb ipari üzemek és az iskolák államosítása. Itt kezdődött meg a környék települései közül elsőként a szövetkezetesítés.

Tiszaföldvár 1950-ben megszűnt járási székhely lenni, mivel e szerepet Kunszentmárton vette át.

Az 1956-os forradalmi események során a gimnázium diákjai és tanárai részt vettek helyi és más településeken rendezett nagygyűléseken, élelmiszert gyűjtöttek és azt Budapestre szállították. Komolyabb incidens nem történt.

1993. január 1-jén Tiszaföldvár városi rangot kapott.

Népcsoportok

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Közlekedés

Közúti közlekedés

Tiszaföldvár közúton elérhető a 442-es főúton a 4-es számú főút irányából Szolnok-Martfű (észak) felől, a 44-es főút irányából Kunszentmárton (dél) felől, illetve egy alsóbb rendű úton Mezőtúr felől (kelet).

Tömegközlekedés

Vonattal a MÁV 130-as számú (Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonalán érhető el a város. Tiszaföldvár és Homok vasútállomások Martfű és Kungyalu között találhatók. Vonatok két óránként ütemesen közlekednek. A városból közvetlenül elérhető vasúton Szolnok és Szentes.

Autóbusszal a város jól megközelíthető a Szolnok-Martfű-Tiszaföldvár-Cibakháza-(Kunszentmárton) vonalon. Az autóbuszok rendszeresen közlekednek. Az önkormányzat és a Jász-Kun Volán Zrt. közös tervet készített autóbusz állomás építésére a belvárosban, a megyei autóbusz társaság felmérései alapján ugyanis a Tiszazug közlekedési központja nem Kunszentmárton, hanem Tiszaföldvár, így ide szeretné áthelyezni a csatlakozási/közlekedési súlypontot. A tervek megvalósulása jelenleg elhúzódik, a 2009-ben beadott pályázat ugyanis nem kapott támogatást.

Tiszaföldváron helyi autóbusz is közlekedik, mely a város három főbb pontját (Kossuth tér, Balogh sarok és Vasútállomás) köti össze egymással, illetve a kertvárossal, Homokkal. Az autóbuszvonalat a helyi BUSZ-VÁR Kft. működteti.

Nevezetességei

• Belterületi Református Nagytemplom

Fájl:Geografia Muzeo en Tiszaföldvár.jpg

Tiszazugi Földrajzi Múzeum

A város központi részén helyezkedik el. Késő barokk stílusban épült, 1788-ban szentelték fel. Egyhajós építmény, homlokzat előtti galériás toronnyal. A II. József által kiadott türelmi rendelet értelmében bejárata egy mellékútra nyílik, tornya is a főúttól mért legtávolabbi templomoldalra került. Így a templom mintegy „hátat fordít” a főútnak. A hajó két végén három-három ívvel alátámasztott kórus található, a bal oldalán pedig fakarzat húzódik. Orgonája hangversenyek tartására is alkalmas. A mennyezet kazettás, a falak fehérek, a padok szürkék, csak a turcsa szószék díszítése és a kazetták közepének rózsái aranyozottak. A templomkertben a régi temető több értékes sírköve látható. A torony kerengőjéből az egész települést be lehet látni. A főtérre néző jelenlegi főbejárata csak az 1929. évi renoválás során kapta meg a díszesebb, barokkos formáját.

• Evangélikus templom

A templomot 1855-ben építették késő klasszicista stílusban. Egyhajós épület, egyenes záródású szentéllyel. A főbejárat előtti magas, oromzatos timpanonnal ellátott portikuszt két sarokpillér és két oszlop tartja. A hajó központi, négyzetes része csehsüveg boltozatú. Az oltár feletti rész, valamint a torony mellett lévő karzat hosszanti dongaboltozattal fedett. Berendezése klasszicista stílusú. A legutóbbi homlokzatfelújítás során klasszicista tagozatait sajnálatos módon részben polisztirolhab burkolattal takarták el, így a klasszicista homlokzat eredeti formái helyreállításra várnak.

• Szent István templom (római katolikus)

1894-ben emelték Szűz Mária és Szent István tiszteletére a kéttornyú, színes téglás, neoromán-neogótikus stílusban készült templomot. Szentélyében Szűz Máriát, a sekrestyében pedig Keresztelő Szent Jánost ábrázoló ablak van. Az oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amikor a koronát felajánlja Szűz Máriának. A templomban lévő „Szentföldi kiállítás” a Szentföldön tett egyházközségi kirándulások gyűjteményéből áll. A templomkertben épült a lourdesi barlang, ami körül nyíl alakú márványtáblák jelzik a legnagyobb Mária-kegyhelyek irányát és távolságát.

• Jézus szíve templom (római katolikus)

A homoki részen a Döbrei János úton található római katolikus templomban őrzik a Torinói lepel egyetlen magyarországi másolatát, Dinnyés Lajos alkotását. A 436 x 110 centiméteres vászonra pontosan rávitt mindent, ami az eredetei torinói halotti leplen látható.

• Tiszttartói lakás

A Kossuth út bal oldalán a 101. szám alatt van az egykori tiszttartói lakás, amelyben 1849. március 15-én – a korabeli feljegyzések szerint – járt Kossuth Lajos is, a szolnoki csata előkészítése során. A ház falán márványtábla emlékeztet a nagy eseményre. Az épület helyi védelem alatt áll. Ebben a házban született Somogyi Károly, a szegedi Somogyi Könyvtár alapítója.

• Tiszazugi Földrajzi Múzeum

Hosszú ideig a református templom melletti egykori iskolaépületben működött a Tiszazugi Földrajzi Múzeum. A gyűjtemény létrehozása dr. Varga Lajos gimnáziumi tanár és Szlankó István múzeumigazgató nevéhez fűződik. A múzeum szakgyűjteményének túlnyomó részét a Tiszazug természeti, gazdasági földrajzára, helytörténetére vonatkozó anyag teszi ki: mintegy kétezer természettudományos, ezernyi néprajzi, kétezernél több történeti dokumentációs, kb. tizenkétezer adattári anyag gyűlt össze, s amellett számtalan negatív, dia, könyv, folyóirat és térkép. A múzeum őslénytani gyűjteménye a harmadik legnagyobb Magyarországon. A gyűjtemény kiemelkedő darabja a Tisza medréből 1968-ban kiemelt bödönhajó. A múzeum 2006. évtől a Kossuth L. út 101. szám alatt várja a látogatókat.

• Kossuth tér

A századforduló táján alakult ki a város történelmi hangulatot árasztó építészeti együttese a Kossuth téren, ahol Kossuth Lajos egész alakos bronzszobra áll. A szobrot Poroszlai Sándor tiszaföldvári születésű szobrászművész készítette a helyiek felkérésére 1914-ben. A szobor mellett található az 1894-ben fúrt ártézi kút díszes kőmedencéje. A kút fölé hajol – a szájhagyomány szerint a kút fúrásakor ültetett – tölgyfa hatalmas lombkoronája. A néphagyomány úgy tartja: Kossuth ehhez a fához kötötte ki a lovát, ezért Kossuth-tölgynek is nevezik. A kút és a tölgyfa egyaránt helyi védelem alá tartoznak. A parkot gondozott díszkert, padok, valamint körben felállított kovácsoltvas kandeláberek teszik kellemessé. A park négy oldalán álló épületek: Tiszaföldvár Város Polgármesteri Hivatal, Kollégium (egykori járási székház), Okmányiroda és Gyámhivatal (volt Művelődési Ház), református templom és az egykori közfürdő.

• Somogyi-emlékmű

A Szt. István templom előtti kis téren a szegedi Somogyi Könyvtár alapítójának, Somogyi Károlynak az emlékműve áll.

• Aradi Vértanúk emlékműve

Az emlékoszlopon a vértanúk faragott arcmása látható. A városban megtekinthető továbbá az I. és II. világháború és az 1956-os forradalom hősei emlékére állított emlékmű.

• Szabadkéményes ház, Kossuth u. 2.

A Közép-Tisza-vidék egyetlen fennmaradt szabadkéményes lakóháza, az egykori közép-magyar vagy alföldi háztípus képviselője. Önkormányzati rendelet alapján védelem alatt áll. A szabadkéményes háztípus a 14-15. században az Alföldön jelent meg és nagyjából a 19. század végéig szinte kizárólagosan jellemezte a paraszti lakóépítkezést, ma már csak néhány példánya látható. Korábbi épület két helyiségének felhasználásával 1890-1900 táján épült vályogból és téglából, faoszlopos, faragott könyökfás tornáccal. Háromosztatú ház, első kétharmadában húzódik a tornác. A tornácról lépünk be a pitvarba, ahonnan szemben a szabadkéményes konyha, jobbról a nagyszoba, balról a kisszoba nyílik. A nagyszobában szögletes, új típusú kemence áll. A kisszoba kemencéjét korábban elbontották. A tornác végéből nyílik a kamra. A ház oromfalai széles deszkákból készültek, az utcai oldalon egyetlen szellőzővel, az udvar felőli oromfalon három íves záródású nyílással. A ház a Gulyás-családé volt. A házat az 1990-es évek közepéig lakták, ezután pusztulásnak indult, a szabadkéményes konyha kéménye 2003 körül leomlott. 2005-2006-ban megtörtént részleges helyreállítása, ideiglenes fedést kapott. A jövőben remélhetőleg befejeződhet a rekonstrukció.

• Tiszaföldvári Gyógyvizű Strandfürdő és Kemping

A létesítményt a Tiszaföldvári Víz- és Csatornamű Kft. üzemelteti. A fürdő 71 °C-os termálvize gyógyhatású. Feszített víztükrű úszómedencével, babapancsolóval, dögönyöző medencével bővült a létesítmény. Az alkálikloridos, hidrogénkarbonátos termálvíz reumatikus, ízületi betegségeket enyhít. A strand mellett üdülőterület és sátorozásra alkalmas terület is található. A földvári strand nagy népszerűségnek örvend az edzőtáborozó sportolók körében, több egyesület is a településen tartja nyári felkészülésének egy részét. A létesítmény területén melegkonyhás étterem, büfé található. Strandröplabda, futball és vízilabdázási lehetőség, továbbá lovaglásra alkalmas terep várja az ide látogatókat. Helyszínén rendszeresen rendeznek úszóversenyeket, fesztiválokat, kulturális eseményeket.

• Pálinka, Hungarikum

Az ország legjelentősebb pálinkaversenyén egy tiszaföldvári szeszfőzdés, Szicsek János tarolt: egy arany-, egy ezüst- és két bronzérme jelezte, igazán komoly szakmai munkát végez a vállalkozó. Szicsek János emellett Budapesten létrehozta a Magyar Pálinka Házát, ahol a hungarikumnak számító szeszes ital kultuszának megteremtése mellett a kisebb főzdék termékeinek szeretne megfelelő helyet biztosítani.

Híres emberek

• Itt született 1913. szeptember 7-én Papp Bertalan kétszeres olimpiai bajnok kardvívó.
• Itt született ugyancsak Somogyi Károly, a szegedi Somogyi Könyvtár megalapítója
• Dr. Varga Lajos, tanár, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum megalapítója
• Szlankó István, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum egykori igazgatója
• Németh Gyula, Apáczai-Csere János-díjas tanár
• Poroszlai Sándor, tiszaföldvári születésű szobrászművész, a Kossuth-szobor alkotója
• Szini Béla, mérnök, a csuklós buszok tervezője
• Dr. Tyihák Ernő, a Kémikusok Országos Egyesületének főtitkára
• Szlankó János, a KFKI Számítástechnikai Zrt. elnöke

Testvértelepülések

• Lengyelország: Mielec
• Németország: Gräfenberg
• Franciaország: Hérimoncourt
• Szerbia: Bácsföldvár (Bačko Gradište)

Képgaléria

• 
• 
• 

Külső hivatkozások

• A Vendégváró cikke
• A település honlapja
• tiszafoldvar.lap.hu
• Tiszaföldvári Tűzoltóság
• Tiszaföldvári Férfikar
• Tiszaföldvári kézilabda csapat
• Térkép
• Légifotók Tiszaföldvárról