„Kalbiták” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
iw
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: sh:Kalbidi
17. sor: 17. sor:
[[Kategória:Iszlám]]
[[Kategória:Iszlám]]


[[en:Kalbids]]
[[ar:إمارة بني كلب (صقلية)]]
[[ar:إمارة بني كلب (صقلية)]]
[[de:Kalbiten]]
[[de:Kalbiten]]
[[en:Kalbids]]
[[fa:کالبید ها]]
[[fa:کالبید ها]]
[[it:Kalbiti]]
[[it:Kalbiti]]
27. sor: 27. sor:
[[ru:Кальбиты]]
[[ru:Кальбиты]]
[[scn:Kalbiti]]
[[scn:Kalbiti]]
[[sh:Kalbidi]]
[[sl:Kalbidi]]
[[sl:Kalbidi]]
[[tr:Kelbiler]]
[[tr:Kelbiler]]

A lap 2012. április 16., 16:14-kori változata

Arab
بنو كلب
Tudományos átirat
Banū Kalb
Fordítás
Kalb (Kutya) törzs

A kalbiták (arabul Banú Kalb; Kutya-törzs) a középkori Arab Birodalom egyik meghatározó politikai tömörülése volt. Ellenfelei, a kajsziták elleni harcaik Szíriából kiindulva az iszlám világ nagy részén (Irak, Szicília, Afrika) elterjedtek. A forrásokban a kalbitákat többek között kahtánitáknak, jemenieknek, azditáknak is nevezik.

A két rivális párt közül a kalbitáké volt a régebbi eredetű. A jemeni származású Kalb-törzs jóval az iszlám megjelenése előtt letelepült Mezopotámia és Szíria területén, ahol a Bizánci Birodalom szolgálatában álló Gasszánidák alárendeltjei lettek, és felvették a monofizita kereszténységet. 627-ben Dúmat al-Dzsandalnál összecsaptak Mohamed próféta rablóportyára indult hadai ellen; két évvel később követségük által közölték, hogy áttértek az iszlámra.

A törzs I. Muávija kalifa szíriai kormányzása, majd uralkodása alatt (661–680) rendkívüli befolyásra tett szert: a még emírként ténykedő Muávija kalbita nőt vett feleségül, ahogy fia, I. Jazíd is. A kalbiták támogatták az Ali kalifa elleni harcban. Ebben az időben formálódott ki a kajsziták csoportja. 684-ben, a Szufjánidák II. Muávija elhunyta révén bekövetkező kihalását követően a kalbiták a szintén Omajjád Marván ibn al-Hakam mellett foglaltak állást, míg a kajsziták a mekkai lázadó, Abdalláh ibn az-Zubajr mellett szálltak síkra. A húsz napig tartó Mardzs Ráhit-i csata kalbita győzelemmel zárult, így az Omajjádok megtarthatták a trónt.

A kajsziták nem vonultak vissza, így folytatódtott a politikai és fegyveres harc, tovább nehezítve a polgárháborús helyzetet (ld. II. fitna). Abd al-Malik felszámolta a háborúskodást, de az ismét kiújult 15 évvel a halála után, beárnyékolva a hátralévő Omajjád kalifák korát. II. Marvánt például 2000 kalbita hagyta el az Abbászidák lázadásakor, hozzájárulva a kalifa bukásához, mivel a kajszitákra támaszkodott.

750 után nem csak folytatódott, hanem a szíriai térségből szétterjedt a két törzs viszálykodása az egész arab birodalomban.

Külső hivatkozások

  • www.princeton.edu
  • The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
  • Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.