„Kalbiták” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
iw |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: sh:Kalbidi |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
[[Kategória:Iszlám]] |
[[Kategória:Iszlám]] |
||
⚫ | |||
[[ar:إمارة بني كلب (صقلية)]] |
[[ar:إمارة بني كلب (صقلية)]] |
||
[[de:Kalbiten]] |
[[de:Kalbiten]] |
||
⚫ | |||
[[fa:کالبید ها]] |
[[fa:کالبید ها]] |
||
[[it:Kalbiti]] |
[[it:Kalbiti]] |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
[[ru:Кальбиты]] |
[[ru:Кальбиты]] |
||
[[scn:Kalbiti]] |
[[scn:Kalbiti]] |
||
[[sh:Kalbidi]] |
|||
[[sl:Kalbidi]] |
[[sl:Kalbidi]] |
||
[[tr:Kelbiler]] |
[[tr:Kelbiler]] |
A lap 2012. április 16., 16:14-kori változata
Arab |
بنو كلب |
Tudományos átirat |
Banū Kalb |
Fordítás |
Kalb (Kutya) törzs |
A kalbiták (arabul Banú Kalb; Kutya-törzs) a középkori Arab Birodalom egyik meghatározó politikai tömörülése volt. Ellenfelei, a kajsziták elleni harcaik Szíriából kiindulva az iszlám világ nagy részén (Irak, Szicília, Afrika) elterjedtek. A forrásokban a kalbitákat többek között kahtánitáknak, jemenieknek, azditáknak is nevezik.
A két rivális párt közül a kalbitáké volt a régebbi eredetű. A jemeni származású Kalb-törzs jóval az iszlám megjelenése előtt letelepült Mezopotámia és Szíria területén, ahol a Bizánci Birodalom szolgálatában álló Gasszánidák alárendeltjei lettek, és felvették a monofizita kereszténységet. 627-ben Dúmat al-Dzsandalnál összecsaptak Mohamed próféta rablóportyára indult hadai ellen; két évvel később követségük által közölték, hogy áttértek az iszlámra.
A törzs I. Muávija kalifa szíriai kormányzása, majd uralkodása alatt (661–680) rendkívüli befolyásra tett szert: a még emírként ténykedő Muávija kalbita nőt vett feleségül, ahogy fia, I. Jazíd is. A kalbiták támogatták az Ali kalifa elleni harcban. Ebben az időben formálódott ki a kajsziták csoportja. 684-ben, a Szufjánidák II. Muávija elhunyta révén bekövetkező kihalását követően a kalbiták a szintén Omajjád Marván ibn al-Hakam mellett foglaltak állást, míg a kajsziták a mekkai lázadó, Abdalláh ibn az-Zubajr mellett szálltak síkra. A húsz napig tartó Mardzs Ráhit-i csata kalbita győzelemmel zárult, így az Omajjádok megtarthatták a trónt.
A kajsziták nem vonultak vissza, így folytatódtott a politikai és fegyveres harc, tovább nehezítve a polgárháborús helyzetet (ld. II. fitna). Abd al-Malik felszámolta a háborúskodást, de az ismét kiújult 15 évvel a halála után, beárnyékolva a hátralévő Omajjád kalifák korát. II. Marvánt például 2000 kalbita hagyta el az Abbászidák lázadásakor, hozzájárulva a kalifa bukásához, mivel a kajszitákra támaszkodott.
750 után nem csak folytatódott, hanem a szíriai térségből szétterjedt a két törzs viszálykodása az egész arab birodalomban.
Külső hivatkozások
- www.princeton.edu
- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.