„Goldberger Textilipari Gyűjtemény” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Kiegészítések, formázások |
→Források: Külső kapcsolat |
||
71. sor: | 71. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
== Külső kapcsolat == |
|||
* [http://www.museum.hu/budapest/textilmuzeum A Textilmúzeum honlapja] |
* [http://www.museum.hu/budapest/textilmuzeum A Textilmúzeum honlapja] |
||
{{Óbuda}} |
{{Óbuda}} |
A lap 2012. április 9., 10:20-kori változata
Textilmúzeum | |
A Textilmúzeum épülete | |
A múzeum adatai | |
Teljes neve | Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum |
Elhelyezkedés | Budapest Magyarország |
Cím | Budapest, III. kerület Lajos utca 136-138. |
Alapítva | 1975 |
Megnyílt | 1986. december 3. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 32′ 09″, k. h. 19° 02′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 09″, k. h. 19° 02′ 36″ | |
A Textilmúzeum weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Textilmúzeum témájú médiaállományokat. |
A Textilmúzeum, teljes nevén: Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum, Budapest III. kerületének önkormányzata által fenntartott szakmúzeum.[Megj. 1][1]
Történet
Egy textilipari ipartörténeti múzeum létrehozásának gondolatát a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület vetette fel az 1960-as években. 1968-ban, a textilipar államosításának 20. évfordulója alkalmából tartott egyesületi rendezvényen fogalmazódott meg ez az igény, amit az akkori Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete is felkarolt.[2] Az akkori textil- és ruhaipari vállalatok és intézetek vállalatok nagy örömmel fogadták a gondolatot és gyűjteni kezdték a textilipar tárgyi és írásos emlékeit.
Eredetileg az óbudai Zichy-kastélyt szemelték ki a leendő múzeum helyszínéül, később a volt óbudai zsinagógát szánták erre a célra és az akkor összegyűlt tárgyakat ott is raktározták el. Később azonban szakértők azt állapították meg, hogy ez az épület nem igazán alkalmas erre a célra és 1975-ben a volt Első Magyar Gyapjúmosó-gyár angyalföldi szövödéjének régi épületét jelölték ki a múzeum számára, ahol 1974-ben megszűnt a termelés. Az épület átalakítása 1986-ban fejeződött be, ekkor nyílhatott meg a múzeum.[2] Ehhez a vállalatok jelentős segítséget adtak, például az akkor még működőképes régi gépek újbóli üzembe helyezésével. 1992-ig működött ezen a helyen a múzeum.
A múzeum jelenlegi helyszínét, a volt Goldberger-gyár egyik eredeti épületét Endrei Walter technikatörténész professzor és a városvédő tevékenységéről ismert Ráday Mihály kezdeményezésére választották ki. A megvalósításban nagy segítséget nyújtott Vég László, korábbi könnyűipari miniszterhelyettes, később a Pamutnyomóipari Vállalat (PNYV) vezérigazgatója. Ezen a helyen 1972-ben kezdődött meg az épület helyrehozatala és múzeummá alakítása, majd 1999-ben nyílt meg a múzeum a nagyközönség részére is.[2]
A múzeum épülete
Az 1992-ben létrejött Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeumi Alapítvány (Textilmúzeum Alapítvány) megszerezte a felszámolt Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat (az 1948-as államosításig: Goldberger-gyár) részét képező Lajos u. 136-138. alatti műemlék épületeket és azokat a múzeum részére felújíttatta.
A 18. században épült házakat 1784-ben Goldberger Ferenc textilkereskedő vásárolta meg és itt alakította ki kékfestő manufaktúráját. A kis családi műhelyből az ország egyik legnagyobb, bő 200 évet megélt textilkombinátja lett, de a két törzsépület végig az óbudai gyár része maradt. Ezek földszinti termeiben működik 1999 óta a Textilmúzeum.
Állandó kiállítások
A múzeum gazdag szakkönyvtárral is rendelkezik. Az állandó kiállítások mellett gyakran rendeznek itt időszakos kiállításokat is mai textilművészek, gyűjtők anyagaiból és a szakmához fűződő más alkalmakkor.
Goldberger emlékblokk
A kiállítás a korabeli fotók, újságcikkek, textíliák mintakönyveinek bemutatásával Goldbergerék vállalkozásának állít emléket.
A tamási tutyi-műhely
A tutyi – a hazai németség által viselt házi papucs – készítése Tamásiban, az utolsó textilipari manufaktúrák egyikében 1991-ig folyt, gépei ma már a kiállításon láthatók. A bemutatott fából készült ún. Jenny fonógép még valószínűleg a múlt századfordulón készült. A műhely a tutyi alapanyagát géppel kötött gyapjúkelméből készítette, az erre szolgáló síkkötőgép szintén a kiállítás része.
A textilnyomás története
A textilipar egyik fontos ágazata a textilnyomás. Ennek technikai fejlődéséből villant fel részleteket a kiállítás: a hagyományos kékfestéstől; a kézi nyomást felváltó, de még szakaszosan működő dúcnyomógépen, az úgynevezett perotin-on át; a hengernyomógépig, amely Európa-szerte forradalmasította az iparág technológiáját.
Ipartörténeti jelentőségű tárgyak
Ipartörténeti különlegesség az 1912-ben készült, ma is működő, lyukszalaggal vezérelt jacquard-selyemszövőgép.
Lee-rendszerű kötőgép
Ugyancsak ipartörténeti jelentőségű az az 1895-ből származó favázas, Lee-rendszerű kötőgép, amely eredetileg a hódmezővásárhelyi Kokron gyárban működött.[3]
Válogatás makettekből
A nagyméretű textilipari gépek helyett makettek és másolatok érzékeltetik a szövés, a fonás, a kártolás, a konfekciógyártás stb. szerteágazó tevékenységeit. Köztük az Óbudán épült első hazai textilgyár, az ún. filatórium vagy selyemcérnázó makettje is látható.
Megjegyzés
- ↑ A Textilmúzeum Alapítvány finanszírozási gondok miatt 2011 novemberében adta át a fenntartói jogot a helyi önkormányzatnak, amely 2012-től az intézményt az Óbudai Múzeum keretein belül működteti.
Források
- ↑ A Textil Múzeum új gazdája Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata. Hírek. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
- ↑ a b c Vajk Éva: A Textilmúzeum elmúlt harminc éve. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ Lázár Károly (2002). „Lee-rendszerű kötőgép a Textilmúzeumban”. Magyar Tetiltechnika 55 (5), 153-160. o.