„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-14-1” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a új kategória évek szerint, AWB |
bővítés a kezdőlap nézete + ez a cikk a brigádról és nem Tasnádinéről szól |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{kép|Felszabadulás szocialista brigád.png|méret= |
{{kép|Felszabadulás szocialista brigád.png|méret=250px|szöveg=A brigád tagjai 1970 körül}} |
||
A '''Felszabadulás szocialista brigád''' kilenc munkásnőből álló munkaközösség volt az 1960-as évek elejétől az 1970-es évek közepéig. Az asszonyok a [[Budapesti Harisnyagyár]] egyik formázóműhelyében zoknik, harisnyák [[Harisnyagyártás|gyártásával]] foglalkoztak. [[1970]]-ben a munkásnők megkapták a [[Magyar Népköztársaság Állami Díja|Magyar Népköztársaság Állami Díjának]] III. fokozatát, a szűkszavú indoklás szerint ''„szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül”''. Az első női [[állami díjas szocialista brigádok|állami díjas szocialista brigád]] 1960. március 18-án jött létre és – e néven és ebben az összetételben – 1975-ben szűnt meg. |
|||
A brigád tagja volt Tasnádi Jánosné formázó, minőségellenőr. Tasnádiné 1929-ben született, 1946-ig szülőfalujában, [[Tiszaszentimre|Tiszaszentimrén]] lakott, ahol családjával – anyjával, nevelőapjával és 12 féltestvérével – földművelésből éltek. Hat elemit végzett, majd 1946/1947 telén Budapestre költözött, ahol négy éven át cselédként dolgozott. 1951-ben, miután férjhez ment, előbb az [[ |
A taglétszám a brigád fennállásának mintegy másfél évtizede alatt nem mindig kilenc volt, hanem 8–13 fő között mozgott. Többek közül a brigád tagja volt Tasnádi Jánosné formázó, minőségellenőr. Tasnádiné 1929-ben született, 1946-ig szülőfalujában, [[Tiszaszentimre|Tiszaszentimrén]] lakott, ahol családjával – anyjával, nevelőapjával és 12 féltestvérével – földművelésből éltek. Hat elemit végzett, majd 1946/1947 telén Budapestre költözött, ahol négy éven át cselédként dolgozott. 1951-ben, miután férjhez ment, előbb az [[Első Magyar Cérnagyár|Újpesti Cérnagyárban]], majd a Budapesti Harisnyagyárban lett betanított munkás. 1963-tól a Felszabadulás brigád tagja. 1976-ban leszázalékolták, ezt követően iskolákban gondnok, majd konyhai kisegítő, végül takarítónő lett. Férje, Tasnádi János, gyári tűzoltó volt a Klement Gottwald Villamossági Gyárban, majd az [[1956-os forradalom|1956-os eseményeket]] követően az Óbudai Textilfestőben. Három fiuk született. |
||
2005-ben ''[[Brigád blues]]'' címmel a betanított munkások életéről, munkakörülményeikről, valamint a munkaversenyről és a brigádmozgalomról – [[Tóth Eszter Zsófia]] 1999 és 2004 közötti megéléstörténeti kutatásainak, életútinterjúinak felhasználásával, [[Martinidesz László]] rendezésében – dokumentumfilm készült. |
|||
<!-- |
|||
--><noinclude>[[Kategória:A kezdőlap kiemelt cikke sablonjai 2012|{{SUBPAGENAME}}]]</noinclude> |
--><noinclude>[[Kategória:A kezdőlap kiemelt cikke sablonjai 2012|{{SUBPAGENAME}}]]</noinclude> |
||
A lap 2012. április 2., 08:22-kori változata
A Felszabadulás szocialista brigád kilenc munkásnőből álló munkaközösség volt az 1960-as évek elejétől az 1970-es évek közepéig. Az asszonyok a Budapesti Harisnyagyár egyik formázóműhelyében zoknik, harisnyák gyártásával foglalkoztak. 1970-ben a munkásnők megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díjának III. fokozatát, a szűkszavú indoklás szerint „szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül”. Az első női állami díjas szocialista brigád 1960. március 18-án jött létre és – e néven és ebben az összetételben – 1975-ben szűnt meg.
A taglétszám a brigád fennállásának mintegy másfél évtizede alatt nem mindig kilenc volt, hanem 8–13 fő között mozgott. Többek közül a brigád tagja volt Tasnádi Jánosné formázó, minőségellenőr. Tasnádiné 1929-ben született, 1946-ig szülőfalujában, Tiszaszentimrén lakott, ahol családjával – anyjával, nevelőapjával és 12 féltestvérével – földművelésből éltek. Hat elemit végzett, majd 1946/1947 telén Budapestre költözött, ahol négy éven át cselédként dolgozott. 1951-ben, miután férjhez ment, előbb az Újpesti Cérnagyárban, majd a Budapesti Harisnyagyárban lett betanított munkás. 1963-tól a Felszabadulás brigád tagja. 1976-ban leszázalékolták, ezt követően iskolákban gondnok, majd konyhai kisegítő, végül takarítónő lett. Férje, Tasnádi János, gyári tűzoltó volt a Klement Gottwald Villamossági Gyárban, majd az 1956-os eseményeket követően az Óbudai Textilfestőben. Három fiuk született.
2005-ben Brigád blues címmel a betanított munkások életéről, munkakörülményeikről, valamint a munkaversenyről és a brigádmozgalomról – Tóth Eszter Zsófia 1999 és 2004 közötti megéléstörténeti kutatásainak, életútinterjúinak felhasználásával, Martinidesz László rendezésében – dokumentumfilm készült.