„Neoromán építészet” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2) (Bot: következő módosítása: eu:Neorromaniko |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: cs:Novorománský sloh |
||
22. sor: | 22. sor: | ||
[[be-x-old:Нэараманскі стыль]] |
[[be-x-old:Нэараманскі стыль]] |
||
[[ca:Neoromànic]] |
[[ca:Neoromànic]] |
||
[[cs:Novorománský sloh]] |
|||
[[de:Neuromanik]] |
[[de:Neuromanik]] |
||
[[eo:Novromaniko]] |
[[eo:Novromaniko]] |
A lap 2012. március 30., 20:01-kori változata
A neoromán építészet a romantika egyik ágaként indult a 19. század második évtiezédében. Ez az időszak volt a romanika névadásának ideje is, addig „kora középkori”, „bizánci” építőművészetről beszéltek. Gunn 1819-ben a „romaneszk”, de Gerville 1823-ban a „római művészet” kifejezést javasolta. Ezzel összefüggésben alakult ki a neoromán építészet, mely kezdetben csak felidézte a kor hangulatát, ezért is a romanika egy ága.
A második periódus már a romanikából kinőtt historizmushoz tartozik. Ekkor tanulmányozták tudományos részletességgel a román templomokat, s a neoromán építészet céljává a tökéletes másolatok létrehozása vált. Főleg azokban az országokban virágzott, ahol az első építészeti emlékek a kora középkorból, vagy a 9-12. századból származtak, így hazánkban, Lengyelországban. Magyarországon jellegzetes példája a Halászbástya, a Gellért-hegy duna-parti szakaszán épített erődítés. Az Egyesült Államokban és Kanadában alkalmasnak találták a romanika stílusát saját nemzeti építészetük megteremtésére, és sajátos ideális neoromanika jött létre.
A hazai neoromanika gyakran nem tisztán román stílusú, ennek példája a szegedi dóm. Az épületen gótikus támívek is helyet kaptak.
Forrás
- Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.
- Panofsky: A jelentés a vizuális művészetekben, Gondolat Kiadó, Bp, 1984, 312. o.
- Szentkirályi - Détshy: Az építészet rövid története