Mailáth György (országbíró, 1786–1861)

Mailáth György mint királyi személynök

Mailáth György országbíró

Mailáth György (Zavar, 1786. április 22. – Bécs, 1861. április 11.) országbíró, a főrendház elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tanácsának tagja.

Élete

Idősebb Mailáth György és hrabovai Hrabovszky Klára fia. Középiskolai tanulmányait nagybátyjának Majláth Antal nagyprépostnak házánál és felügyelete alatt a győri gimnáziumban, a felsőket a pesti egyetemen (ahol 1803-ban bölcseleti hallgató volt) végezte. 1809. és 1810-ben mint al-, 1811-ben főjegyző s 1814-től mint Pozsony vármegye első alispánja hivataloskodott. Cziráky Antal gróf kir. biztos mellett albiztosi minőségben Erdélybe küldték az ottani úrbéri viszonyok rendezésére. 1811-ben a pozsony megyei rendek országgyűlési követté választották. 1821-ben helytartótanácsossá, 1822-ben ítélőmesterré nevezteték ki és nemsokára mint udvari tanácsos a m. cancelláriánál alkalmazták. 1825. dec. 30. királyi személynök, a karok és rendek elnöke lett s az akkori viharos országgyűlésen nehéz hivatalát nagy államférfiúi bölcsességgel és tapintattal vezette.

Érdemei jutalmául a Szent István-rend középkeresztjét, a belső titkos tanácsosi méltóságot s 1828-tól Hont vármegye főispánságát nyerte. 1825–1847-ig a magyarországi dolgokra határozott befolyással volt. A Széchenyi István kezdeményezésére felállított Magyar Tudományos Akadémia ügyét lelkesedéssel karolta fel, lényeges részt vett szervezésében és alapszabályainak kidolgozásában, az első alapítók sorába lépett és megnyitása után (1831. nov. 17.) igazgatótanácsának tagja lett. 1831. nov. államtanácsossá neveztetett ki s 1839. ápr. 4. az országbírói méltóságra emeltetett, melyet 1848-ig viselt. Mint országbíró az 1840. országgyűlésen szerzett érdemei közt az úrbéri törvények javítására, a mezőrendőrségre, a váltójogra, kereskedelemre, a Duna s más folyamok szabályozására sat. vonatkozó törvényeken kívül, különösen kiemelendők az ezen országgyűlés végén, az előző országgyűlés befejezése után, a szabadszólás és izgatás miatt bebörtönözött ifjak (Lovassy, Tormásy, Kossuth és társaik) és más liberális párti követek és hazafiak részére kieszközlött amnestia, és a magyar nyelv iránt hozott törvényes határozatok következtében, nyelvünk ügyének, a sok nehézség dacára is végre megnyert teljes diadala, amelyek gróf Majláth Antallal, az akkori főkanczellárral, kiválólag az ő fáradozásainak tulajdoníthatók. 1848-ban a felsőház elnöke volt és részt vett ama bizottmányban, melyet az országgyűlés az év végén Windischgrätz herceghez a kiegyenlítés eszközlése végett küldött. Azután nyugalomba vonult és gazdálkodott.

Művei

• Assertiones ex universa philosophia, quas sub auspiciis … Franc. Xav. Fuchs … publice porpugnandas suscepit … in magno regiae scientiarum universitatis Pesthiensis palatio 1803. Posonii. (Ex praelectionibus Andreae Dugonits, Michaelis Aloysii Trenka, Stephani Szüts, Adami Tomtsáni).
• Beszéd, alispán hivatalától 1822. Böjtelő hava 25. Pozsonyban tartatott megyebeli közgyűlés alkalmával lett megválásakor. Pest.
• Beszéde Hont vármegye főispáni székébe történt beiktatása alkalmával 1828. szept. 30. Pest. (Beszédek …..)

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak, melyek közül egyet a Hazai s Külf. Tudósítások közölt (1827. II. 20. sz. Sermo dni Personalis praesentiae Regiae in Judiciis locumtenentis … quo comitia Regni Hungariae anno 1827. die 18. aug. conclusa sunt).

Forrás

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.