KV–85

KV–85
Szentpéterváron kiállított KV–85-ös
Típus	harckocsi
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok	Szovjetunió
Szolgálatban	1943–1945
Gyártási időszak	1943–1944
Gyártási darabszám	148
Háborús részvétel	II. vh.
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő
Hosszúság	8,6 m
Szélesség	3,25 m
Magasság	2,83 m
Tömeg	46 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	40–100 mm
Elsődleges fegyverzet	D-5T 85 mm-es L/52 harckocsiágyu
Másodlagos fegyverzet	3 db 7,62 mm-es DP golyószóró
Műszaki adatok
Motor	V12 dieselmotor
Teljesítmény	600 LE (441 kW)
Felfüggesztés	torziósrugók
Sebesség	42/12 km/h (közút/terep) km/h
Fajlagos teljesítmény	13 LE/t
Hatótávolság	330 km
A Wikimédia Commons tartalmaz KV–85 témájú médiaállományokat.

A KV–85 harckocsi a második világháború során kifejlesztett szovjet típus, az egyik válasz a német nehézharckocsi programra. Alapja a KV–1 harckocsi, amelynek tornyát átalakították a 76,2 mm-es helyett 85 mm-es harckocsiágyu hordozására. Neve Kliment Jefremovics Vorosilovra utal. A KV–85-ös csak a legszükségesebb átalakításokkal rendelkezett, már 1943 nyarán megjelent a harctereken. Átmeneti típusnak szánták, amíg a teljesen áttervezett, új nehézharckocsik gyártása beindul. Váltótípusa a ISZ–1 lett, amelyet már 1943 végétől gyártottak.

Története

A KV-sorozat fejlesztése során egyre vastagabb páncélzatot kaptak, amit a motorerő növekedése nem követett. Ezért a KV-k a harcban már nem tudták követni a T–34-eseket. Az utolsó KV–1-eseket könnyített páncélzattal, KV–1SZ (szkorosztnvij = gyors) néven gyártották. 1942 augusztusában kerültek a keleti frontra az első német Tigris harckocsik. A négy darab elsőként bevetett járműből egy elakadt és a szovjetek kezébe került. A harckocsi átvizsgálása után döntöttek a KV alvázak átalakításáról, erősebb fegyverrel felszereléséről. Ugyanekkor a T–34-es harckocsi is 85 mm-es löveget kapott, ez lett a T–34/85 típus. Védelmét megerősítették, az áttervezett, öntött torony páncélzatát 110 mm-esre növelték. Mégis 1942 második felétől szünetelt a szovjet nehézharcskocsi program, és a kurszki csata során gyakorlatilag nem is volt szovjet nehézpáncélos egység, csak közepes harckocsik álltak szemben a német Tigrisekkel és Párducokkal.

A sürgősséggel lefolytatott műszaki fejlesztés során a harckocsi műszaki paraméterei részben változatlanok maradtak, így az oldalankénti hat futógörgős, torziós rugókra függesztett futómű és a hátsó lánchajtókerék is megmaradt. Oldalstabilitása továbbra is 30° volt. A lánctalp szélesítésével elérték, hogy a 9,5 N/cm² fajlagos talajnyomás 8,5 N/cm²-re csökkent. A lépcsőmászóképesség 0,71 méterről 1,2 méterre növekedett. Az árokáthidaló képesség a nehezebb és hosszabb löveg miatt kissé csökkent, 2,9 méterről 2,8 méterre. A mászóképesség 30°.

A löveg egy 1939-ben tervezett páncéltörő fegyver, amelynek csőszájfék nélküli változatát építették a toronyba. A harckocsiba 71 darab gránátot lehetett bemálházni.

Források

• Bombay-Gyarmati-Turcsányi. Harckocsik. Zrínyi Kiadó. ISBN 963-327-332-3 (évszám nélkül) 
• Nehézharckocsi-fejlesztések a német és a szovjet haderőben (1939–1945)

A Wikimédia Commons tartalmaz KV–85 témájú médiaállományokat.