„Voszhod–1” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Előzmények: belső link
Lajos52 (vitalap | szerkesztései)
58. sor: 58. sor:
==Személyzet==
==Személyzet==
*[[Vlagyimir Komarov]] parancsnok (Szovjet Légierő)
*[[Vlagyimir Komarov]] parancsnok (Szovjet Légierő)
*[[Borisz Jegorov]] orvos
*[[Borisz Boriszovics Jegorov]] orvos
*[[Konsztantyin Feoktyisztov]] fedélzeti mérnök (az űrhajó egyik tervezője)
*[[Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov]] fedélzeti mérnök (az űrhajó egyik tervezője)


==Források==
==Források==

A lap 2012. március 14., 21:35-kori változata

Voszhod-1
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelRubin
Személyzet3 fős
HordozórakétaR7 (11A57)
NSSDC ID1964-065A
A repülés paraméterei
Start1964. október 12. 7:30 UTC
StarthelyBajkonur, 1-es kilövőállás[1]
Keringések száma16
Földet érés
ideje1964. október 13. 7:47 UTC
helyeé. sz. 52° 02′, k. h. 68° 08′
Időtartam1 nap 17 perc
Űrhajó tömege5320 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül409 km
Pályahajlás
Föld körül65 fok
Periódus
Föld körül89,6 perc
Előző repülés
Következő repülés
Vosztok–6
Voszhod–2
A Wikimédia Commons tartalmaz Voszhod–1 témájú médiaállományokat.
A Voszhod-1 (felül) és Voszhod-2 űrhajók

A Voszhod–1 volt a szovjet űrprogram első többszemélyes űrrepülése, melyet a Voszhod űrhajóval hajtottak végre. A repülés különlegessége, hogy ez volt az első olyan űrrepülés, ahol a személyzet két tagja civil volt, mivel addig mind a szovjet, mind az amerikai programokban csak vadászpilóták vettek részt. Első volt abban is, hogy helytakarékossági okokból több biztonsági rendszert elhagytak, például az űrhajósok szkafanderét.

A későbbiekben az űrkabinban tartózkodó két űrhajós csak a Szojuz–11 balesete után viselt ismét űrruhát a start és a visszatérés során.[2]

Előzmények

A Voszhod (orosz jelentése: napfelkelte) esete jól illusztrálja, hogy a titkos szovjet űrprogram hogyan vezette félre a Nyugatot.

A Vosztok-küldetések után az akkor még ismeretlen űrhajózási tervező, Szergej Koroljov az űrhajó továbbfejlesztésén gondolkodott, amik megengedték volna a hosszabb űrutazást és a több mint egy fős személyzetet. Ezek a kutatások vezettek a Szojuz-űrhajó megtervezéséhez, amivel Föld körüli vagy Hold körüli utakat is lehetett tenni vagy akár a Holdon leszállni. A Szojuz-program késlekedése miatt azonban Hruscsov elnök határozott utasítására a többemberes űrrepülést másképpen kellett megoldani, még az amerikai Gemini–3 1965 elejére tervezett útja előtt.

Mivel a Szojuz-programot nem tudták felgyorsítani, ezért Koroljov egy továbbfejlesztett Vosztokkal állt elő. De hogy az amerikaiakat túlszárnyalják, és két ember helyett (ahogy az amerikaiak tervezték) három ember utazhasson, ezért minden „elhagyható” tartozékot eltávolítottak az űrhajóból (köztük a mentési helyzetben alkalmazható rakétát) és a személyzet emiatt űrruha nélkül utazott (ami szintén növelte a kockázatot). Ugyanakkor azonban a Voszhodnak volt tartalék rakétája, amit visszatéréskor használhattak. A Voszhod tökéletlenségei ellenére akadt hét olyan jelentkező, akik részt vettek az űrhajós kiképzésben és szembenéztek az űrhajózás történetének addigi legkockázatosabb emberes űrrepülésével.

A három kiválasztott: Vlagyimir Komarov tudós (parancsnok), Konsztantyin Feoktyisztov (akiről később kiderült, hogy egyike volt a Vosztok tervezőinek), és Borisz Jegorov orvos.

Pamutból készült overálokban és bőrből készült repülős sisakokban érkeztek meg a kilövés helyszínére, az SL-4 rakéta első emberes repülésének végrehajtására, aminek egyetlen, sikeres tesztje a Kozmosz-47 jelű küldetés volt. Bajkonuri idő szerint 12:30-kor (7:30 UTC) emelkedtek fel a Föld körüli, 400 km maximális magasságú pályára.

A nyugati média hisztérikusan reagált. Tudósításaik szerint „az oroszok egy hatalmas, új űrhajót bocsátottak fel, melynek fedélzetén egy tudós és egy orvos is van, akik kísérleteket hajtanak végre, mialatt a parancsnok az űrhajót irányítja.” A valóságban a hely annyira szűk volt az űrhajóban, hogy még az étkezés és a pelenka-használat is nehézségekbe ütközött, nem is beszélve az esetleges „kísérletek” kivitelezéséről, bár Jegorov végrehajtott néhány alapvető orvosi ellenőrzést.

Hruscsov azonban megkapta azt a propaganda-sikert, amire szüksége volt, de a Földön éppen ekkor zajlott le a Brezsnyev-Koszigin hatalomátvétel, és már ők voltak azok, akik a sikeresen földet ért szerencsés űrhajósoknak gratuláltak.

A személyzet Kosztanajtól keletre 330 km-re ért földet.

Ez a küldetés volt a legrövidebb a háromemberes űrrepülések történetében.

Személyzet

Források

  • Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006 (ISBN 978-0-387-34175-0, Praxis Publishing, 2007)

Jegyzetek

  1. Baikonur LC1. Encyclopedia Astronautica. (Hozzáférés: 2009. március 30.)
  2. Complete Book of Spaceflight, 254. oldal