„Vertikális” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Külső források: dupcat |
a Helyesírási javítások (3. csoport: i/í) kézi ellenőrzéssel |
||
13. sor: | 13. sor: | ||
== Külső források == |
== Külső források == |
||
* [http://sas2.elte.hu/tg/szotar.html Kulcsszavak, |
* [http://sas2.elte.hu/tg/szotar.html Kulcsszavak, definíciók ''A Föld alakja, nehézségi erőtere és változó forgása'' c. tárgyhoz (elektronikus tananyag)] |
||
[[Kategória:Geofizika| Foldtudomany]] |
[[Kategória:Geofizika| Foldtudomany]] |
A lap 2012. március 12., 10:53-kori változata
A vertikális, vagy függőleges irány a nehézségi erő irányával párhuzamos irányt jelöli. A vertikális irányt (szélcsendes helyen) legegyszerűbben a függőón jelöli ki[1], a geodéziai gyakorlatban a (vízmértékkel, libellával) pontosabban meghatározható vízszintes irányból származtatják.
A vertikális irány általában csak hozzávetőlegesen egyezik meg a Föld középpontja irányába mutató vektorral. Ezt két hatás módosítja:
- A Föld felszínén tartózkodó megfigyelőhöz rögzített koordinátarendszerben az erőtér nem konzervatív, ebben centrifugális erő is fellép. Ez az erővektor a gravitációs erő vektorához adódik és a (sarkok kivételével mindenütt) kissé módosítja az eredő erőt irányban és nagyságban.
- A Föld felszínén maga a gravitációs erő iránya sem a Föld középpontjában összetartó irány, mivel a föld mélyén eltemetett nagy sűrűségű testek (pl. vasérctelepek) gravitációs hatásukkal módosítják a teret. A geofizikában használt Eötvös-inga épp ennek a jelenségnek az érzékelésével képes kimutatni felszín alatti geológiai képződményeket. Az ebből a hatásból eredő eltéréseket nevezzük függővonal-elhajlásnak.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Ebből származik a függőleges irány helyi eltérését leíró fogalom, az ún. függővonal-elhajlás elnevezése.