„Nankingi mészárlás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
pontosítások
1. sor: 1. sor:
A '''nankingi mészárlás''' vagy ahogy másképp nevezik, '''Nanking meggyalázása''' a történelem egyik legnagyobb tömegmészárlása és egyben az egyik legkevésbé ismert. A második világháború alatt a japán inváziós erők által elkövetett, hat hétig tartó erőszakhullám számos részlete ma sem tisztázott még. Ennek oka, hogy a helyszínt még az események előtt elhagyta a nyugati diplomaták, újságírók és a polgárok zöme, így csak többnyire japán és kínai forrásokra lehet támaszkodni, amelyek meglehetősen ellentmondásosak. Az erőszak áldozatainak számát a kínaiak közel 300 ezer főre becsülik, de a japán kormány csupán 20 ezer főt ismer el. A [[tokiói per|Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék]] 250 ezer főben állapította meg az áldozatok számát.
A '''nankingi mészárlás''' vagy ahogy másképp nevezik, '''Nanking meggyalázása''' a történelem egyik legnagyobb tömegmészárlása és mégis egyben a [[Japán Császári Hadsereg]] egyik kevésbé ismert rémtette. A [[második világháború]] alatt a japán inváziós erők által elkövetett, hat hétig tartó erőszakhullám számos részlete ma sem tisztázott még. Ennek oka, hogy a helyszínt még az események előtt elhagyták a nyugati diplomaták, az újságírók és a polgárok zöme, így csak többnyire japán és kínai forrásokra lehet támaszkodni, amelyek meglehetősen ellentmondásosak. Az erőszak áldozatainak számát a kínaiak közel 300 ezer főre becsülik, de a japán kormány csupán 20 ezer főt ismer el. A [[tokiói per|Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék]] 250 ezer főben állapította meg az áldozatok számát.


== Előzmények ==
== Előzmények ==
A kínai nacionalista kormány 1928-ban, az [[északi hadjárat (Kína)|északi hadjárat]] után [[Kanton (város)|Kantonból]] [[Nanking]]ba helyezte át székhelyét. Ennek hatására a negyedmilliós lakosság száma egy millióra emelkedett néhány év alatt.
A kínai nacionalista kormány 1928-ban, az [[északi hadjárat (Kína)|északi hadjárat]] után [[Kanton (város)|Kantonból]] [[Nanking]]ba helyezte át székhelyét. Ennek hatására az addigi negyedmilliós lakosság száma, néhány év alatt egy millióra emelkedett.


1937. július 8-án a pekingi városmagtól 15 kilométerre fekvő [[Marco Polo hídi incidens|Marco Polo hídnál]] a kínaiak és az ott gyakorlatozó japán katonák között tűzpárbaj bontakozott ki. A japán vezetés felháborodva az eseményeken a kínai katonák megbüntetését, és bocsánatkérést követelt a kínai vezetéstől, amely vonakodott ennek eleget tenni. A második felszólítással egy időben a japán haderők átfogó támadást indítottak. Ezzel kitör Kína és Japán között az ún. [[második kínai–japán háború]]. A konfliktus Japán [[20. század]] eleje óta folytatott [[Imperializmus|imperialista]] politikájára vezethető vissza, amelynek célja az volt, hogy [[Kína|Kínát]] politikailag és katonailag az uralma alá hajtsa, hogy az ott található fontos nyersanyaglelőhelyeket, a hatalmas munkaerőt és élelmiszerkészletet biztosítsa a maga számára. Ezzel együtt a kínai [[nacionalizmus]] erősödése és az [[önrendelkezési jog]]hoz való feltétlen ragaszkodás is szította a háború tüzét.
1937. július 8-án a pekingi városközponttól 15 kilométerre fekvő [[Marco Polo hídi incidens|Marco Polo hídnál]] a kínaiak és az ott gyakorlatozó japán katonák között tűzpárbaj bontakozott ki. A japán vezetés felháborodva az eseményeken a kínai katonák megbüntetését, és bocsánatkérést követelt a kínai vezetéstől, amely vonakodott ennek eleget tenni. A második felszólítással egy időben a japán haderők átfogó támadást indítottak. Ezzel kitör Kína és Japán között az úgynevezett [[második kínai–japán háború]]. A konfliktus Japán [[20. század]] eleje óta folytatott [[Imperializmus|imperialista]] politikájára vezethető vissza, amelynek célja az volt, hogy [[Kína|Kínát]] politikailag és katonailag az uralma alá hajtsa, hogy az ott található fontos nyersanyaglelőhelyeket, a hatalmas munkaerőt és élelmiszerkészletet biztosítsa a maga számára. Ezzel együtt a kínai [[nacionalizmus]] erősödése és az [[önrendelkezési jog]]hoz való feltétlen ragaszkodás is szította a háború tüzét.


== A mészárlás ==
== A mészárlás ==
[[File:Nanking bodies 1937.jpg|300px|thumb|Holtestek a Jangce partján]]
[[Fájl:Nanking bodies 1937.jpg|300px|bélyegkép|Holtestek a [[Jangce]] partján]]


A technikailag jóval fejlettebb japán haderő, miután elfoglalta Pekinget és Sanghajt, fő célja az akkori kínai főváros, Nanking elfoglalása volt. A japán hadvezetés felszólította a város védelmi erőit az azonnali megadásra. Mivel 1937. december 10-én 13 óráig, nem kaptak választ [[Macui Ivane]] tábornok kiadta a parancsot a város elfoglalására. Kemény harcok után 1937. december 13-án a japánok felmorzsolták a kínaiak ellenállását, és elfoglalták a várost. Ezzel kezdetét vette a hat héten át tartó brutális erőszak a városban lévő katonák és civilek ellen. A benyomuló japánok elől tömegek kezdtek menekülni a [[Jangce]] folyó felé, de a város vezetése korábban az ostrom alatt a szökések megakadályozása miatt elpusztította az összes hajót, ezért sokan úszva próbáltak átjutni. A folyóhoz érkező japán katonák tűzet nyitottak a felnőttekre és gyerekekre egyaránt, és válogatás nélkül ölni kezdték őket. Egy beszámoló szerint másnapra megszámlálhatatlan holttest borította a folyó partját. A gyilkolás eközben a városon többi részén is folyt. A kínai katonák nagy részét még a külvárosban elfogták, azok, akik bemenekültek a városba, levették egyenruhájukat, és civilnek öltöztek. A 17. japán hadtest katonái az elkövetkező napokban embereket tartóztattak le, akikről feltételezték, hogy katona lehet. Őket a városon kívülre vitték, és kivégezték a már korábban elfogott katonákkal együtt.
A technikailag jóval fejlettebb japán hadsereg, miután elfoglalta Pekinget és Sanghajt, fő célja az akkori kínai főváros, Nanking elfoglalása volt.
A japán hadvezetés felszólította a város védelmi erőit az azonnali megadásra. Miután 1937. december 10-én 13 óráig, nem kaptak választ [[Macui Ivane]] tábornok kiadta a parancsot a város elfoglalására. Kemény harcok után 1937. december 13-án a japánok felmorzsolták a kínai haderők ellenállását, és elfoglalták a várost. Ezzel kezdetét vette a hat héten át tartó brutális erőszak a városban lévő katonák és civilek ellen. A benyomuló japán haderők elől tömegek kezdtek menekülni a [[Jangce]] folyó felé, de a város vezetés korábban az ostrom alatt a szökések megakadályozása miatt elpusztította az összes hajót, ezért sokan úszva próbáltak átjutni. A folyóhoz érkező japán katonák tűzet nyitottak a felnőttekre és gyerekekre egyaránt, és válogatás nélkül ölni kezdték őket. Egy beszámoló szerint másnapra megszámlálhatatlan holttest borította a folyó partját. A gyilkolás eközben a városon többi részén is folyt. A kínai katonák nagy részét még a külvárosban elfogták, azok, akik bemenekültek a városba, levették egyenruhájukat, és civilnek öltöztek. A 17. japán hadtest katonái az elkövetkező napokban embereket tartóztattak le, akikről feltételezték, hogy katona lehet. Őket a városon kívülre vitték, és kivégezték a már korábban elfogott katonákkal együtt.


A civil lakosság maradékának is szörnyű terrort kellett elszenvednie. Válogatott kegyetlen gyilkolási módszereket alkalmaztak a japán katonák. Versenyt rendeztek, ki tud rövidebb idő alatt több foglyot lefejezni vagy [[szurony|bajonettel]] leszúrni. Élve temettek el embereket, és volt, akit benzinnel locsoltak le és felgyújtottak. Előfordult az is, hogy embereket élve kibeleztek. Mintegy 20 ezer nőt, gyermekeket erőszakoltak meg a nyílt utcán, sőt, templomokban is. Az erőszakot gyakran csoportosan, a hozzátartozók szeme láttára követték el, majd ugyanerre kényszerítették a közvetlen családtagokat is. A nőket megcsonkították, majd brutálisan kivégeztek.
A civil lakosság maradékának is szörnyű terrort kellett elszenvednie. Válogatott kegyetlen gyilkolási módszereket alkalmaztak a japán katonák. Versenyt rendeztek, ki tud rövidebb idő alatt több foglyot lefejezni vagy [[szurony|bajonettel]] leszúrni. Élve temettek el embereket, és volt, akit benzinnel locsoltak le és felgyújtottak. Előfordult az is, hogy embereket élve kibeleztek. Mintegy 20 ezer nőt, gyermekeket erőszakoltak meg a nyílt utcán, sőt, templomokban is. Az erőszakot gyakran csoportosan, a hozzátartozók szeme láttára követték el, majd ugyanerre kényszerítették a közvetlen családtagokat is. A nőket megcsonkították, majd brutálisan kivégezték. A várost kifosztották és számos épületet felgyújtottak.
A várost kifosztották és számos épületet felgyújtottak.


== Következményei ==
== Következmények ==
[[File:Victims in Nanjing massacre.jpg|250px|thumb|A nankingi mészárlás áldozatainak földi maradványai.]]
[[Fájl:Victims in Nanjing massacre.jpg|250px|bélyegkép|A nankingi mészárlás áldozatainak földi maradványai.]]
1937 decembere után a nyugati közvélemény a nankingi mészárláshoz hasonló események miatt élesen a japánok ellen fordult.
1937 decembere után a nyugati közvélemény a nankingi mészárláshoz hasonló események miatt élesen a japánok ellen fordult.
1938-ban visszarendelték Japánba [[Macui Ivane]] tábornokot. A hadseregtől leszerelt, és visszatért szülővárosába, ahol szentély építtetett a nankingi mészárlás áldozatainak emlékére, akik miatt állandó bűntudat gyötörte. Macui a mészárlás idején súlyosan beteg volt, és máig vitás kérdés, hogy ez mennyire hatott ki a csapatai feletti parancsnoklási képességére. 1948-ban a [[tokiói per]]ben „nemzeti szégyennek” nevezte a történteket, később mégis, mint háborús főbűnöst felakasztották. Azonban ő volt az egyetlen olyan, akit a mészárlásért elítéltek. Így sok alacsonyabb rangban lévő, a mészárlás lebonyolításában aktívan részt vevő tisztet semmiféle retorzió nem ért.<ref>{{Opcit|n=Ian Buruma|o=108}}</ref>
1938-ban visszarendelték Japánba [[Macui Ivane]] tábornokot. A hadseregtől leszerelt, és visszatért szülővárosába, ahol szentély építtetett a nankingi mészárlás áldozatainak emlékére, akik miatt állandó bűntudat gyötörte. Macui a mészárlás idején súlyosan beteg volt, és máig vitás kérdés, hogy ez mennyire hatott ki a csapatai feletti parancsnoklási képességére. 1948-ban a [[tokiói per]]ben „nemzeti szégyennek” nevezte a történteket, később mégis, mint háborús főbűnöst felakasztották. Azonban ő volt az egyetlen olyan, akit a mészárlásért elítéltek. Így sok alacsonyabb rendfokozatban lévő, a mészárlás lebonyolításában aktívan részt vevő tisztet semmiféle retorzió nem ért.<ref>{{Opcit|n=Ian Buruma|o=108}}</ref>


A nankingi események hatásai ma is érezhető. Kína és Japán közötti hűvös diplomácia kapcsolathoz nagyban hozzájárul, hogy a japán vezetés bagatellizálja az eseményeket. Sőt, már megjelentek olyan politikai csoportok és törekvések, amelyek szerint a mészárlás meg se történt, az ott készült fotók hamisítványok. A japán történelem könyvben apró incidensként jellemzik, a közvélemény képtelen elfogadni, hogy japán katonák ilyen kegyetlenségben vettek részt. [[Iris Chang]] írónő túlélők emlékiratai alapján elkészítette a „The Rape of Nanking – The Forgotten Holocaust of World War II” (Nanking megerőszakolása – a második világháború elfeledett holokausztja) könyvét, amiből később film is készült.
A nankingi események hatásai ma is érezhetőek. Kína és Japán közötti hűvös diplomácia kapcsolathoz nagyban hozzájárul, hogy a japán vezetés továbbra is bagatellizálja az eseményeket. Sőt, már megjelentek olyan politikai csoportok és törekvések, amelyek szerint a mészárlás meg se történt, az ott készült fotók hamisítványok. A japán történelem könyvben apró incidensként jellemzik, a közvélemény képtelen elfogadni, hogy japán katonák ilyen kegyetlenségben vettek részt. [[Iris Chang]] írónő túlélők emlékiratai alapján elkészítette a „The Rape of Nanking – The Forgotten Holocaust of World War II” (Nanking megerőszakolása – a második világháború elfeledett holokausztja) könyvét, amiből később film is készült.


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
{{Források}}
{{jegyzetek}}


== Források ==
== Források ==
* Ian Buruma: ''A modern Japán'', Európa Könyvkiadó, 2006, ISBN 9630781166
* Ian Buruma: ''A modern Japán'', Európa Könyvkiadó, 2006, ISBN 9630781166
* Iris Chang: [http://books.google.hu/books?id=QPrJB0r5i5MC&printsec=frontcover&source=gbs_atb#v=onepage&q&f=false ''The Rape of Nanking''], Basic Books, 1997, ISBN 0465068359
* Iris Chang: [http://books.google.hu/books?id=QPrJB0r5i5MC&printsec=frontcover&source=gbs_atb#v=onepage&q&f=false ''The Rape of Nanking''], Basic Books, 1997, ISBN 0465068359

* [http://www.ng.hu/Civilizacio/2007/12/A_nankingi_meszarlas National Geograpic - A nankingi mészárlás]
* [http://www.ng.hu/Civilizacio/2007/12/A_nankingi_meszarlas National Geograpic - A nankingi mészárlás]
* [http://www.nanking-massacre.com A nankingi mészárlás hivatalos oldala]
* [http://www.nanking-massacre.com A nankingi mészárlás hivatalos oldala]
* [http://news.bbc.co.uk/2/hi/223038.stm BBC - Scarred by history: The Rape of Nanjing]
* [http://news.bbc.co.uk/2/hi/223038.stm BBC - Scarred by history: The Rape of Nanjing]
* [http://mult-kor.hu/cikk.php?id=16274 Ellentmondásos dokumentumfilm a nankingi mészárlásról]
* [http://mult-kor.hu/20101214_a_nankingi_meszarlas_aldozataira_emlekeztek A nankingi mészárlás áldozataira emlékeztek]
* [http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2007/06/20/japan_kepviselk_ketsegbe_vontak_a_nankingi_meszarlas_tenyet Japán képviselők kétségbe vonták a Nankingi Mészárlás tényét]
* [http://mult-kor.hu/cikk.php?id=19212 Film készül Kína Schindleréről]


== Filmek, dokumentumfilmek a mészárlásról ==
== Filmek, dokumentumfilmek a mészárlásról ==
43. sor: 36. sor:
* [[A háború virágai]], [[Csang Ji-mou]] 2011-es filmje
* [[A háború virágai]], [[Csang Ji-mou]] 2011-es filmje


== Egyéb ==
== További információk ==
* [http://mult-kor.hu/cikk.php?id=16274 Ellentmondásos dokumentumfilm a nankingi mészárlásról]
* [http://mult-kor.hu/20101214_a_nankingi_meszarlas_aldozataira_emlekeztek A nankingi mészárlás áldozataira emlékeztek]
* [http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2007/06/20/japan_kepviselk_ketsegbe_vontak_a_nankingi_meszarlas_tenyet Japán képviselők kétségbe vonták a Nankingi Mészárlás tényét]
* [http://mult-kor.hu/cikk.php?id=19212 Film készül Kína Schindleréről]
* [http://trove.nla.gov.au/newspaper/result?l-publictag=Iwane%20Matsui Régi újságcikkek Macui Ivane tábornokról]
* [http://trove.nla.gov.au/newspaper/result?l-publictag=Iwane%20Matsui Régi újságcikkek Macui Ivane tábornokról]



A lap 2012. március 2., 07:41-kori változata

A nankingi mészárlás vagy ahogy másképp nevezik, Nanking meggyalázása a történelem egyik legnagyobb tömegmészárlása és mégis egyben a Japán Császári Hadsereg egyik kevésbé ismert rémtette. A második világháború alatt a japán inváziós erők által elkövetett, hat hétig tartó erőszakhullám számos részlete ma sem tisztázott még. Ennek oka, hogy a helyszínt még az események előtt elhagyták a nyugati diplomaták, az újságírók és a polgárok zöme, így csak többnyire japán és kínai forrásokra lehet támaszkodni, amelyek meglehetősen ellentmondásosak. Az erőszak áldozatainak számát a kínaiak közel 300 ezer főre becsülik, de a japán kormány csupán 20 ezer főt ismer el. A Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék 250 ezer főben állapította meg az áldozatok számát.

Előzmények

A kínai nacionalista kormány 1928-ban, az északi hadjárat után Kantonból Nankingba helyezte át székhelyét. Ennek hatására az addigi negyedmilliós lakosság száma, néhány év alatt egy millióra emelkedett.

1937. július 8-án a pekingi városközponttól 15 kilométerre fekvő Marco Polo hídnál a kínaiak és az ott gyakorlatozó japán katonák között tűzpárbaj bontakozott ki. A japán vezetés felháborodva az eseményeken a kínai katonák megbüntetését, és bocsánatkérést követelt a kínai vezetéstől, amely vonakodott ennek eleget tenni. A második felszólítással egy időben a japán haderők átfogó támadást indítottak. Ezzel kitör Kína és Japán között az úgynevezett második kínai–japán háború. A konfliktus Japán 20. század eleje óta folytatott imperialista politikájára vezethető vissza, amelynek célja az volt, hogy Kínát politikailag és katonailag az uralma alá hajtsa, hogy az ott található fontos nyersanyaglelőhelyeket, a hatalmas munkaerőt és élelmiszerkészletet biztosítsa a maga számára. Ezzel együtt a kínai nacionalizmus erősödése és az önrendelkezési joghoz való feltétlen ragaszkodás is szította a háború tüzét.

A mészárlás

Holtestek a Jangce partján

A technikailag jóval fejlettebb japán haderő, miután elfoglalta Pekinget és Sanghajt, fő célja az akkori kínai főváros, Nanking elfoglalása volt. A japán hadvezetés felszólította a város védelmi erőit az azonnali megadásra. Mivel 1937. december 10-én 13 óráig, nem kaptak választ Macui Ivane tábornok kiadta a parancsot a város elfoglalására. Kemény harcok után 1937. december 13-án a japánok felmorzsolták a kínaiak ellenállását, és elfoglalták a várost. Ezzel kezdetét vette a hat héten át tartó brutális erőszak a városban lévő katonák és civilek ellen. A benyomuló japánok elől tömegek kezdtek menekülni a Jangce folyó felé, de a város vezetése korábban az ostrom alatt a szökések megakadályozása miatt elpusztította az összes hajót, ezért sokan úszva próbáltak átjutni. A folyóhoz érkező japán katonák tűzet nyitottak a felnőttekre és gyerekekre egyaránt, és válogatás nélkül ölni kezdték őket. Egy beszámoló szerint másnapra megszámlálhatatlan holttest borította a folyó partját. A gyilkolás eközben a városon többi részén is folyt. A kínai katonák nagy részét még a külvárosban elfogták, azok, akik bemenekültek a városba, levették egyenruhájukat, és civilnek öltöztek. A 17. japán hadtest katonái az elkövetkező napokban embereket tartóztattak le, akikről feltételezték, hogy katona lehet. Őket a városon kívülre vitték, és kivégezték a már korábban elfogott katonákkal együtt.

A civil lakosság maradékának is szörnyű terrort kellett elszenvednie. Válogatott kegyetlen gyilkolási módszereket alkalmaztak a japán katonák. Versenyt rendeztek, ki tud rövidebb idő alatt több foglyot lefejezni vagy bajonettel leszúrni. Élve temettek el embereket, és volt, akit benzinnel locsoltak le és felgyújtottak. Előfordult az is, hogy embereket élve kibeleztek. Mintegy 20 ezer nőt, gyermekeket erőszakoltak meg a nyílt utcán, sőt, templomokban is. Az erőszakot gyakran csoportosan, a hozzátartozók szeme láttára követték el, majd ugyanerre kényszerítették a közvetlen családtagokat is. A nőket megcsonkították, majd brutálisan kivégezték. A várost kifosztották és számos épületet felgyújtottak.

Következmények

A nankingi mészárlás áldozatainak földi maradványai.

1937 decembere után a nyugati közvélemény a nankingi mészárláshoz hasonló események miatt élesen a japánok ellen fordult. 1938-ban visszarendelték Japánba Macui Ivane tábornokot. A hadseregtől leszerelt, és visszatért szülővárosába, ahol szentély építtetett a nankingi mészárlás áldozatainak emlékére, akik miatt állandó bűntudat gyötörte. Macui a mészárlás idején súlyosan beteg volt, és máig vitás kérdés, hogy ez mennyire hatott ki a csapatai feletti parancsnoklási képességére. 1948-ban a tokiói perben „nemzeti szégyennek” nevezte a történteket, később mégis, mint háborús főbűnöst felakasztották. Azonban ő volt az egyetlen olyan, akit a mészárlásért elítéltek. Így sok alacsonyabb rendfokozatban lévő, a mészárlás lebonyolításában aktívan részt vevő tisztet semmiféle retorzió nem ért.[1]

A nankingi események hatásai ma is érezhetőek. Kína és Japán közötti hűvös diplomácia kapcsolathoz nagyban hozzájárul, hogy a japán vezetés továbbra is bagatellizálja az eseményeket. Sőt, már megjelentek olyan politikai csoportok és törekvések, amelyek szerint a mészárlás meg se történt, az ott készült fotók hamisítványok. A japán történelem könyvben apró incidensként jellemzik, a közvélemény képtelen elfogadni, hogy japán katonák ilyen kegyetlenségben vettek részt. Iris Chang írónő túlélők emlékiratai alapján elkészítette a „The Rape of Nanking – The Forgotten Holocaust of World War II” (Nanking megerőszakolása – a második világháború elfeledett holokausztja) könyvét, amiből később film is készült.

Jegyzetek

  1. Ian Buruma, i. m. 108. o.

Források

Filmek, dokumentumfilmek a mészárlásról

További információk