Copf stílus

Nagyigmándi katolikus templom (részlet), építette Fellner Jakab

Katolikus templom copf stílusban Tatán, építette Fellner Jakab és Grossmann József

Az Egri líceum homlokzata copf stílusban, építette Fellner Jakab

A copf stílus (vagy egyszerűen csak copf, illetve klasszicizáló késő barokk) művészeti stílus volt Közép-Európában a 18. század utolsó évtizedeiben. A rokokó stílussal együtt a barokk késői ága, mintegy átmenet a barokk és a klasszicizmus között.

A név eredete

• A copf a német Zopfból ered és valami ósdit, elavultat, nagyképűt és unalmast jelent. A C. eredetileg hajfonatot jelentett, amint a középkori nők azt viselni szerették, később, a 18. század elején, a porosz katonai viseletbe vették át, míg a francia forradalom ennek a furcsa szokásnak véget nem vetett.
• Régebben magyarul is időnként "zopf" formában írták (például Kardos Gy.: A magyar barokk- és zopf-építészet rövid összefoglalása, 1952).
• A szó az oszlopfők és szemöldökpárkányok füzéres és a copfra mint hajviseletre emlékeztető díszítményeire utal. (füzérdísz)

Előzményei

A copf vagy paróka-stílus a játszi, cicomás, kicsinyes rokokó stílusra, a XIV. és XV. Lajos stílusára következett és bizonyos fenségest és komolyságot jelentett a könnyűvérű, ledérkedő rokokóval szemben. Franciaországban e stílus megfelelőjét XVI. Lajos királyról "Louis seize", magyarul XVI. Lajos-stílusként ismerik.

Az irodalomban

A copf-stílus ugyanazon korbeli irodalmi és művészeti termékeknél mutatkozik és rokonértelmű a paróka- vagy a barokk stílussal. A német irodalomban leginkább Gottschedet és a sziléziai iskolát lehet a copf stílus legjelentékenyebbjeinek tekinteni, akik ellen Lessing és utódai a klasszicitás újraélesztésével és nemzeti motívumok teremtésével a legélénkebben reagáltak. Franciaországban Voltaire törte meg úgy a rokokó-, mint a parókaizlést.

Nálunk a Bessenyei-korszak tulajdonképpen a copfhoz tartozik; felváltotta a modern kor, amely Kazinczy Ferenccel kezdődött.

Az építészetben

A copf épületek szakítanak a barokk mozgalmas, hullámzó formáival. Vonalvezetésük letisztult, áttekinthető. Mind alaprajzukban, mind pedig homlokzati kialakításukban egyszerűségre, világosságra törekednek. A templomok tornya nem, vagy csak alig lép ki a homlokzat síkjából. A szoborfülkék helyét átveszik a faltükrök és falmezők. A kastélyok esetében elmaradnak a sarokrizalitok, az épület megjelenését a timpanonnal koronázott 3- tengelyes középrizalit uralja. A stílus formakincse nagymértékben támaszkodik az antik építészetre. Jellemző a füzérdíszek, konzolok, köténydíszek, tárcsák, rozetták, triglifek, gutták, urnák és szögletes voluták alkalmazása. A nyílások egyenesen, kosárívben, félkörívben, vagy szegmensívben végződnek. Szemöldökpárkányuk általában az egyenes, timpanon és lunetta formákra, illetve ezek különböző változataira korlátozódik. A teret cseh-, vagy csehsüvegboltozat fedi.

Fennmaradt példái Magyarországon

• Fellner Jakab: (Érseki palota (Veszprém), Egri Líceum, 1765 – 1785)
• Franz Anton Hillebrandt munkái
• Püspöki palota, Székesfehérvár
• Veszprémi Vár tűztornya, (1809)
• Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
• Thaller József munkája (Pécsi templom 1802-1805)
• Hefele Menyhért: Szombathelyi székesegyház

Az iparművészetben

Legjelentősebbek a copf stílusú bútorok, amelyek napjainkig fent maradtak nemcsak a múzeumokban, hanem a magánlakásokban és a műkereskedelemben is.

Galéria

• 
  Nepomuki Szent János szobra a katolikus templom mellett (Bakonyszombathely)
• 
  Szent István templom, építette Fellner Jakab és Grossmann József (Pápa)

Lásd még

• Barokk
• Rokokó
• XVI. Lajos-stílus
• Empire

Források

• Művészeti kislexikon. Budapest : Corvina Kiadó, 2006. copf lásd 41. p. ISBN 963-13-5534-9
• Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.

Külső hivatkozások

• Copf stílusú bútorok