„Fájdalom” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: ckb:ئازار (ھەست) |
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: mr:वेदना |
||
56. sor: | 56. sor: | ||
[[lt:Skausmas]] |
[[lt:Skausmas]] |
||
[[lv:Sāpes]] |
[[lv:Sāpes]] |
||
[[mr:वेदना]] |
|||
[[ne:दुखाई]] |
[[ne:दुखाई]] |
||
[[nl:Pijn]] |
[[nl:Pijn]] |
A lap 2012. február 15., 02:09-kori változata
A fájdalom érzékelése egy komplex jelenség, amelyet befolyásol az egyén érzelmi állapota és korábbi tapasztalatai. A fájdalom olyan érzés, amely potenciális szöveti károsodásokkal járó sérülések veszélyére figyelmeztet, és arra készteti az egyént, hogy azt elkerülje, vagy megfelelően kezelje. A fájdalom két típusát különböztetjük meg: a gyors fájdalmat és a lassú fájdalmat.
A gyors és a lassú fájdalom jellemzői
A gyors fájdalmat mintegy 0.1 másodperccel érezzük meg a fájdalmat okozó behatás után; a lassú fájdalom 1 másodperccel vagy később érezhető a kiváltó inger után. A gyors fájdalmat a páciens úgy jellemzi, hogy az éles fájdalom, hirtelen fájdalom, vagy szúró fájdalom, olyan típusú, amelyet akkor érzünk, ha ujjunkat tűvel megszúrjuk. A gyors fájdalom majdnem csak a bőrre korlátozódik. A lassú fájdalmat égő fájdalomnak, kínzó fájdalomnak vagy lüktető fájdalomnak szokták jellemezni, és olyankor jelentkezik, ha már szövetkárosodás van, mint például tályog képződésénél vagy súlyos ízületi gyulladásban. A lassú fájdalom a test bármelyik szövetében jelentkezhet. A fájdalom minden típusának észlelése a szabad idegvégződéseken történik. A gyors fájdalmat mechanikai vagy hőmérsékleti ingerek váltják ki, míg a lassú fájdalmat kiválthatják mechanikai, hőmérsékleti és kémiai ingerek. Sokféle kémiai anyagot találtak a károsodott szövetek kivonataiban, amelyek ingerlik a szabad idegvégződéseket. A gyors fájdalmat vezető ingerületek közvetlenül a talamusz meghatározott sejtcsoportjához szállnak fel, majd következő neuronra átkapcsolódva az agykéreg hátsó központi tekervényében gyrus postcentralis; érző kérgi mező végződnek. A lassú fájdalmat közvetítő rostok nagy része a hálózatos állományban végződik, amely azután aktiválja az egész idegrendszert. Az agynak alsóbb területei azok, ahol a krónikus, émelyítő, gyötrő típusú fájdalmak az egyénben tudatosulnak. A zsigeri fájdalmakat a simaizmok görcsös összehúzódásai, feszülése, a zsigerek elégtelen vérellátása, gyulladása, sérülései stb. váltják ki. Jellemzőjük, hogy pontosan nem lokalizálhatók és az egyes szervekből típusos területekre sugároznak ki. A hasüregi szervek erős fájdalmainál felettük a hasizomzat erősen megfeszül (izomvédekezés).
Fájdalomcsillapítás
Az orvos feladata alapvetően az, hogy a fájdalom okát megtalálja, és a kóros állapot megszüntetésével a fájdalmat is megszüntesse. A pontos diagnózis megállapításáig a fájdalomcsillapítás általában tilos. Más a helyzet azokban az esetekben, amikor a fájdalmat kiváltó alapbetegség már ismert és a jelenlegi ismeretek alapján nem gyógyítható. Ilyenkor az orvos kötelessége, hogy hatékony fájdalomcsillapítással a beteg szenvedéseit csökkentse.
Lásd még
Források
- William F. Ganong: Az Orvosi Élettan Alapjai (Medicina 1990) ISBN 963-241-783-6
- Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5
- Richard S. Snell: Clinical Neuroanatomy (Lippincott Williams & Wilkins, Ed.6th 2006) Philadelphia, Baltimore, New York, London. ISBN 978-963-226-293-2