„Táhiridák” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. február 13., 18:26-kori változata

Arab

طاهريون

Tudományos átirat

Ṭāhiriyyūn

Fordítás

Táhiridák

A Táhiridák egy iráni származású emírdinasztia tagjai voltak a 9. században, 821 és 873 között. Uralmuk magterülete Horászán volt, de hozzá tartozott az összes kelet-iráni és közép-ázsiai tartomány is: Tabarisztán, Gorgán, Kúmisz, Szisztán és Transzoxánia is. Befolyásuk alá tartozott a területeikről származó és innen ellátott bagdadi központi hadsereg (horászáni gárda) és rendfenntartó alakulatok (surta), ami jelentős hatalmat adott a kezükbe. A szisztáni eredetű Szaffáridák buktatták meg őket. Központjuk először Merv, később Nisápur volt. Kulturális örökségük is igen jelentős: nevükhöz fűződik a perzsa nyelvű irodalom újjáélesztése.

Történetük

Táhir ibn Huszajn, a dinasztiaalapító egy horászáni nagyúr volt, aki hathatós segítséget nyújtott a Hárún ar-Rasíd rendelkezése értelmében keleti birodalomfelet igazgató, Mervben székelő al-Mamúnnak a bátyja, al-Amín kalifa ellenében. Bár 813-ban sikerült bevenni Bagdadot, és al-Mamún lett a kalifa, egészen 819-ig jobbnak látta nem elhagyni Horászán területét. Ezt követően 821-ben Táhirt, hű hívét hűsége fejében örökös horászáni helytartónak nevezte ki.

A pillanatnyilag hasznosnak tűnő rendelkezés hamarosan veszélyesnek bizonyult. Már maga Táhir függetlenítette magát a kalifátustól, ennek jeleként 822-ben elhagyatta a kalifa nevét a pénteki szentbeszédből (hutba). Mivel azonban hamar meghalt, a kalifa hozzájárult, hogy fia, Talha örökölje tisztségét. Talha és fivére, az őt 828-ban követő Abdalláh nagy szolgálatot tettek a birodalomnak különféle felkelések elleni harcaikkal – Abdalláh például oroszlánrészt vállalt a tabarisztáni Mázjár elleni háborúskodásban, melynek eredményeképpen területeit sajátjához csatolhatta.

Ettől eltekintve a központi kormányzat tisztában volt a dinasztia veszélyes túlhatalmával, ezért elsősorban a hadsereg irányítását próbálták meg kivenni a Táhiridák kezéből. Ennek kapcsán jött létre az elsősorban törökökből álló, korábbi központi seregtől független, könnyűlovas rabszolgahaderő, amelynek tisztjei nemsokára hasonló, sőt maradandóbb veszélyforrássá váltak, mint maguk a Táhiridák voltak.

Abdalláh fia, Táhir (845–862) még egyben tudta tartani birodalmát, nem így az ő gyermeke, Muhammad (862–873). A zajdita síita felkelők 864-ben elszakították Tabarisztánt, 867-ben pedig Szisztán kormányzója, a Szaffárida dinasztia alapítója, Jaakúb ibn al-Lajsz lázadt fel, meghódítva Herátot. Az utolsó táhirida emír hatalma mindinkább visszaszorult, végül 873-ben Nisápur, a székhelye is Ibn Lajsz kezére került.

A fogságból 876-ban szabadulva Muhammad Bagdadba került, ahol a bázis nélküli család még őrizte névleges hatalmát. 879-ben a tartomány hivatalosan is a Jaakúbot követő Amr ibn al-Lajsz emírsége lett. Az új horászáni helytartó elérte, hogy a Muhammad kiessen az uralkodó kegyeiből, helyette egy nagybátyját, Ubajd Alláh ibn Abdalláhot juttatta magas pozícióba.

Amikor 884-ben nyílt kenyértörésre került sor az udvar és a Szaffáridák között, Muhammad elnyerte Bagdad kormányzásának lehetőségét, sőt névlegesen Horászánét is. Ez utóbbit azonban sosem volt módja valóssá tenni. 890 körül bekövetkezett halálával a Táhiridák elvesztették korábbi befolyásuk utolsó maradékait is.

A transzoxániai Számánidák a Táhiridák fontos kereskedelmi utakat ellenőrző klienseiként emelkedtek fel, és később ők buktatták meg a Szaffáridákat.

Kulturális hagyatékuk

A Táhiridák iráni udvara volt az immár iszlamizált perzsa kultúra újjáéledésének első központja. A pehlevit ekkor kezdték el először arab betűkkel átírni, és innen indult ki az arab kulturális dominancia elleni irodalmi mozgalom, az ún. suúbijja – igaz, a perzsa reneszánsz központja a Számánidák transzoxániai birodalma volt.

Uralkodók

Táhir ibn Huszajn (821-822)
Talhá ibn Táhir (822-828)
Abdalláh ibn Táhir (828-845)
(II.) Táhir ibn Abdalláh (845-862)
Muhammad ibn Táhir al-Hurászání (862-873)

Irodalom

The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.

Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 {{arabkifejezés|طاهريون|Ṭāhiriyyūn|Táhiridák}}
-A '''Táhiridák''' egy [[irán]]i származású [[emír]]dinasztia tagjai voltak a [[9. század]]ban, [[821]] és [[873]] között. Uralmuk magterülete [[Hurászán]] volt, de hozzá tartozott [[Transzoxánia]], [[Fergána]], [[Herát]] vidéke, befolyásuk alá tartoztak az innen származó és innen ellátott [[bagdad]]i központi hadsereg ([[hurászáni gárda]]) és rendfenntartó alakulatok ([[surta]]), ami jelentős hatalmat adott a kezükbe. A [[Szaffáridák]] buktatták meg őket. Központjuk először [[Merv]], később [[Nisápur]] volt. Kulturális örökségük is igen jelentős: nevükhöz fűződik a [[perzsa nyelv]]ű irodalom újjáélesztése.
+A '''Táhiridák''' egy [[irán]]i származású [[emír]]dinasztia tagjai voltak a [[9. század]]ban, [[821]] és [[873]] között. Uralmuk magterülete [[Horászán]] volt, de hozzá tartozott az összes kelet-iráni és közép-ázsiai tartomány is: [[Tabarisztán]], [[Gorgán (tartomány)|Gorgán]], [[Kúmisz]], [[Szisztán]] és [[Transzoxánia]] is. Befolyásuk alá tartozott a területeikről származó és innen ellátott [[bagdad]]i központi hadsereg ([[horászáni gárda]]) és rendfenntartó alakulatok ([[surta]]), ami jelentős hatalmat adott a kezükbe. A szisztáni eredetű [[Szaffáridák]] buktatták meg őket. Központjuk először [[Merv]], később [[Nisápur]] volt. Kulturális örökségük is igen jelentős: nevükhöz fűződik a [[perzsa nyelv]]ű irodalom újjáélesztése.
 == Történetük ==
-[[Táhir ibn Huszajn]], a dinasztiaalapító egy horászáni nagyúr volt, aki hathatós segítséget nyújtott a Hárún ar-Rasíd rendelkezése értelmében keleti birodalomfelet igazgató, Mervben székelő [[al-Mamún]]nak a bátyja, [[al-Amín]] kalifa ellenében. Bár 813-ban sikerült bevenni Bagdadot, és al-Mamún lett a kalifa, egészen [[819]]-ig jobbnak látta nem elhagyni Hurászán területét. Ezt követően [[821]]-ben Táhirt, hű hívét hűsége fejében örökös hurászáni helytartónak nevezte ki.
+[[Táhir ibn Huszajn]], a dinasztiaalapító egy horászáni nagyúr volt, aki hathatós segítséget nyújtott a [[Hárún ar-Rasíd]] rendelkezése értelmében keleti birodalomfelet igazgató, Mervben székelő [[al-Mamún]]nak a bátyja, [[al-Amín kalifa|al-Amín]] kalifa ellenében. Bár 813-ban sikerült bevenni Bagdadot, és al-Mamún lett a kalifa, egészen [[819]]-ig jobbnak látta nem elhagyni Horászán területét. Ezt követően [[821]]-ben Táhirt, hű hívét hűsége fejében örökös horászáni helytartónak nevezte ki.
-A pillanatnyilag hasznosnak tűnő rendelkezés hamarosan veszélyesnek bizonyult. Már maga Táhir függetlenítette magát a kalifátustól, ennek jeleként 822-ben elhagyatta a nevét a pénteki szentbeszédből ([[hutba]]). Mivel azonban hamar meghalt, a kalifa hozzájárult, hogy fia, [[Talhá ibn Táhir|Talhá]] örökölje tisztségét. Talhá és fivére, az őt [[828]]-ban követő [[Abdalláh ibn Táhir|Abdalláh]] nagy szolgálatot tettek a birodalomnak különféle felkelések elleni harcaikkal – Abdalláh például oroszlánrészt vállalt a [[tabarisztán]]i [[Mázjár]] elleni háborúskodásban, melynek eredményeképpen területeit sajátjához csatolhatta.
+A pillanatnyilag hasznosnak tűnő rendelkezés hamarosan veszélyesnek bizonyult. Már maga Táhir függetlenítette magát a kalifátustól, ennek jeleként [[822]]-ben elhagyatta a kalifa nevét a pénteki szentbeszédből ([[hutba]]). Mivel azonban hamar meghalt, a kalifa hozzájárult, hogy fia, [[Talha ibn Táhir|Talha]] örökölje tisztségét. Talha és fivére, az őt [[828]]-ban követő [[Abdalláh ibn Táhir|Abdalláh]] nagy szolgálatot tettek a birodalomnak különféle felkelések elleni harcaikkal – Abdalláh például oroszlánrészt vállalt a [[tabarisztán]]i [[Mázjár]] elleni háborúskodásban, melynek eredményeképpen területeit sajátjához csatolhatta.
 Ettől eltekintve a központi kormányzat tisztában volt a dinasztia veszélyes túlhatalmával, ezért elsősorban a hadsereg irányítását próbálták meg kivenni a Táhiridák kezéből. Ennek kapcsán jött létre az elsősorban törökökből álló, korábbi központi seregtől független, könnyűlovas rabszolgahaderő, amelynek tisztjei nemsokára hasonló, sőt maradandóbb veszélyforrássá váltak, mint maguk a Táhiridák voltak.
-Abdalláh fia, [[Táhir ibn Abdalláh|Táhir]] ([[845]]–[[862]]) még egyben tudta tartani birodalmát, nem így az ő gyermeke, [[Muhammad ibn Táhir|Muhammad]] ([[862]]–[[873]]). A zajdita síita felkelők [[864]]-ben elszakították Tabarisztánt, [[867]]-ben pedig [[Szisztán]] kormányzója, a Szaffárida dinasztia alapítója, [[Jakúb ibn al-Lajsz]] lázadt fel, meghódítva Herátot. Az utolsó Táhirida emír hatalma mindinkább visszaszorult, végül [[873]]-ben Nisápur, a székhelye is Ibn Lajsz kezére került.
+Abdalláh fia, [[Táhir ibn Abdalláh|Táhir]] ([[845]]–[[862]]) még egyben tudta tartani birodalmát, nem így az ő gyermeke, [[Muhammad ibn Táhir|Muhammad]] ([[862]]–[[873]]). A zajdita síita felkelők [[864]]-ben elszakították Tabarisztánt, [[867]]-ben pedig [[Szisztán]] kormányzója, a Szaffárida dinasztia alapítója, [[Jaakúb ibn al-Lajsz]] lázadt fel, meghódítva [[Herát]]ot. Az utolsó táhirida emír hatalma mindinkább visszaszorult, végül [[873]]-ben Nisápur, a székhelye is Ibn Lajsz kezére került.
-A fogságból [[876]]-ban szabadulva Muhammad Bagdadba került, ahol a bázis nélküli család még őrizte névleges hatalmát. [[879]]-ben a tartomány hivatalosan is a Jakúbot követő [[Amr ibn al-Lajsz]] emírsége lett. Az új hurászáni helytartó elérte, hogy a Muhammad kiessen az uralkodó kegyeiből, helyette egy nagybátyját, Ubajd Alláh ibn Abdalláhot juttatta magas pozícióba.
+A fogságból [[876]]-ban szabadulva Muhammad Bagdadba került, ahol a bázis nélküli család még őrizte névleges hatalmát. [[879]]-ben a tartomány hivatalosan is a Jaakúbot követő [[Amr ibn al-Lajsz]] emírsége lett. Az új horászáni helytartó elérte, hogy a Muhammad kiessen az uralkodó kegyeiből, helyette egy nagybátyját, Ubajd Alláh ibn Abdalláhot juttatta magas pozícióba.
-Amikor [[884]]-ben nyílt kenyértörésre került sor az udvar és a Szaffáridák között, Muhammad elnyerte Bagdad kormányzásának lehetőségét, sőt névlegesen Hurászánét is. Ez utóbbit azonban sosem volt módja valóssá tenni. 890 körül bekövetkezett halálával a Táhiridák elvesztették korábbi befolyásuk utolsó maradékait is.
+Amikor [[884]]-ben nyílt kenyértörésre került sor az udvar és a Szaffáridák között, Muhammad elnyerte Bagdad kormányzásának lehetőségét, sőt névlegesen Horászánét is. Ez utóbbit azonban sosem volt módja valóssá tenni. 890 körül bekövetkezett halálával a Táhiridák elvesztették korábbi befolyásuk utolsó maradékait is.
 A transzoxániai [[Számánidák]] a Táhiridák fontos kereskedelmi utakat ellenőrző klienseiként emelkedtek fel, és később ők buktatták meg a Szaffáridákat.
@@ 21. sor: / 21. sor: @@
 A Táhiridák iráni udvara volt az immár [[iszlám|iszlamizált]] perzsa kultúra újjáéledésének első központja. A [[pehlevi nyelv|pehlevit]] ekkor kezdték el először [[arab ábécé|arab betűkkel]] átírni, és innen indult ki az arab kulturális dominancia elleni [[irodalom|irodalmi]] mozgalom, az ún. [[suúbijja]] – igaz, a perzsa reneszánsz központja a [[Számánidák]] transzoxániai birodalma volt.
 == Uralkodók ==
 * Táhir ibn Huszajn (821-822)