„III. János pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Ez langobárdolatlanság! Kézi botszerkesztés, lásd Wikipédia:Kocsmafal (helyesírás)#Langobárd kontra longobárd és ]]WP:BÜ]] |
||
| 21. sor: | 21. sor: | ||
Az [[Alpok]] vonulatain felsorakozó [[longobárdok|longobárd]] hadak hatására is ''János''nak sikerült elérnie, hogy a [[milánó]]i és ''aquileia''i egyháztartomány feladja a skizmát, és ismét csatlakozzon Rómához. |
Az [[Alpok]] vonulatain felsorakozó [[longobárdok|longobárd]] hadak hatására is ''János''nak sikerült elérnie, hogy a [[milánó]]i és ''aquileia''i egyháztartomány feladja a skizmát, és ismét csatlakozzon Rómához. |
||
''János'' legfontosabb tettei a nagy tábornokhoz, ''Narses''hoz kötődnek. A [[konstantinápoly]]i udvar intrikái ugyanis azzal vádolták meg a nemes tábornokot, hogy felségárulást követett el. Ez azt jelentette, hogy az egyetlen harcképes hadvezérnek el kellett hagynia Itáliát. Ez a hír eljutott a longobárdok táborába is, így hadaik élén betörtek Itáliába. ''János'' felismerve a veszélyt könyörgött Narsesnak, hogy ne hagyja el Rómát, mert elpusztul. A hadvezér meghallgatta a pápát, és visszatért a városba. De a császári párt hamarosan ellenük hergelte a város lakóit, így Narsesnek és ''János''nak is menekülnie kellett a városból. ''János'' a Via Appia menti ''Praetextatus'' katakombában húzta meg magát. Több hónapig lakott itt, és innen irányította higgadtan az egyház jótékonykodó, segítő munkáját. Ekkor mondták rá először, hogy egy olyan pápa ül a trónon, aki egy összeomló világban is megtalálja a módját a segítségnek. A pápa csak [[572]] táján költözött vissza a [[Laterán]]ba. A katakombákat pedig annyira megszerette, hogy többet is felújíttatott és szent tárgyakat vitetett oltárukra. A háború elültével a |
''János'' legfontosabb tettei a nagy tábornokhoz, ''Narses''hoz kötődnek. A [[konstantinápoly]]i udvar intrikái ugyanis azzal vádolták meg a nemes tábornokot, hogy felségárulást követett el. Ez azt jelentette, hogy az egyetlen harcképes hadvezérnek el kellett hagynia Itáliát. Ez a hír eljutott a longobárdok táborába is, így hadaik élén betörtek Itáliába. ''János'' felismerve a veszélyt könyörgött Narsesnak, hogy ne hagyja el Rómát, mert elpusztul. A hadvezér meghallgatta a pápát, és visszatért a városba. De a császári párt hamarosan ellenük hergelte a város lakóit, így Narsesnek és ''János''nak is menekülnie kellett a városból. ''János'' a Via Appia menti ''Praetextatus'' katakombában húzta meg magát. Több hónapig lakott itt, és innen irányította higgadtan az egyház jótékonykodó, segítő munkáját. Ekkor mondták rá először, hogy egy olyan pápa ül a trónon, aki egy összeomló világban is megtalálja a módját a segítségnek. A pápa csak [[572]] táján költözött vissza a [[Laterán]]ba. A katakombákat pedig annyira megszerette, hogy többet is felújíttatott és szent tárgyakat vitetett oltárukra. A háború elültével a longobárdok szinte körbezárták Rómát. Megalakult a trienti, friauli, beneventói és spalatói hercegség, amelyeknek élén az új uralkodók álltak. Ebben a még mindig bizonytalan helyzetben halt meg ''III. János'' [[574]]. [[július 13.|július 13-án]]. Hamvait a [[Szent Péter Bazilika]] őrzi. |
||
==Források== |
==Források== |
||
A lap 2012. február 3., 19:38-kori változata
| III. János pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
 | |||||
| Született | 520 k., Róma Róma | ||||
| Megválasztása | 561. július 17. | ||||
| Pontifikátusának vége | 574. július 13. | ||||
| Elhunyt | 574. július 13. (53-54 évesen) Róma | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. János pápa témájú médiaállományokat. | |||||
III. János volt a 61. pápa Szent Péter nyomdokain. 13 éves pontifikátusáról alig maradt fenn valamilyen dokumentum. Ennek valószínűleg köze lehet a történelmi felforduláshoz is, amely III. János uralkodásának legfőbb vonásait adta meg. Nagylelkű és segítőkész pápának tartották, aki elsődleges feladatának tartotta a nép jólétét.
Rómában született az előkelő Catelinus családban. Apját Anastasiusnak hívták, és a Rómában sokat jelentő illustris rangot viselte. Miután elődje meghalt, majdnem öt hónapot kellett várni, mire felszentelhették, ugyanis a választás eredményét előbb jóvá kellett hagyatni a bizánci császári udvarral. Így végül 561. július 17-én szentelték fel Róma püspökének.
567-ben a Lyon-i zsinaton két püspököt, Saloniust, Embrun püspökét, és Sagittariust, Gap püspökét elítélték, mert jogtalanul kerültek méltóságukhoz. A két püspök fellebbezett Jánoshoz, és Guntram, burgund király közbenjárására sikerült elnyerni ártatlanságukat.
Az Alpok vonulatain felsorakozó longobárd hadak hatására is Jánosnak sikerült elérnie, hogy a milánói és aquileiai egyháztartomány feladja a skizmát, és ismét csatlakozzon Rómához.
János legfontosabb tettei a nagy tábornokhoz, Narseshoz kötődnek. A konstantinápolyi udvar intrikái ugyanis azzal vádolták meg a nemes tábornokot, hogy felségárulást követett el. Ez azt jelentette, hogy az egyetlen harcképes hadvezérnek el kellett hagynia Itáliát. Ez a hír eljutott a longobárdok táborába is, így hadaik élén betörtek Itáliába. János felismerve a veszélyt könyörgött Narsesnak, hogy ne hagyja el Rómát, mert elpusztul. A hadvezér meghallgatta a pápát, és visszatért a városba. De a császári párt hamarosan ellenük hergelte a város lakóit, így Narsesnek és Jánosnak is menekülnie kellett a városból. János a Via Appia menti Praetextatus katakombában húzta meg magát. Több hónapig lakott itt, és innen irányította higgadtan az egyház jótékonykodó, segítő munkáját. Ekkor mondták rá először, hogy egy olyan pápa ül a trónon, aki egy összeomló világban is megtalálja a módját a segítségnek. A pápa csak 572 táján költözött vissza a Lateránba. A katakombákat pedig annyira megszerette, hogy többet is felújíttatott és szent tárgyakat vitetett oltárukra. A háború elültével a longobárdok szinte körbezárták Rómát. Megalakult a trienti, friauli, beneventói és spalatói hercegség, amelyeknek élén az új uralkodók álltak. Ebben a még mindig bizonytalan helyzetben halt meg III. János 574. július 13-án. Hamvait a Szent Péter Bazilika őrzi.
Források
- Catholic Encyclopedia
- Enciclopedia Italiana
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. ISBN 963-9257-02-8
- Gergely Jenő: A pápaság története
| Előző pápa: I. Pelagius |
|
Következő pápa: I. Benedek |
