Trisztán és Izolda (opera)

A Trisztán és Izolda (németül Tristan und Isolde) Richard Wagner egyik háromfelvonásos operája. Librettóját a zeneszerző írta Gottfried von Straßburg versregénye alapján. Ősbemutatójára 1865. június 10-én került sor a müncheni Königliches Hof- und Nationaltheaterben. Magyarországon 1901. november 28-án mutatták be a budapesti operaházban.

Története

Wagner 1840-ben, Hermann Kurz [1813-1873] modern átdolgozásában olvasta először Gottfried von Strassburg Tristan-ját, de csak 1856-ban, a Siegfried komponálásának megszakításakor kezdett foglalkozni operává történő feldolgozásával. Elhatározását három hatás motiválta. Egy közelebb érezte magát Schopenhauer filozófiájához, melynek lényege a világ okszerűségén felülemelkedő valóság. Másodsorban ekkor ismerkedett meg és szeretett bele Mathilde Wesendonckba, barátja és kiadója feleségébe. A harmadik ösztönző ok a Ring-tetralógia előadhatóságával kapcsolatos aggodalma volt, ami könnyen előadható, egyestés opera megírására ösztönözte.

A szövegkönyv 1857 augusztusának végére készült el, az utolsó korrekciókra Zürichben került sor. A komponálás ez év decemberében, ugyancsak a svájci városban kezdődött, majd a második felvonás elkészítésével 1858-59-ben Velencében folytatódott, végül a harmadik felvonás partitúrájának lezárásával 1859. augusztus 9-én, Luzernben fejeződött be. A bemutatóra azonban várni kellett. Több színháznál is próbálkozott, de mindenhol visszautasításra talált. Végül II. Lajos bajor király közbenjárásával Münchenben mutatták be 1865. június 10-én. A közönség és a sajtó, a zenekritikusok vegyes érzelmekkel fogadták. A korabeli tudósítások nagy sikert emlegetnek, de mindössze háromszor adták elő. Közel egy évtized múlva indult el az opera diadalútjára. Előbb Weimarban, majd Berlin, utána pedig Németország és Európa összes vezető operaházában színre vitték. Napjainkban a speciális előadói igények, valamint a hossza (négy és fél óra) miatt ritkábban játsszák.

Szereplők

Ludwig és Malwine Schnorr von Carolsfeld a főszerepekben az 1865-ös bemutatón

Szereplő	Hangfekvés
Trisztán	tenor
Izolda	szoprán
Marke király	basszus
Kurwenal	bariton
Melot	tenor
Brangäne	mezzoszoprán
Pásztor	tenor
Kormányos	bariton
Fiatal hajós hangja	tenor
Matrózok, lovagok, udvaroncok.

Cselekménye

Trisztán és Izolda (Hughes Merle festménye)

Helyszín: Írország, Cornwall, Bretagne

Idő: a középkorban

A mű előtörténete

Trisztán - Marké király unokaöccse - árva gyerekként látta meg a napvilágot. Apja, Riwalin, Lyonesse királya, még születése előtt meghalt, anyja, Blanchefleur, Marke király húga haldokolva adott neki életet. Kurwenal, Riwalin egykori fegyverhordozója felügyeletével nagybátyja udvarában, Cornwall királyságban nevelkedett és hamar kitűnt bátorságával, fegyverforgató tudományával. Amikor az ír sereg a nagyobb adó fizetését megtagadó Marke király ellen indult, pártfogója védelmezésére Trisztán is hadba szállt. Megölte az ellenség legvitézebb katonáját, Moroldot, Izolda vőlegényét, de maga is megsebesült. Ellenfele kardját ugyanis Izolda lassan ölő méreggel itatta át, amely nem gyógyuló, fájdalmas sebet okozott. Mivel tudomására jutott, hogy sérülésére csak az ír királylány, Izolda ismeri a gyógyírt, álnéven, magát Tantrisznak mondva, hozzá utazott. Az ír udvarban értesült arról, hogy annak oltalmába helyezte magát, aki megölt ellenfele jegyese volt. Izolda meggyógyította, egy alkalommal azonban sikerült megkaparintania Tantrisz kardját és azon felfedezte penge egy darabjának hiányát, pontosan akkora vasdarabét, amilyent a megölt Morold fejében talált. Ekkor Tantrisz és Trisztán azonosságáról meggyőződve, bosszúfogadalmának megfelelően felemelte a kardot, hogy lesújtson a lábadozóra. Amikor azonban az egyetlen mozdulattal sem védekező hős szemébe nézett, egy csapásra beleszeretett. Karja elerőtlenedett és leengedte a fegyvert. Trisztán időközben felerősödött és hazatért. A két ország ezalatt új megállapodást kötött, amely értelmében Izolda Marke király felesége lesz. Trisztán kapta a feladatot, hogy követként az ír udvarba menjen és Izoldát Cornwallba vigye.

Első felvonás

Helyszín: Trisztán hajóján

Izoldát szerelmi bánat gyötri. Úgy érzi, Trisztán elárulta, hiszen nem magának, hanem egy általa nem is ismert királynak, egy egykori gyűlölt ellenfélnek viszi őt feleségül. Bizalmasát, Brangänét kéri, vigye a férfit hozzá, de Trisztán – akiben szintén szerelem támadt az asszony iránt – udvariasan elutasítja kérését. Megfogadta ugyanis, hogy az út során nem beszél Izoldával, csak hűséges kísérőként, biztonságát óvó lovagként áll mellette. Brangäne emlékezteti Izoldát anyja varázstudományára és azokra a varázsitalokra, amelyeket magukkal hoztak és egy ládikában őriznek. Amikor aztán Kurwenal felkeresi Izoldát, hogy készülődjön, mert rövidesen kikötnek és a parton várja jövendőbelije, az asszony hűvösen azt válaszolja, hogy addig nem lép Cornwall földjére, míg Trisztán meg nem követi Morold megöléséért. Ezután utasítja Brangänét, vegye ki a ládikából a szent halálitalt és töltse egy serlegbe. Az a szándéka, hogy mindketten igyanak a békeserlegből, így ő megmenekül a szégyentől, hogy legyőzőjük asszonya legyen, Morold gyilkosa pedig elnyeri méltó büntetését. A hajó horgonyt vet és Trisztán Izolda kérésének megfelelően megjelenik lakrészében. Az asszony felelősségre vonja hűvös, visszautasító magatartásáért, majd, békülékenységet színlelve azt javasolja, igyanak a békepohárból, így Tisztán azt mondhatja majd urának, hogy jövendőbelijével, akinek egykori vőlegényét megölte, békét kötöttek. A lovag, miután Izolda is így tett, iszik a pohárból. Brangäne azonban méreg helyett bájitalt töltött a pohárba, így a halál helyett forró szerelem támad szívükben.

Második felvonás

Trisztán és Izolda (Edmund Blair Leighton festménye)

Helyszín: Kertrészlet Izolda szobája előtt, Marke király várában, Cornwallban

A király és udvartartása vadászatra indul. Izolda titokban megegyezett Trisztánnal: éjjel, fáklyája eloltásával ad jelt számára, hogy várja. Brangänét kétségek gyötrik. Úgy gondolja, e szokatlan, kései órán rendezett vadászat csak álca, a gyanakvó király kelepcéje. Trisztán ellenfelei, köztük egykori barátja, Melot, alig várják, hogy a gyorsan magas rangba emelkedett hőst beárulhassák uruknál. A királylány azonban nem hisz szavainak és utasítást ad a fáklya eloltására. A hűséges Brangäne most már átkozza magát meggondolatlan tettét, a két ital szándékos összecseréléséért, félti asszonyát. A két szerelmes mindezzel mit sem törődik. Önfeledten fonódnak egymás karjaiba, észre sem veszik, hogy hajnalodik. Kurwenal rohan be hozzájuk, hogy figyelmeztesse a lovagot a veszélyre, de későn érkezik. A diadalittas Melot vezetésével megjelenik Marke király. Az uralkodó őszintén megdöbben a látottakon: trónját és országa megmaradását a lovagnak köszönheti, aki most mégis rútul elárulta őt. Trisztán nem tud magyarázatot adni a királynak, hozzátéve, ha tudna is, azt az uralkodó úgysem értené meg. Csendesen búcsúzik az élettől, már egy másik létbe készülve, ahol boldogan egyesülhet majd választottjával. Izoldához fordul kérve, kövesse őt. A királylány is elkívánkozik. Cornwall idegen ország a számára, Trisztán volt az egyetlen, aki idekötötte. Egy csókot váltanak, majd Trisztán Melothoz fordul. Fejére olvassa, hogy irigység és féltékenység késztette az ellene fordulásra, s hogy kész vele párbajt vívni. Melot erre kardot ránt, és mély sebet ejt egykori barátján. Trisztán ájultan hull a földre.

Harmadik felvonás

Helyszín: Trisztán vára Careolban, Bretagne-ban

A hűséges Kurwenal Careol várába hozta a súlyosan sérült lovagot. Eszébe jut, hogy Izolda egyszer már meggyógyította gazdáját, abban reménykedik, hogy ez most is sikerülnie fog. Megkéri ezért a közelben tartózkodó pásztort, figyelje a tengert és dudájával adjon jelt, ha hajót lát felbukkanni. A lassan magához térő Trisztánt újabb és újabb lázroham, delírium fogja el. Vízióiban újraéli Izolda megismerése és kitörő szerelmük történetét. Közben felötlik előtte a szeretett lány képe, amint magához hívja. Egy újabb látomás a varázsital képét vetíti föl, amelyet most átokkal illet, mert olyan tüzet támasztott benne, ami halni sem engedi. Egyszer csak felhangzik a pásztor jeladása, Izolda hajója megérkezett. Kurwenal minden könyörgése ellenére Trisztán letépi kötéseit és szinte önkívületben, vérző testtel siet kedvese fogadására. Amint az asszony karjaiba zárja, nevével ajkán, a hős örökre lehunyja szemeit. A pásztor újabb jelt ad, egy második hajó is közeledik. Kurwenal látván, hogy Marke király hajója az, attól tartva, hogy a király bosszút állni érkezik, fegyverbe szólítja embereit. A partra szállók közül elsőként Brangäne siet elő. Elmondja, hogy mindenről őszintén beszámolt a királynak. Ő volt az, aki asszonya utasítását megszegve méreg helyett bájitalt töltött a pohárba, s ennek hatása alatt vesztette el a két szerelmes önuralmát. A király azért jön most, hogy kihirdesse: megbocsát Trisztánnak és Izolda is a felesége lehet. Kurwenal azonban gazdája halála feletti haragjában megöli Melot-t, majd a királyra támad. Marke emberei azonban körbefogják és megölik. A király megrendülten lép Trisztán elé, de az már nem hallhatja egykori kedves, leghűségesebb barátjaként hangzó szólítását. Izolda lép elő. Már mindenről értesült Brangänétól. Számára Trisztán nem halt meg, csak egy másik világban él tovább. Átszellemülten énekli a szerelmi halál melódiáját, majd mámoros extázisban Trisztán holttestére zuhan.

Híres zeneművek

• Westwärts schweift der Blick - a fiatal hajós dala (első felvonás)
• Wie lachend sie mir Lieder singen - Izolda elbeszélése (első felvonás)
• Nicht Hörnerschall tönt so hold - Izolda és Brangäne jelenete (első felvonás)
• O sink’ hernieder, Nacht der Liebe - Izolda és Trisztán szerelmi kettőse (második felvonás)
• Einsam wachend in der Nacht - Brangäne intelem (második felvonás)
• Tatest du’s wirklich? Wähnst du das? - Marke király monológja (második felvonás)
• Wohin nun Tristan scheidet - Trisztán monológja (második felvonás)
• Wie sie selig, heher und milde - Trisztán látomása (harmadik felvonás)
• Mild und leise, wie er lächelt - Izolda szerelmi halála (harmadik felvonás)

Felhasznált irodalom

• Rappl, Erich: Wagner operakalauz, Zeneműkiadó, Budapest, 1976 ISBN 963-330-133-5
• Till Géza: Opera, Zeneműkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-330-564-0
• Winkler Gábor: Barangolás az operák világában, Tudomány Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-8194-41-3

Külső hivatkozások

Olvasónapló – Richard Wagner:Lohengrin