Thúry József

Thury József (Makád, 1861. december 25. – Szabadka, 1906. május 22.) magyar nyelvész, turkológus.

Élete és munkássága

Egyszerű, református, gazdálkodó családból származott. Gimnáziumait Kunszentmiklóson és Budapesten végezte. Leginkább a magyar őstörténet és a török nyelv érdekelte, ezért jelentkezett 1880-ban és végül került a pesti egyetemre. Vámbéry Ármin tanítványa volt a budapesti egyetemen. 1884-ben törökországi tanulmányúton járt. 1884-ben a budapesti Kereskedelmi Akadémián török nyelvet tanított. 1887-ben a nagykőrösi, 1888-tól a kiskunhalasi református gimnázium tanára. Magyar nyelvet és latint tanított. 1899-1905 között az iskolai könyvtár könyvtárosa lett. 1903-tól az MTA levelező tagja volt. A magyar-török nyelvrokonság, a magyar őstörténet, az oszmán-török történetírás, az irodalomtörténet és a török nyelvtörténet területén kutatott. 1906-ban kinevezték a budapesti egyetem tanárává. Sírja a kiskunhalasi régi református temetőben található meg.

Főbb művei, fordításai

• A kasztamuni-i török nyelvjárás (1885)
• Török történetírók. Török-magyar kori történelmi emlékek. (1893-96) (fordítás)
• A Zrinyiász (1894)
• A székelyek eredete (1898)
• Csagatáj szótár (1903)
• A közép-ázsiai török irodalom (1904)
• Szelaniki Musztafa leírása Szigetvár ostromáról (reprint: 1979) (fordítás)
• Török hadak Magyarországon, 1526-1566 : Kortárs török történetírók naplórészletei (reprint: 1985) (fordítás)
• A magyarok eredete, őshazája és vándorlása (reprint: 1988)

Emléke

Nevét Kiskunhalason alapítvány, könyvtár, kopjafa őrzi.

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 445. o. ISBN 963-9257-17-6