„Bartolomeu Dias” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: eu:Bartolomeu Dias |
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: ms:Bartolomeu Dias |
||
| 70. sor: | 70. sor: | ||
[[ml:ബർത്തലോമിയോ ഡയസ്]] |
[[ml:ബർത്തലോമിയോ ഡയസ്]] |
||
[[mr:बार्तुलुम्यू दियास]] |
[[mr:बार्तुलुम्यू दियास]] |
||
[[ms:Bartolomeu Dias]] |
|||
[[mwl:Bartolomeu Dias]] |
[[mwl:Bartolomeu Dias]] |
||
[[nl:Bartolomeu Dias]] |
[[nl:Bartolomeu Dias]] |
||
A lap 2012. január 26., 12:10-kori változata
Bartolomeu Dias (helyenként Bartolomeu Diaz) (Algarve, 1450 körül – a Jóreménység-fokától délre, 1500. május 29.) egy portugál hajós és felfedező volt, aki elsőként kerülte meg Afrika legdélebbi csücskét – a Jóreménység-fokát – 1487-88-ban.
Élete
A felfedezőútja előtti élete ismeretlen. Valószínűleg Tengerész Henrik egyik kormányosának a leszármazottja volt.
Felfedezőútja
A 15. század elején a portugál Tengerész Henrik felfedezte Afrika nyugati partjait.
1487-ben II. János Bartolomeu Diazt választotta, hogy felfedezőútra induljon Afrika legdélebbi csücskéhez, majd megtalálja az onnan az Indiai-óceánhoz vezető tengeri utat. Diaz valószínűleg augusztus végén indult útnak egy flottával, amely három hajóból állt.
A flotta három hajóval indult útnak, két 50 t-s karavellával és egy tartalék hajóval. Zászlóshajójának – a Săo Cristóvăonak – kapitánya maga Diaz, kormányosa Pêro de Alenquer volt. A flotta második karavellájának – a São Pantaleãonak – a parancsnoka Pêro de Alenquer, míg a kormányosa Alvaro Martins volt. A harmadik hajó (ellátóhajó) parancsnoka Diaz testvére Diogo, míg a kormányos João de Santiago volt.
Diaz hat európai ruhába öltöztetett kongóit vitt magával a hajón, akiknek az volt a feladatuk – miután az afrikai partok mentén kirakták őket – hogy elmagyarázzák a bennszülötteknek, milyen terményeket követelnek tőlük.
A flotta Afrika nyugati partjainál haladt, december 8-án elérte a mai Namíbiában található Walvis Bayt, a portugálok által akkor ismert legdélibb pontot. Az ellátóhajót Diaz biztonsági okokból a Bálna-öbölnél hagyta, de előtte a Kongó-torkolatnál kirakta az utolsó afrikait. A Bálna-öböltől dél felé haladt tovább, elérte a mai Spencer Bayt, majd a Lüderitzi-öblöt.
A további út során mindkét karavellát az erős északi szél és a vihar – a Jóreménység-fokát megkerülve – dél felé vitte. Diaz napokig úgy hajózott, hogy nem is látta a szárazföldet, tehát fel sem tűnt neki, hogy megkerülte a Jóreménység-fokát. A következő vidéket ahova Diaz jutott Szent Balázs-öbölnek keresztelte, amelynek a mai neve Mossel Bay. Kelet felé hajózott tovább a flotta és a mai Algoa-öbölhöz jutottak. A legénység nem akart továbbhajózni, de ennek ellenére megegyeztek, hogy még néhány napig keleti irányba haladnak tovább, így eljutottak a mai Groote-folyóig. Ekkor tudatosult Diazban, hogy az 1470-es évek óta keresett utat megtalálta és az Indiába vezető út szabad.
A legénység skorbutot kapott, így Diaz elindult visszafelé.
A visszaúton a Bálna-öbölnél Diaz találkozott ellátóhajójával, amelyen már csak négy ember élt. Rövid ideig, friss ivóvíz felvétele céljából megállt az angolai partoknál, valamint a São Tomé és Príncipe szigeteknél, majd több mint 16 hónap után, 1488 decemberének végén ismét befutott Lisszabonba.
Források
- A nagy felfedezések atlasza (Officina Nova Könyvek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998) ISBN 963-548-789-4
- A világ 100 híres felfedezője (Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2004) ISBN 963-368-780-2
