„Schönvisner István” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Eperjes –> Eperjes (Szlovákia) |
a sabaria |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Schönwisner István'''; Schönwiesner, Schoenvisner ([[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]], [[1738]]. [[december 15.]] – [[Nagyvárad]], [[1818]]. [[szeptember 26.]]) régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok. |
'''Schönwisner István'''; Schönwiesner, Schoenvisner ([[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]], [[1738]]. [[december 15.]] – [[Nagyvárad]], [[1818]]. [[szeptember 26.]]) régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok. |
||
[[1756]]-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Teresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása ([[1773]]) után filozófiai studiumokat folytatott. [[1777]]-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, [[1780]]-tól az egyetemen a régészet tanára, [[1794]]-től a könyvtár igazgatója, [[1802]]-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a magyarországi tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Schönwisner végeztette hazánkban az első tudományos ásatásokat, amelyek során többek között felfedezte [[Aquincum]]ot. |
[[1756]]-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Teresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása ([[1773]]) után filozófiai studiumokat folytatott. [[1777]]-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, [[1780]]-tól az egyetemen a régészet tanára, [[1794]]-től a könyvtár igazgatója, [[1802]]-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a magyarországi tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Schönwisner végeztette hazánkban az első tudományos ásatásokat, amelyek során többek között felfedezte [[Aquincum]]ot és ásatta Szombathelyen [[Sabaria]] romjait. |
||
==Művei== |
==Művei== |
A lap 2012. január 23., 15:31-kori változata
Schönwisner István; Schönwiesner, Schoenvisner (Eperjes, 1738. december 15. – Nagyvárad, 1818. szeptember 26.) régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok.
1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Teresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773) után filozófiai studiumokat folytatott. 1777-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, 1780-tól az egyetemen a régészet tanára, 1794-től a könyvtár igazgatója, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a magyarországi tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Schönwisner végeztette hazánkban az első tudományos ásatásokat, amelyek során többek között felfedezte Aquincumot és ásatta Szombathelyen Sabaria romjait.
Művei
- 1778 De ruderibus Laconici Caldariique Romani... Budae.
- 1780 Commentarius geographicus In Romanorum iter per Pannoniae... Budae.
- 1791 Antiquitatum et historiae Sabariensis... Pestini
- 1801 Notitia Hungaricae rei numariae... Budae
- 1810 Catalogus numorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani I–III. Pestini.
Irodalom
- Magyar életrajzi lexikon
- Pauler Tivadar 1856: A budapesti egyetem rectorai és cancellárjai. Pest
- Irod. tört. Közl. 1896
- Szentpétery Imre 1935: A Bölcsésztudományi Kar története. Budapest.