„Trasimenus-tavi csata” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Előzményei: ráncfelvarrás
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Battles second punic war.png|bélyegkép|jobbra|270px|A második pun háború csatái a térképen.]]
[[Fájl:Battles second punic war.png|bélyegkép|jobbra|270px|A második pun háború csatái a térképen.]]
{{Második pun háború csatái}}
{{Második pun háború csatái}}
A '''trasimenus-tavi csata''' ([[Kr. e. 217]]. [[június 24.]], a [[Julián-naptár]] szerint áprilisban) a [[Római Köztársaság]] seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volt a [[második pun háború]] során. A csatában [[Hannibal]] [[karthágó]]i hadvezér aratott győzelmet [[Gaius Flaminius]] [[consul]] ellen a mai közép-olaszországi [[Umbria]] tartományban, a [[Trasimeno-tó|Trasimenus-tónál]].
A '''trasimenus-tavi csata''' ([[Kr. e. 217]]. [[június 24.]], a [[Julián naptár]] szerint áprilisban) a [[Római Köztársaság]] seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volt a [[második pun háború]] során. A csatában [[Hannibal]] [[karthágó]]i hadvezér aratott győzelmet [[Gaius Flaminius]] [[consul]] ellen a mai közép-olaszországi [[Umbria]] tartományban, a [[Trasimeno-tó|Trasimenus-tónál]].


A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a [[hadtörténet]]ben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.
A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a [[hadtörténet]]ben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.

A lap 2012. január 21., 14:36-kori változata

A második pun háború csatái a térképen.

A trasimenus-tavi csata (Kr. e. 217. június 24., a Julián naptár szerint áprilisban) a Római Köztársaság seregeinek nagy vereségét hozó ütközet volt a második pun háború során. A csatában Hannibal karthágói hadvezér aratott győzelmet Gaius Flaminius consul ellen a mai közép-olaszországi Umbria tartományban, a Trasimenus-tónál.

A csatában két egyenlő erejű, mintegy 40 ezer katonából álló sereg csapott össze és a hadtörténetben mintaszerűnek tekintett, elrejtett állásokból végrehajtott támadással Hannibal csapatai katasztrofális vereséget mértek a rómaiakra. Miközben a karthágóiak veszteségei kicsik voltak, a római sereg egésze odaveszett.

Előzményei

A rómaiak, meglepve és megriadva Tiberius Sempronius Longus veresége miatt a trebiai csatában, azonnal hozzáláttak az előkészületeknek, hogy elhárítsák az északról érkező új fenyegetést. Sempronius visszatért Rómába és a senatus a Kr. e. 217. évben új consulokat választott: Gnaeus Servilius Geminust és Gaius Flaminiust. Utóbbit alig nevezték ki, máris az fenyegette, hogy leváltják, mert úgy hagyta el Rómát, hogy nem végezte el a consullá választottak számára kötelező rituálét..[1] A senatus azzal bízta meg Serviliust, hogy vegye át a Publius Cornelius Scipio vezette sereg fővezéri tisztjét. Flaminius Sempronius serege maradékának a vezérségét kapta. A trebiai veszteségek pótlására felállítottak négy új légiót is. Az új erőket megosztottak a két consul közt.[2] A trebiai és ticinusi csaták utáni helyzetben Flaminius serege dél elé fordult, hogy Róma közelében készítse elő a védekezést. Hannibal azonnal követte, csakhogy ő gyorsabban haladt a római seregnél Róma felé és hamarosan meg is előzte őket. Flaminiusnak gyorsítania kellett a menetet és csatára bírni Hannibalt, mielőtt az eléri Rómát.

Eközben arra várt, hogy egy Servilius vezette másik sereg csatlakozzon hozzá. De mielőtt ez megtörténhetett volna, Hannibal nyílt csatára kényszerítette, azt a területet pusztítva, amelynek a megvédésével Flaminiust megbízták. Polübiosz szerint „amint (Hannibal) elhagyta Faesulae környékét, és a római táboron valamivel túl lerohanta a vidéket, Flaminius izgatottá vált és felbőszítette, hogy az ellenség semmibe veszi: és ahogy a vidék pusztítása folyt, és minden irányban a felszálló füstből lathatóvá vált a rombolás, már nem maradt türelme, hogy elviselje a látványt.”."[3]

Hannibal azon fáradozott, hogy aláássa Róma szövetségeseinek hűségét, megmutatva, hogy a Római Köztársaságnak nem áll hatalmában megvédeni őket. Flaminius ekkor még táborában maradt Arretiumnál. Miután nem tudta Flaminiust csatába vonni, Hannibal ellenfele balszárnya felől elvágta a rómaiakat a fővárostól. Flaminius mégis a táborban tartotta seregét. Hannibal erre Apulia felé vette az irányt, abban a reményben, hogy Flaminius követi és egy magaválasztotta helyen felveszi vele a harcot.[4]

Ezen a helyen zajlott a csata - a tópart ma.

A csata

Taktikai fejlemények

A csata eseményei

Utóélete

Jegyzetek

  1. Livius, Ab Urbe condita, XXI.64
  2. Livius, Ab Urbe condita,21.63
  3. Polübiosz, Hisztoriai, 3.82; Ld. még Livius, Ab Urbe condita, 22.3.
  4. Polybius, The Histories, 3.81-83; Livy, Ab Urbe condita, 22.4.

Források

  • Római történetírók. Vál. Zsolt Angéla, utószó Hegyi György. Európa Kiadó. Budapest,1986. ISBN 9630737507

Szakirodalom

Kertész István: Ókori hősök - ókori csaták. Budapest, 1985. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631803732