Ruffy Péter

Ruffy Péter (Nagyvárad, 1914. július 28. – Budapest, 1993. december 28.) Pulitzer-emlékdíjas (1991) erdélyi magyar újságíró, író.

Munkaállomásai

Brassó

Ruffy Péter az irodalmi rangú újságírás művelője; riporter és közíró. Pályáját az 1930-as évek derekán kezdte. Két nagyváradi napilapnál (Magyar Szó, Erdélyi Lapok) eltöltött "inaskodás" (1933–1934) után 1935-ben a fénykorát élő Brassói Lapok fogadta munkatársul. A két háború közti erdélyi közéletnek ez a legdemokratikusabb, legnyitottabb szellemiségű lapja a kezdő újságíró számára állandó publikációs lehetőséget biztosított, s egyszersmind politikai s erkölcsi előiskolául szolgált. Ruffy maga majd félszázadnyi idő távolából "legértékesebb újságírói műhelyének" tartja, mert az egykori szerkesztőség légkörében sajátította el a hírlapírás mesterségbeli fogásait. A Brassói Lapok hasábjain megjelent tudósításai, riportjai, interjúi hiteles pillanatfelvételek a kisebbségi magyarság akkori léthelyzetéről. Kordokumentum-értékük vitathatatlan, újraolvasásuk mai szemmel nézve sem tanulságok nélküli.

Budapest

A második bécsi döntést (Bécsi döntések) követően a lap megszűnni kényszerült, nyomdáját szétrombolta a Vasgárda, munkatársi közössége szétszóródott. Ruffy Péter 1940 őszén a pesti Újság című liberális laphoz került, ennek szerkesztőségében dolgozott a német megszállásig, amikor is a lapot betiltották. Erre az időszakra emlékezve írja: "Riportot írtam és publicisztikát, gyakran foglalkoztam erdélyi kérdésekkel is. S azt írtam meg, amiben hittem, amíg csak lehetett." Olykor valóban kivételes történelmi pillanatok tanúja, például 1947-ben Oroszváron, a párizsi békeszerződést követő területátadásnál (Oroszvár, 1947), vagy 1954-ben, a baranyai Szabadszentkirályon. Ez utóbbi helységről írt riportja nemcsak azért figyelmet érdemlő, mert benne szociográfiai hitelességgel bizonyítja az ötvenes évek beszolgáltatási rendszerének tarthatatlanságát, hanem azért is, mert megfogalmazza a riporter-közíró ars poeticáját: "Az írás nem arra való, hogy játsszunk vele; ez arra való eszköz, hogy kimondjuk általa az igazat." Valóban, Ruffy Péter egész munkásságát áthatja az "igazat kimondani" szenvedélyes vágya.

1945 után Ruffy Péter az ország újjáépítésének talán legfürgébb tollú tudósítója. Szinte mindenütt ott van, ahol "történik valami".

Kötetei (válogatás)

Gyűjteményes riportkötetei

• Göcsejtől Hegyaljáig (1955)
• Romlás. Riportok a rumról (1957)
• Arcképek és történetek (1962)
• Csavargások (1963)
• Egy napom (1966)
• A riporter visszanéz (1967)
• Úttalan utakon (1974)

Útleírásai

• Varsói hajnal. Lengyelországi útiélmények (1961)
• Szegedi képeskönyv (1964)
• Hazánk szíve, Budapest (1968)

Díjak, elismerések

• Joseph Pulitzer-emlékdíj (1991)
• Petőfi Sándor-díj (posztumusz, 1994)

Források

• Kortárs Magyar Írók 1945-1997 – RUFFY PÉTER
• A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1945-1975 III./1-2 - Ruffy Péter