„Utahi prérikutya” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TaxoBot (vitalap | szerkesztései)
a ökozónák szerinti kategorizálás AWB
TXiKiBoT (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: eu:Cynomys parvidens
55. sor: 55. sor:
[[de:Utah-Präriehund]]
[[de:Utah-Präriehund]]
[[es:Cynomys parvidens]]
[[es:Cynomys parvidens]]
[[eu:Cynomys parvidens]]
[[fr:Cynomys parvidens]]
[[fr:Cynomys parvidens]]
[[sr:Cynomys parvidens]]
[[sr:Cynomys parvidens]]

A lap 2011. december 28., 04:21-kori változata

Utahi prérikutya
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Nem: Prérikutya (Cynomys)
Alnem: Leucocrossuromys
Faj: C. parvidens
Tudományos név
Cynomys parvidens
(Merriam, 1890)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Utahi prérikutya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Utahi prérikutya témájú médiaállományokat és Utahi prérikutya témájú kategóriát.

A utahi prérikutya (Cynomys parvidens) a rágcsálók rendjébe, ezen belül a mókusfélék családjába tartozó faj.

Előfordulása

Utah állam délközép részének prérijein él.

Megjelenése

Az utahi prérikutya a legkisebb prérikutyafaj, testhossza 305–360 mm, farokhossza 30–60 mm. A háta fahéjszínű, és a farok szinte teljesen fehér. A hasa is fahéjszínű.

Életmódja

Nappal aktív. Kolóniákban él. A föld alatt üregeket ás. Táplálékát virágok, magvak, füvek és levelek.

Szaporodása

A 30 napig tartó vemhesség végén a nőstény 3-4 kölyköt fial. A kölykök októberre érik el a kifejlett állatok testméretét.

Források