„Bethlen-kormány” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
→Külső hivatkozások: A Bethlen-Peyer-paktum Jegyzőkönyv szövegének linkjét beillesztettem |
||
160. sor: | 160. sor: | ||
* [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/bethlen_istvan_miniszterelnoksege/ rubicon.hu] |
* [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/bethlen_istvan_miniszterelnoksege/ rubicon.hu] |
||
* [http://sagv.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/HORTHY/KORMANY.HTM Magyarország kormányai 1919-1931] |
* [http://sagv.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/HORTHY/KORMANY.HTM Magyarország kormányai 1919-1931] |
||
* [http://www.polhist.hu/index.php?option=com_jevents&task=icalrepeat.detail&evid=142&Itemid=4&year=2011&month=12&day=22&uid=393fc05fecd45d2de47799a482a534c6 A Bethlen-Peyer-paktum Jegyzőkönyvének szövege] [[Politikatörténeti Intézet]] honlapja |
|||
{{Magyarország kormányai}} |
{{Magyarország kormányai}} |
||
A lap 2011. december 20., 12:38-kori változata
A Bethlen-kormány 1921. április 14. - 1931. augusztus 24. között állt Magyarország élén. A kormány több mint tíz éven keresztül irányította az országot, míg a nagy gazdasági világválság miatt meg nem bukott.
A kormány politikája
Az I. világháborút követően az ország gazdasága összeomlott, a trianoni békeszerződésben Magyarország elvesztette területének több mint 2/3-át, köztük a legfontosabb bányászati központokat is. A kommunista Tanácsköztársaság bukása utáni időszakban négy kormány is alakult, de mind a négy csak rövid ideig volt hatalmon. Végül 1921. április 14-én Horthy kormányzó Bethlen Istvánt nevezte ki miniszterelnökké.
Bethlen fő feladatának a gazdaság és a társadalom stabilizálását tekintette (innen kapta a „nagy konszolidátor” jelzőt). Még 1921-ben titokban kiegyezett a szociáldemokratákkal. A Bethlen–Peyer-paktum néven emlegetett egyezmény értelmében a szocialisták felhagytak a hatalomellenes izgatással és a tömegsztrájkok szervezésével (ami nagyban hozzájárult a közhangulat csillapodásához, valamint a gazdaság újraindítását is gyorsította), cserébe újra legálisan működhettek, s a választásokon is újra indulhattak (amiken innentől kezdve rendre be is jutottak a törvényhozásba, illetve az önkormányzatokba). A kormány 1924-ben életra hívta a Magyar Nemzeti Bankot és a Népszövetségtől szerzett 250 millió korona hitelt. 1927. január 1-jei hatállyal bevezette a pengőt az egyre súlyosabban elértéktelenedő magyar korona helyett, valamint új vámrendszert dolgozott ki. Ezt követően kötelező nyugdíj és betegbiztosítást vezetett be. Kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó segítségével megreformálta az oktatási- kulturális- és kutatási közintézményeket.
Külpolitikájában a trianoni diktátum revízióját tekintette elsődleges feladatának. Habár hivatalosan nem támogathatta, de mindent megtett az 1921-ben zajló Nyugat-magyarországi felkelés sikerének minél nagyobb kihasználása érdekében, amelynek eredményeként az Ausztriának ítélt Sopronra és vidékére népszavazást írtak ki. A soproni népszavazás sikerrel zárult, így a terület megmaradhatott Magyarország részének. Az eseményeken felbuzdulva 1922-ben előbb Kerca és Szomoróc harcolta ki a visszatérést Magyarországhoz a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságtól, majd 1923 elején további tíz falu, mind helyi népszavazás útján tért vissza Ausztriától.
Igyekezett a német és orosz befolyást minél jobban csökkenteni, ezért igyekezett jó viszonyba kerülni Angliával és Olaszországgal is. Ebbéli tevékenységét 1925-ben komolyan megingatta a frankhamisítási botrány, ami komoly presztízsveszteséget hozott az országnak, különösen miután kiderült, hogy Bethlennek is tudomása volt a tevékenységről. Bár felajánlotta lemondását, Horthy sikerrel vette rá Bethlent tevékenysége folytatására. 1927-ben magyar-olasz barátsági szerződést kötött.
Az 1929-ben kitört gazdasági világválság idején Bethlen megszorító intézkedésekre kényszerült, illetve részben jegyrendszert volt kénytelen bevezetni (pl. boletta), ami miatt folyamatosan csökkent támogatottsága, s bár megnyerte az 1931-es választásokat és így folytathatta a kormányzást, mégis alig két hónappal a parlament újjáalakulása után, augusztus végén lemondott tisztségéről.