„Grigore Ureche” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Visszavontam 79.113.151.16 (vita) szerkesztését (oldid: 10902956) |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
Apja, Nestor Ureche, tanult [[bojár]] volt, aki fontos hivatalokat töltött be a [[16. század]] végén, és többször járt követségben a [[Oszmán Birodalom|török portánál]]. 1595-ben a család Lengyelországba menekült a törökbarát bojároktól való félelmükben. Grigore Ureche 1612 és 1617 között [[Lviv|Lembergben]] tanult |
Apja, Nestor Ureche, tanult [[bojár]] volt, aki fontos hivatalokat töltött be a [[16. század]] végén, és többször járt követségben a [[Oszmán Birodalom|török portánál]]. 1595-ben a család Lengyelországba menekült a törökbarát bojároktól való félelmükben. Grigore Ureche 1612 és 1617 között [[Lviv|Lembergben]] tanult történelmet, földrajzot, latin és görög nyelvet, retorikát és poétikát. Visszatérve hazájába [[1628]]-ban udvari kancellár ''(logofăt)'' lett. [[Vasile Lupu]] uralkodása idején ő volt a fejedelem egyik belső tanácsosa, majd [[1642]]-től a déli országrész palatinusa ''(vornic)'' lett. |
||
==Műve== |
==Műve== |
||
A lap 2011. december 18., 21:49-kori változata
Grigore Ureche (kb. Jászvásár, 1590 – Jászvásár, 1647) moldvai krónikaíró.
Élete
Apja, Nestor Ureche, tanult bojár volt, aki fontos hivatalokat töltött be a 16. század végén, és többször járt követségben a török portánál. 1595-ben a család Lengyelországba menekült a törökbarát bojároktól való félelmükben. Grigore Ureche 1612 és 1617 között Lembergben tanult történelmet, földrajzot, latin és görög nyelvet, retorikát és poétikát. Visszatérve hazájába 1628-ban udvari kancellár (logofăt) lett. Vasile Lupu uralkodása idején ő volt a fejedelem egyik belső tanácsosa, majd 1642-től a déli országrész palatinusa (vornic) lett.
Műve
Élete vége felé, valószínűleg 1642 – 1647 között írta Moldva krónikáját (Letopisețul Țării Moldovei), amely az 1359 – 1594 közötti eseményeket tartalmazza. Ezt a krónikát tartják a román történetírás kezdetének és egyben az első román nyelvű, irodalmi igényekkel írt műnek. Ebben van legelőször leírva, hogy a román nyelv latin eredetű, illetve hogy a moldvai, havasalföldi, erdélyi és máramarosi románok egyazon néphez tartoznak. A kézirat elveszett, de számos másolat maradt róla.
Forrás
- Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 406-407. o. (1979)