„Jorge Semprún” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő módosítása: tr:Jorge Semprún |
|||
109. sor: | 109. sor: | ||
[[pt:Jorge Semprún]] |
[[pt:Jorge Semprún]] |
||
[[ru:Семпрун, Хорхе]] |
[[ru:Семпрун, Хорхе]] |
||
[[tr:Jorge |
[[tr:Jorge Semprún]] |
A lap 2011. december 18., 09:27-kori változata
Jorge Semprún (Jorge Semprún y Maura) (Madrid, 1923. december 10. – Párizs, 2011. június 7.) spanyol író, politikus.
Életpályája
Polgári értelmiségi családban született. Hat testvére volt. Apja jogászprofesszor, 1931-től Santander és Toledo kormányzója, majd (1936–1939) diplomata volt Hágában.
A spanyol polgárháború elől a család Franciaországba emigrált. Semprún filozófiát és irodalmat tanult a Sorbonne-on. 1942-ben belépett a Spanyol Kommunista Pártba. A német megszállása idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta. A buchenwaldi koncentrációs táborba került. Ezekből az élményekből született világhírű regénye, A nagy utazás (1963). A felszabadulás után Párizsban telepedett le, ahol a Franco rendszer bukásáig élt.[1]
1946-tól 1952-ig az UNESCO tolmácsa volt Párizsban. Professzionális forradalmárrá vált; először 1953-ban ment illegálisan a francói Spanyolországba. 1954-ben az Spanyol Kommunista Párt központi bizottságának tagja lett. Az 1956-os év politikai fordulatot okozott világképében (a szovjet párt XX. kongresszusa, a lengyel és magyar események). Gondolkodásának megváltozásába belejátszott Lukács György munkásságának megismerése is.
1963-ban jelent meg remekmívű regénye: A nagy utazás (Le Grand voyage), amit magyarul 1964-ben adtak ki (ford.: Réz Pál). Ennek a kora-posztmodern, bonyolult szerkezetű műnek kerettörténete egy négynapos, szörnyű vonatút Buchenwaldba. A könyv címe kétértelmű: másik jelentése egy szellemi utazás, amit saját emlékeiben tesz meg a szerző, felmérni múltját, szellemi és politikai eszmélését.
Semprún 1964-ben szembekerült Santiago Carillóval, az SKP főtitkárával. Ennek következtében kizárták a pártból.
1965-ben jelent meg A háborúnak vége (La Guerre est finie) című forgatókönyve, amiből Alain Resnais készített maradandó értékű filmet. A film annak idején Magyarországon dobozban maradt, bár szinkronja elkészült. 1967-ben jelent meg Az ájulás (L’Évanouissement) című regénye (magyarul 1968-ban jelent meg).
Az 1968-as csehszlovákiai események hatására az író végleg szembefordult ideológiai illúzióival.
1968-ban jelent meg a Ramon Mercader második halála (La Deuxiéme mort de Ramon Mercader) című regénye. Ez a könyv a történelmi parabola és a kémregény keveréke, keserű leszámolás a bolsevik forradalom következményeivel.
1988-ban térhetett haza Madridba, ahol 1988–1991 között kulturális miniszter volt.
Az írót 2011. június 7-én este, párizsi otthonában érte a halál.[1]
Művei
Regények
- 1963 — A nagy utazás (francia nyelven íródott, Le Grand voyage)
- 1965 — A háborúnak vége (La Guerre est finie)
- 1967 — Az ájulás (francia nyelven íródott, L’Évanouissement)
- 1968 — Ramon Mercader második halála (francia nyelven íródott, La Deuxiéme mort de Ramon Mercader)
- 1977 — Federico Sánchez önéletrajza (Autobiografía de Federico Sánchez)
- 1980 — De szép vasárnap! (francia nyelven íródott, Quel beau dimanche!)
- 1981 — Zagyvaság (francia nyelven íródott, L’Algarabie)
- 1986 — A fehér hegy (francia nyelven íródott, La montagne blanche)
- 1987 — Nyecsajev visszatér (francia nyelven íródott, Netchaïev est de retour)
- 1993 — Szivélyes üdvözlettel Federico Sanchez (francia nyelven íródott, Federico Sanchez vous salue bien)
- 1994 — Írni vagy élni (francia nyelven íródott, L’écriture ou la vie)
- 2000 — Tündöklő nyaraink gyors tüze (francia nyelven íródott, Adieu, vive clarté...)
- 2001 — Viviré con su nombre, morirá con el mío (francia nyelven íródott)
- 2006 — Húsz év, egy nap (Veinte años y un día)
Forgatókönyvek
- 1966: Objectif 500 millions, rendezte Pierre Schoendoerffer
- 1966: A háborúnak vége (La Guerre est finie), rend. Alain Resnais
- 1969: Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, rend. Costa-Gavras
- 1970: Vallomás (L'Aveu), rend. Costa-Gavras
- 1972: A merénylők (L'Attentat), rend. Yves Boisset
- 1974: Les Deux mémoires : írta és rendezte
- 1974: Stavisky (Stavisky), rend. Alain Resnais
- 1975: Különleges ügyosztály (Section spéciale), rend. Costa-Gavras
- 1976: Menekülés Görögországból (Une femme à sa fenêtre), rend. Pierre Granier-Deferre
- 1978: Les Routes du sud, rend. Joseph Losey
- 1986: Les Trottoirs de Saturne, rend. Hugo Santiago
- 1991: Nyecsajev visszatér (Netchaïev est de retour), rend. Jacques Deray : Dan Franck és Jacques Deray adaptációja Semprún regényéből
- 1995: A Dreyfus-ügy (L'Affaire Dreyfus), rend. Yves Boisset (TV)
- 1997: K úr (K), rend. Alexandre Arcady
- 2010: Ah, c'était ça la vie!, rend. Franck Apprederis (TV)
- 2011: Le Temps du silence, rend. Franck Apprederis (TV)
Magyar kiadások
- A nagy utazás (regény). - Bp.: Európa Kvk, 1964. (ford. Réz Pál)[2]
- Az ájulás (regény). - Bp.: Európa Kvk, 1968. (ford. és utószó Réz Pál)
- A háborúnak vége (forgatókönyv). - Bp.: Magvető Kvk, 1969. (ford. Rayman Katalin) (Világköyvtár sorozat)
- A nagy utazás ; Az ájulás (regények). - Bp.: Európa Kvk, 1973. (ford. Réz Pál) (Európa zsebkönyvek sorozat)
- Ramón Mercader második halála (regény). - Bp.: Európa Kvk, 1990. (ford. Szabolcs Katalin) ISBN 963-07-5029-5
- De szép vasárnap! (regény). - Bp.: Európa Kvk, 1992. (ford. Kamocsay Ildikó) ISBN 963-07-5492-4
- Írni vagy élni (regény, emlékirat). - Bp.: Ab Ovo Kiadó, 1995. (ford. Szoboszlai Margit) ISBN 963-7853-44-8
- Tündöklő nyaraink gyors tüze... (visszaemlékezés, emlékirat). - Bp.: Ab Ovo Kiadó, 2000. (ford. Szoboszlai Margit) ISBN 963-7853-86-3
- Húsz év, egy nap (regény). - Bp.: Európa Kvk, 2006. (ford. Pál Ferenc) ISBN 963-07-7972-2
- A nagy utazás (regény). - Bp.: Európa Kvk, 2007. (ford. Réz Pál) (Európa diákkönyvtár sorozat) ISBN 978-963-07-8318-7[3]
Források
- ↑ a b Elhunyt Jorge Semprún, Index.hu, 2011. június 8. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- ↑ A regénynek később több kiadása is megjelent az Európa Könyvkiadónál.
- ↑ Az Európa diákkönyvtár sorozatban 1993 óta a regény már több kiadást megért.
Külső hivatkozások
- Mester Yvonne: „…mert nem tudok másképpen”, Interjú Jorge Semprúnnel, litera.hu, 2006. április 22. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- Jorge Semprún - A Könyvfesztivál díszvendége, litera.hu, 2006. április 18. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- mi: Elhunyt Jorge Semprún: „Párizsban senki voltam, Budapesten pedig valaki”, 2011. június 8. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- In memoriam Jorge Semprún, összeállította: Madarász Katalin, Kávészünet, 2011. június 14. (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- Takács Ferenc: A magunk vére (Jorge Semprún: Húsz év, egy nap.), Mozgó Világ Online, 2006. szeptember (Hozzáférés: 2011. szeptember 17.)
- Jorge Semprún a Port.hu oldalán
- Jorge Semprún az IMDb-n