Otto Kretschmer

Otto Kretschmer

Otto Kretschmer (1912. május 1. – 1998. augusztus 5.) a legeredményesebb német tengeralattjáró parancsnok volt a második világháborúban. 1939 szeptemberétől, 1941 márciusában bekövetkező fogságba eséséig, 47 hajót süllyesztett el, melyeknek együttes vízkiszorítása 274 333 tonna volt. Ezzel a teljesítményével kiérdemelte a Tölgyfalombokkal és kardokkal ékített Lovagkeresztet, valamint számos további kitüntetést. Mivel nagyon sikeresen ki tudta használni a tengeralattjárók csendes üzemmódját, valamint mert őrjáratai alatt vonakodott a rádiókapcsolatoktól, kiérdemelte a "Schweigsame Otto" (Csendes Otto) becenevet.

Élete

Háború előtti élete

Otto Kretschmer Liegnitz városában született (ma Legnica). Tizenhét éves korában nyolc hónapot az angliai Exeterben töltött, ahol megtanult folyékonyan angolul beszélni. 1930 áprilisában belépett a Kriegsmarine kötelékébe, majd miután teljesítette a három hónapig tartó tiszti kiképzést a Niobe kiképzőhajón, tengeri tisztnövendékké (Seekadett) vált. Később körülbelül egy évet szolgált az Emden könnyűcirkálón, majd 1934 decemberében áthelyezték a Köln könnyűcirkálóra. Kretschmer egészen 1936 januárjáig szolgált a Kölnön, de ekkor áthelyezték a tengeralattjáró haderőhöz, ahol alapos tiszti kiképzés után tengerész-főhadnaggyá (Oberleutnant zur See) léptették elő.

Kretschmer első tengeralattjárója az U-35, egy VIIA típusú tengeralattjáró volt. Az U-35 parancsnokságát 1937-ben kapta meg. Előléptetése éppen egybeesett a németek, spanyol polgárháborúba való beavatkozásával, ezért az U-35-öt Spanyolország partjaihoz küldték őrjáratra. Az U-35, az eseménymentes őrjárat után visszatért Németországba. 1937 szeptemberében Kretschmer otthagyta az U-35-öt és átvette a U-23 nevű, IIB típusú tengeralattjáró parancsnokságát.

Második világháború

Mikor Németország megtámadta Lengyelországot, Kretschmer még mindig az U-23 parancsnoka volt. A Kriegsmarine többi tengeralattjárójához hasonlóan az U-23 is bevetésre indult. Első háborús őrjáratát, az Északi-tengeren való átkelés után, az angol partoknál kezdte. Az első, Kretschmer áldozatául esett hajót, egy, az U-23 által kidobott akna süllyesztette el, 1940. január 12-én a Moray Firth-ben. A hajó egy 10 517 tonna vízkiszorítású dán tankerhajó volt, a Denmark. Bő egy hónappal később, február 18-án Kretschmer, a Pentland Firth partjánál elsüllyesztette az 1300 tonnás brit rombolót, a HMS Daringot, miközben kísérte a HN-12 konvojt Norvégiából. Az U-bootok legénységei általában nem akartak összecsapni az ellenséggel, így a Daring elsüllyesztése mind az U-23, mind Kretschmer részéről egy nagyon ügyesen végrehajtott támadás volt.

Nyolc őrjárat elteltével, 1940 áprilisában, Kretschmer otthagyta az U-23-at és az újonnan elkészült VIIB típusú, U-99 parancsnoka lett. Két hónapnyi kiképzés, és a tengeralattjáró bejáratása után, 1940 júniusában az U-99 bevetésre indult. A tengeralattjáró első négy őrjárata során Kretschmer a konvojokat kezdte támadni, főleg éjjel és a felszínre emelkedve. Pontos lövéseivel számos kereskedőhajót süllyesztett el. Kretschmer elhíresült mondása az "Egy torpedó…egy hajó" is ebben az időben született, ugyanis a parancsnok takarékoskodott a munícióval, ezért minden hajót egyetlen torpedóval kellett elsüllyesztenie. Kretschmer taktikáját később számos U-boot parancsnokok utánozta, de ők a gyakorlatban vegyes eredményeket produkáltak.

Kretschmer legeredményesebb őrjáratára 1940 novembere és decembere közt került sor. Az őrjárat alatt az U-99 három, brit felfegyverzett segédcirkálót süllyesztett el. Ezek a HMS Laurentic (18 724 tonna), a HMS Patroclus (11 314 tonna) és a HMS Forfar (16 402 tonna) neveket viselték. A Laurentic és a Patroclus, a november 3. és november 4. közti éjjelen süllyedt el, miután megkapták az 5376 tonnás, brit Casanare nevű teherhajó vészjelzését. A Casanaret előzőleg az U-99 végzetesen megrongálta, 250 mérföldre nyugatra Írország partjaitól. A Forfar egy hónappal később, december 2-án lett az U-99 áldozata, mikor a hajó az OB-251 konvojhoz akart csatlakozni. Mindent összevetve a három felfegyverzett segédcirkáló összes vízkiszorítása meghaladta a 46 000 tonnát. Ezekkel a sikerekkel Kretschmer a legeredményesebb tengeralattjáró parancsnokok listájának élére ugrott, és senkinek sem sikerült leszorítania onnan. Klaus Bargsten is az U-99-en szolgált, Kretschmer irányítása alatt, mielőtt előléptették és az általa irányított U-521 későbbi egyetlen túlélőjévé vált, 1942. június 2-án.

Utolsó őrjáratán, 1941 márciusában, az U-99 több mint 10 hajót süllyesztett el, de egyben ezek voltak Kretschmer utolsó áldozatai is. Egy brit ellentámadás során a brit HMS Walker nevű romboló mélységi töltetei megrongálták az U-99-et. 1941. március 17-én Kretschmer a felszínre emelkedett, majd elsüllyesztette tengeralattjáróját. A legénység három tagja odaveszett, de Kretschmer és a legénység megmaradt tagjai brit hadifogságba kerültek. Ugyanezen a napon a brit kísérőhajók egy másik győzelmet is arattak a Kriegsmarine ellen. A Walker egyik flotta-társa a HMS Vanoc a nagy köd miatt nekiment és elsüllyesztette a Joachim Schepke által irányított U-100-at. Joachim Schepke az U-100 fedélzeten életét vesztette.

Hadifogság és a háború utáni élete

Elfogása után majdnem hét évet töltött a britek hadifoglyaként, amíg 1947 decemberében szabadon nem engedték, és vissza nem térhetett Németországba. A hét év közül négyet a kanadai, Bowmanville-i hadifogolytáborban töltött. Számos második világháborús, veterán, német tengerészhez hasonlóan Kretschmer is csatlakozott a második világháború utáni német haditengerészethez, a Bundesmarine-hez. 1955-ben csatlakozott az újonnan alapított haditengerészethez, és két évvel később kinevezték az 1. Geleitgeschwader (1. kísérőhajó raj) parancsnokává. A következő évben áthelyezték a Bundesmarine Amphibische Streitkräfte (Kétéltű erők) parancsnokságába. 1962-től a NATO vezérkari tisztjeként szolgált, amíg 1965 májusában ki nem nevezték a kieli székhelyű COMNAVBALTAP NATO parancsnokság vezérkari főnökévé. 1970 szeptemberében nyugdíjba vonult.

Az ezt követő években számos rádiós és televíziós interjút készítettek vele, a második világháborús élményeiről. 1974-ben a The World at War című dokumentumfilmben is feltűnt. az 1990-es évek közepén az Aces of the Deep című számítógépes játék fejlesztésében, technikai tanácsadóként vett részt, valamint számos, vele készült interjú szerepel a játék extrái közt.

1998 nyarán, egy bajorországi nyaralás során egy dunai hajóbalesetben halt meg, miközben 50. házassági évfordulóját ünnepelte.

Eredményei

Annak ellenére, hogy Kretschmer a háború hat évéből mindössze másfelet szolgált, megdönthetetlen rekordot állított fel az elsüllyesztett hajók vízkiszorítását illetően. Számos kitüntetést kapott karrierje során, például az első és másodosztályú Vaskereszteket, a háborús U-boot jelvényt, a Lovagkeresztet, valamint ennek tölgyfalombokkal, majd tölgyfalombokkal és kardokkal ékített változatát is.

Források

• On line interviews (Realaudio)
• Terence Robertson, The Golden Horseshoe: The Wartime Career of Otto Kretschmer, U-Boat Ace, Greenhill Books/Lionel Leventhaal Ltd, London
• Uboat.net. The Men – Otto Kretschmer. (Hozzáférés: 2024. február 25.)