„Gyurkó Lajos (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
elütések, helyesírás
20. sor: 20. sor:
Tevékeny részt vállalt a megtorlásban is, mint a Tiszti Felülvizsgáló Bizottságok elnöke és a katonai felsőbíróság ülnöke. Tagja volt többek közt annak a másodfokú bíróságnak, amely halálra ítélte [[Pálinkás-Pallavicin Antal]]t, a katonatisztet, aki [[1956]]. [[október 30]]-án kiszabadította fogságából [[Mindszenty József]] bíborost. [http://www.retsag.hu/hangado/c065605.htm]
Tevékeny részt vállalt a megtorlásban is, mint a Tiszti Felülvizsgáló Bizottságok elnöke és a katonai felsőbíróság ülnöke. Tagja volt többek közt annak a másodfokú bíróságnak, amely halálra ítélte [[Pálinkás-Pallavicin Antal]]t, a katonatisztet, aki [[1956]]. [[október 30]]-án kiszabadította fogságából [[Mindszenty József]] bíborost. [http://www.retsag.hu/hangado/c065605.htm]


[[1957]]-ben jutalmul a Honvédelmi Minisztárium kiképzési főcsoportfőnöke lett, majd [[1957]] és [[1960]] közt a határőrség parancsnoka. Később azonban terhes lett a konszolidálódó rezsim politikai vezetésének és [[1960]]. [[szeptember 1]]-jén elbocsátották. A Nagytétényi Sertéshízlalda igazgatója lett, később benzinkutat kezelt.
[[1957]]-ben jutalmul a Honvédelmi Minisztérium kiképzési főcsoportfőnöke lett, majd [[1957]] és [[1960]] közt a határőrség parancsnoka. Később azonban terhes lett a konszolidálódó rezsim politikai vezetésének és [[1960]]. [[szeptember 1]]-jén elbocsátották. A Nagytétényi Sertéshízlalda igazgatója lett, később benzinkutat kezelt.


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==

A lap 2006. december 22., 12:43-kori változata

Gyurkó Lajos (Budapest, 1912. május 26. - Pécs, 1979. június 15.) magyar tábornok volt, aki az 1956-os forradalom idején és utána több alkalommal adott parancsot tüntetők elleni fegyveres támadásra, több esetben repülőgépeknek, így többtucat ember halálának és százak megsebesülésének lett okozója. Nevére különösen Tiszakécskén, Kecskeméten, Kiskőrösön és Egerben emlékeznek.

Édesapja szobafestő volt. Ő maga öt elemi iskolát végzett, eredeti foglalkozása pék volt. 1946-ban az MKP gyöngyösi bizottságának titkára lett.

Katonai pályája

1949-ben öthónapos katonatiszti tanfolyamot végzett, ezután alezredesi rangban az 1. Ejtőernyős Zászlóalja parancsnokának nevezték ki, majd a 12. lövészhadosztály parancsnoka lett, de hamarosan külfüldre küldték: 1954-ig a szovjet Vorosilov Katonai Akadémián tanult. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, már a katonai akadémia befejezése után a 9. Hadtest parancsnoka lett Kecskeméten.

Szerepe 1956-ban

1956. október 24-én kilátásba helyezte a kivégzést azoknak a katonáinak, akik megtagadnák a parancsot a felkelés elleni harcban. 25-én katonáival megakadályoztatott egy tüntetést a városban, 26-án pedig a tömegbe lövetett, amikor támadás érte a börtönt.

Október 27-én Gyurkó parancsára egy vadászgép géppuskatüzet zúdított Tiszakécskén a tömegre, akik éppen a Himnuszt énekelték. Tizenhét halott és 110 sebesült maradt a földön.

A repülők Kecskeméten és Csongrádon is a tüntetőkre lőttek. Kecskeméten (október 28-án) a cigánytelepet is repülőgéppel gépágyúztatta, miután ide vonultak vissza a felkelők. (Csongrádon egy gép lezuhant, pilótája meghalt.) Kiskőrösön hatan sebesültek meg a vadászgépek lövedékeitől.

Török Béla alezredes akadályozta meg, hogy bevesse a repülőket a tüntetők ellen Szabadszálláson, Kerekegyházán, Kunszentmártonban és Fülöpszálláson is. Amikor a kiskunhalasi lövészezredet Budapestre rendelték, Gyurkó parancsára 20 elfogott tüntetőt vizsgálat nélkül a helyszínen agyonlőttek. [1]

Október 31-én Gyurkó a szovjet hadsereghez menekült. Véres szerepe még ekkor sem ért véget: november 4-én a Magyar Néphadsereg Katonatanácsának tagja lett, december 11-én pedig Egerben a katonák parancsnoksága alatt két tüntetőt megöltek, 14-et megsebesítettek.

A megtorlásban és utána

Tevékeny részt vállalt a megtorlásban is, mint a Tiszti Felülvizsgáló Bizottságok elnöke és a katonai felsőbíróság ülnöke. Tagja volt többek közt annak a másodfokú bíróságnak, amely halálra ítélte Pálinkás-Pallavicin Antalt, a katonatisztet, aki 1956. október 30-án kiszabadította fogságából Mindszenty József bíborost. [2]

1957-ben jutalmul a Honvédelmi Minisztérium kiképzési főcsoportfőnöke lett, majd 1957 és 1960 közt a határőrség parancsnoka. Később azonban terhes lett a konszolidálódó rezsim politikai vezetésének és 1960. szeptember 1-jén elbocsátották. A Nagytétényi Sertéshízlalda igazgatója lett, később benzinkutat kezelt.

Külső hivatkozások