„Kerti izsóp” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Káposzta –> Brassica oleracea |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 81. sor: | 81. sor: | ||
}} |
}} |
||
Az '''izsóp''' ''(Hyssopus)'' az [[árvacsalánfélék]] ''(Lamiaceae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó [[Nemzetség (rendszertan)|nemzetség]]. Évelő, [[gyógynövény]]ként és [[fűszer]]ként is használják. Népies neve ''izsópfű''. A [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]] hagyományosan egyetlen [[faj (biológia)|faját]], a ''Hyssopus officinalis''t termesztik, amely a [[Földközi-tenger]] keleti részén és [[Ázsia|Ázsiában]] őshonos. |
Az '''izsóp''' ''(Hyssopus)'' az [[árvacsalánfélék]] ''(Lamiaceae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó [[Nemzetség (rendszertan)|nemzetség]]. Évelő, [[gyógynövény]]ként és [[fűszer]]ként is használják. Népies neve ''izsópfű''. A [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]] hagyományosan egyetlen [[faj (biológia)|faját]], a ''Hyssopus officinalis''t termesztik, amely a [[Földközi-tenger]] keleti részén és [[Ázsia|Ázsiában]] őshonos. |
||
Fűszer-, gyógyszer-, mézelő növény |
|||
Az aja-kosak családjába tartozó növényt már az ókorban is ismerték, népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár körül megtalálható volt. Termesztése napjainkban ismét felfelé ível. A négy legfontosabb alfaja közül Közép-Európában a majdnem kopasz ssp. officinalis és az erősen szőrös ssp. canescens ismert. Nálunk helyenként termesztett, de vadon is megtalálható évelő félcserje. Gyökere és gyökértörzse karószerű. Gyökere erősen elágazó, mélyre törő, nagy talajréteget sző át. Gyökérnyaka többfejű, melyből több szárat is fejleszt. Szára egyenes, általában mereven felálló, a tövétől kezdve fásodik, felfelé fokozatosan csökken a fásodás mértéke. A szára a család sok fajához hasonlóan szögletesen négyoldalú. 50-70 cm magasságot ér el, csak a felső részében marad zöldes lágy szárú, végig gyéren szőrös. |
|||
Levelei keresztben átellenesen állnak, ép szélűek, fénylő, sötétzöldek. A levelek szálasak, lándzsásak, csúcsuk kissé lefelé hajlik. Egy-egy levélörvből 2-3 levélpár is kiindulhat. A levelek válla fokozatosan elkeske-nyedve nyélrefutó. A levélnyél rövid, a szárcsúcshoz közel hiányzik, tehát a fiatal levelek ülők. A levelek felszínén és fonákján mélyen besüllyedő olajmirigyek találhatók. Virágzata 7-9 virágból álló, álörvökből összetett egyoldalú álfüzér. A virágkocsány igen rövid, ezért sokszor tűnnek a virágok ülőknek. Hengeres csészéjük 15 erű és 5 csaknem teljesen egy fonna fogú. A kétajkú párta kék (f. cyaneus), kéthasá-bú, az alsó ajak háromkaréjú, a középső karéj hosszabb, mint a felálló oldalkaréjok. Négy porzója közül kettő-kettő tartozik össze. Két termőlevél összenövéséből jön létre a felső állású termő. Hegyes csúcsú makkocska termése a maradó csészébenfoglal helyet. Alakja hosszúkás tojás-dad, színe sötétbarna, fénytelen. |
|||
== Felhasználása == |
== Felhasználása == |
||
A lap 2011. december 7., 20:35-kori változata
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hyssopus officinalis
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Kárpát-medencei faj | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Izsóp témájú médiaállományokat és Izsóp témájú kategóriát. |
Az izsóp (Hyssopus) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség. Évelő, gyógynövényként és fűszerként is használják. Népies neve izsópfű. A Kárpát-medencében hagyományosan egyetlen faját, a Hyssopus officinalist termesztik, amely a Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos. Fűszer-, gyógyszer-, mézelő növény
Az aja-kosak családjába tartozó növényt már az ókorban is ismerték, népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár körül megtalálható volt. Termesztése napjainkban ismét felfelé ível. A négy legfontosabb alfaja közül Közép-Európában a majdnem kopasz ssp. officinalis és az erősen szőrös ssp. canescens ismert. Nálunk helyenként termesztett, de vadon is megtalálható évelő félcserje. Gyökere és gyökértörzse karószerű. Gyökere erősen elágazó, mélyre törő, nagy talajréteget sző át. Gyökérnyaka többfejű, melyből több szárat is fejleszt. Szára egyenes, általában mereven felálló, a tövétől kezdve fásodik, felfelé fokozatosan csökken a fásodás mértéke. A szára a család sok fajához hasonlóan szögletesen négyoldalú. 50-70 cm magasságot ér el, csak a felső részében marad zöldes lágy szárú, végig gyéren szőrös.
Levelei keresztben átellenesen állnak, ép szélűek, fénylő, sötétzöldek. A levelek szálasak, lándzsásak, csúcsuk kissé lefelé hajlik. Egy-egy levélörvből 2-3 levélpár is kiindulhat. A levelek válla fokozatosan elkeske-nyedve nyélrefutó. A levélnyél rövid, a szárcsúcshoz közel hiányzik, tehát a fiatal levelek ülők. A levelek felszínén és fonákján mélyen besüllyedő olajmirigyek találhatók. Virágzata 7-9 virágból álló, álörvökből összetett egyoldalú álfüzér. A virágkocsány igen rövid, ezért sokszor tűnnek a virágok ülőknek. Hengeres csészéjük 15 erű és 5 csaknem teljesen egy fonna fogú. A kétajkú párta kék (f. cyaneus), kéthasá-bú, az alsó ajak háromkaréjú, a középső karéj hosszabb, mint a felálló oldalkaréjok. Négy porzója közül kettő-kettő tartozik össze. Két termőlevél összenövéséből jön létre a felső állású termő. Hegyes csúcsú makkocska termése a maradó csészébenfoglal helyet. Alakja hosszúkás tojás-dad, színe sötétbarna, fénytelen.
Felhasználása
Fűszerként
Kissé kámforos, fűszeres illatú, enyhén kesernyés ízű fűszernövény. Emésztést segítő hatása miatt számos ország konyhájában használják elsősorban zsíros, nehéz ételek, pecsenyék fűszerezésére, de a burgonya, zeller, petrezselyem, hús- és halsaláták, burgonyás ételek, édességek és likőrök ízesítőjeként is kedvelt. Keserű-mentás ízt kölcsönöz a húsoknak, leveseknek, salátáknak. A salátákba elsősorban a virágját, míg a zsíros hal- és húsételek, vadhúsok bedörzsölésére, nyúlpástétomba, vese- és báránypörköltbe, zöldséglevesbe a levelét alkalmazzák kis mennyiségben, illetve áfonyával együtt gyümölcssalátákba.
Gyógynövényként
Teája izzadásgátló, gyulladáscsökkentő, megfázás elleni, görcsgátló hatása van.
A levelek és virágok főzetét a tüdő, orrüreg és torok gyulladásos betegségeiben alkalmazzák, és külsőleg zúzódások borogatására a dagadás és elszíneződés megakadályozására. Köhögéscsillapító, vérnyomást emelő, asztmás, hurutos panaszok esetén használjuk, de szélhajtó, gyomorerősítő, izzadást csökkentő hatása is van. Magas vérnyomás esetén ellenjavallt.
Illatszerként
Az izsóp a kölnivíz alkotórésze is.
Egyéb felhasználása
A biokertben káposzta közé ültetve magához csalogatja a káposztalepkéket. A hagyományos abszintok egyik gyakori alapanyaga.[1]
Hatóanyagai
Illóolajok (pinokamfon, pinén, kamfén, szekviterpén-alkohol[2]), flavonoidok, cseranyagok, és keserűanyagok (marrubin). Ezenkívül glikozidát, gyantát, cukrot tartalmaz. Jól elzárva tartandó.
Termesztése
Meleg- és napfényigényes, de szinte bármilyen szerkezetű talajon megterem. Magról vagy tőosztással szaporítják, március-áprilisban, illetve májusban. Nevelhetjük cserépben, balkonládában, vagy akár a konyhaablakban is.
A növény föld feletti részét először a virágzás kezdetén, másodszor szeptemberben vághatjuk.
Források
- ↑ by J. Fritsch: New treatise on the fabrication of liquors with the latest procedures (angol nyelven). Oxygenee Ltd, 1891. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
- ↑ Izsópfű, Hyssopus officinalis, Ipsen, Hyssop
<references>
|
Ez a gyógynövényekkel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |